A Nők Magyarországért Klub felhívást tett közzé olyan nők elismerése céljából, akik a COVID-19 járvány idején bátran, kitartóan és példamutató módon helytálltak. Éltünk a lehetőséggel, és Molnárné Nagy Marianna diósdi óvónőt, az óvoda intézményvezető-helyettesét, tagóvodavezetőt Nők Magyarországért-díjra jelöltük. Marianna néni jelölésével szeretnénk kifejezni hálánkat valamennyi kollégája felé is.

Marianna nénit körülbelül tizenegy éve ismerem. Sosem felejtem el, mikor még babakocsiban toltam a kislányom az óvoda kerítése mellett, felfigyeltem két óvó nénire, akik az udvaron játszottak épp a csoportjukkal. Olyan szeretettel vették körül a rájuk bízott gyerekeket, amit több méter távolságból is érezni lehetett. A gyerekek csüngtek rajtuk. Gyorsan meg is érdeklődtem, melyik csoportot látom, ki a két óvó néni. Noémi néni ma már a diósdi óvoda vezetője, Marianna néni azóta is ebben a csoportban dolgozik, mellette intézményvezető-helyettes, és a Gárdonyi utcai tagóvoda vezetője is. Jól ismerem őket, mert az akkor még babakocsiban ülő kislányom később az ő csoportjukban lett ovis. Most, tíz évvel később pedig másik gyermekem jár ugyanebbe a csoportba – csak az épület változott, az akkori konténerovi helyett az egykori általános iskolámból átalakított épületre.

Amikor az interneten hallottam és olvastam erről a díjról, úgy éreztem, itt a lehetőség, most én is tehetnék valamit értük, kifejezhetném köszönetemet. Megkerestem Marianna nénit, megengedné-e, hogy jelöljem a díjra. Ő szerényen azt mondta, szerinte az intézményvezetőt, Noémit jelöljem. Szakmai és emberi alázatáról mindent elmond ez a válasz. Azt hiszem mindketten, sőt valamennyien a diósdi óvoda dolgozói közül megérdemelnék ezt a díjat. Marianna nénivel végül „megegyeztünk”. Jelölhetem a díjra, ő pedig az óvoda betonudvarának felújítására, gumitéglával való beborítására fordítja az anyagi elismerést, ha kategóriájában a díj létrehozója, a Nők Magyarországért Klub neki ítélné.

Bárhogy is lesz, köszönettel tartozunk, és a Nők Magyarországért-díj létrehozásának hála, a jelöléssel most ezt ki is fejezhetjük.

Molnárné Nagy Marianna szakmai életútja

Molnárné Nagy Marianna 2007-ben kezdett dolgozni a diósdi Dió Óvodában.

“Tizennyolc évesen a Bem József Óvónőképző Szakközépiskola elvégzését követően kerültem a VIII. kerület egy panelházak között megbúvó önkormányzati óvodájába. Szerencsésnek mondhattam magam, mert a vezető-helyettes mellé kerültem, aki a szakma fortélyaiba szép lassan bevezetett. Rövid időn belül én lettem a gyermekvédelmi felelős, ami akkor abban a kerületben nagyon aktuális volt. Az ott töltött idő alatt végeztem el a Brunszvik Teréz Óvóképző Főiskolát, amivel az elméleti tudásomat tudtam bővíteni. A kíváncsiság vezérelt tovább megtapasztalni, hogy milyen az óvodai élet egy alapítványi és egy magánóvodában. Az ott eltöltött időszakokat két lányom születése szakította félbe. Mivel volt összehasonlítási alapom az önkormányzati és magánóvodák működéséről, úgy gondoltam, hogy a szakmai fejlődést az előbbi tudja nyújtani. Így kerültem végül 2007-ben Diósdra a Dió Óvodába.”

Diósdon egy konténerépületben kialakított két csoportszobából az egyik csoport beindítását kapta feladatul kolléganőjével, Sánta Gáborné Noémivel. A konténeres csoportba kezdetben fenntartással érkező szülők nagyon hamar megszerették a “Lego” ovit, mely annak ellenére, hogy ideiglenesnek készült, közel 10 évig fogadta az óvodás gyerekeket.

Marianna az évek folyamán többféle megbízás kapott az óvónői munkájához kapcsolódóan: a Dráma-mese Munkaközösség vezetője lett, és megalakulása óta az Önértékelési team tagja. 2017-ben jeles minősítésssel Közoktatás vezetői és pedagógus szakvizsgát tett. 2016 szeptemberétől tagóvoda-vezetőként is tevékenykedik az óvoda életében, kollégáival együtt aktív részese volt a felújított “régi iskola” óvodaépületként történő átadásának és berendezésének 2017 januárjában.

“Első számú feladatunk volt, hogy a gyerekek számára egy barátságos, esztétikus és szerethető óvodát alakítsunk ki. Ehhez segítettek és segítenek hozzá az együtt kialakított hagyományaink, ünnepnapjaink közös megszervezése és átélése. Ezek egy részébe igyekszünk a szülőket is bevonni, ami egy kötetlenebb formája a pedagógus-szülő kapcsolatnak. Diósd város rendezvényein is aktívan részt veszünk, kreatív ötletekkel tesszük tartalmassá ezeket a programokat.”

2018 szeptemberétől, korábbi feladatait is megtartva, mint intézményvezető-helyettes vesz részt az óvoda működtetésében, illetve a 2017-2018-as nevelési évtől kollégáival a Diósdi Óvodásokért Alapítvány tagjaként is tevékenykedik. Céljuk, hogy az alapítványhoz befolyt adományokkal szépítsék az óvodába járó gyerekek környezetét, és bővítsük a tárgyi feltételeket.

“Az óvónői pályán eltöltött 28 év alatt dolgoztam sokféle kollégával. Volt köztük pályakezdő, de nagy gyakorlattal rendelkező pedagógus is. Aki új ebben a szakmában, igyekszem tudásomhoz mérten segíteni, azokra pedig, akik régóta gyakorolják az óvónői hivatást, úgy tekintek, hogy van mit ellesni tőlük. Úgy érzem mind emberileg, mind szakmailag megtaláltam a kollégákkal az összhangot.”

Így látja a kolléga, Száraz Veronika óvónő

“Mariannát pályám kezdetén ismertem meg, 2014 tavaszán. A szakmai gyakorlatomat a szomszéd csoportban töltöttem, így eleinte látásból ismertem és persze hallomásból, hiszen minden óvónő csak jókat mesélt róla, és az ő pedagógusi munkájáról. 2014 nyarán Marianna kolléganője elment egy másik munkahelyre, így szerencsésnek mondhatom magam, mert felvettek mellé, mint pályakezdő óvónőt. Kezdetben bejártam Marianna foglalkozásira, aki egyben a mentorom is lett a gyakornoki időszakra. Sokat köszönhetek annak, hogy vele kezdtem a pályát, meghatározta az életutamat és azt is, hogy még most is ezen a pályán vagyok.

Mariannára a gyermekek példaként néznek fel, mert határozottan, de szeretettel és odaadással bánik a csoporttal, és mindig azt figyeli, mi lenne a legjobb a gyermekeknek és az óvodának. Marianna egy igazán jó példa arra, hogyan is kell jó vezetőnek lenni. Ahogyan a gyermekekkel a csoportban példaállítással mutatjuk meg a helyes irányt, ő ugyanígy vezetőként is példát mutatva irányít minket, mindezt emberséggel ötvözve.

Mariannának a munkahely nem csak az a hely, ahol eltölti a kötelező munkaidőt, hanem a második otthona is egyben.”

A szülői munkaközösség tagja, Szaniszló-Bosznai Sára gondolatai

“Az egyik legmeghatározóbb élményem Marianna nénivel és a koronavírussal kapcsolatban a pedagógus naphoz köthető.

Összetrombitáltuk a csoportunk tagjainak szüleit, hogy kifejezzük a köszönetünket a gondoskodásukért, amivel nap mint nap körülveszik a gyermekeinket. Amint kiért az ajtón ez az erős, vezető beosztású óvónő, elsírta magát, elnézést kért tőlünk az elmúlt időszak kellemetlenségeiért, és elmondta, hogy mennyire hiányoznak nekik a gyerekek.

Azt hiszem ennél jobban nem is tudom érzékeltetni, hogy közel három évtizedes pályafutás után Marianna néni mennyire elhivatott a gyerekek és az óvodapedagógus szakma iránt.

A koronavírus megjelenése után rendszeresen kaptuk Marianna néniéktől a tematikusan felépített heti ajánlott feladatokat. Ezekben a heti ajánlókban anyanyelvi, matematikai, környezeti, vizuális neveléssel kapcsolatos játékok voltak, valamint a mozgás és az éneklés is szerepet kapott. Szülőként nagyon örültünk a segítő szándéknak és a Facebookon lévő, zárt szülői közösségünk örömmel töltötte fel az elkészült munkákat, elmondott versikéket. Így, ha a gyerekek csak virtuálisan is, de láthatták a kis csoporttársakat, ami nagy öröm volt számukra.

Tudtam azt is, hogy Mariann néniék amellett, hogy a mi kezünket sem engedték el, folyamatosan az óvoda fejlesztésén, szépítésén munkálkodnak, hogyha újra nagyra tárják a kapukat a Dió Óvoda gyermekei számára, akkor egy még szebb, még kényelmesebb környezet várja őket.”

Szendéné Kiss Nóra 

Borítókép: Marianna néni (középen) kollégáival, Gabi dadus nénivel (balra) és Vera óvó nénivel (jobbra) a tavalyi ovis farsangon.