A közeli XI. kerületben élő Sárhelyi Erika 2004-ben adta közre első verseit. A midio.hu-hoz eljuttatott két kötetéből három téli verset választottunk ki és adunk közre olvasóinknak.
Sárhelyi Erika munkái 2008-ban jelentek meg először nyomtatásban, a két alkotótársával közösen publikált, Adj jelet című kötetben. Több pályázaton is sikeresen szerepelt verseivel és prózai munkáival. Első önálló estjét 2006-ban tartotta a XI. kerületi Malom Közösségi Térben. 2016-ban látott napvilágot első önálló kötete, Hétköznapi józanság címmel, amely – a költő szavaival – „egy évtizednyi, rímbe szedett gondolat és lélekrezdülés, a prózai életemből szőtt lírai önvallomás”.
Második kötete, a Betöltetlen terek 2019-ben jelent meg (mindkét kötetét a Hungarovox Kiadó gondozta). Sárhelyi Erika így mutatja be munkáját az olvasónak a kötet fülszövegében: „A verseimet megélt hangulatok, környezetemből érkező benyomások, emlékek hívják elő. Voltaképpen mindennapi érzések és gondolatok, amelyek valamiért utat találnak a klaviatúrához, és akár szigorú, akár szabadon áramló sorokban, de versekké állnak össze” – melyek az alkotó reményei szerint megérintik az olvasót, és betöltik az életükben itt-ott felbukkanó betöltetlen tereket.
Téli hajnal
Nem köszönt a tél, csak némán
elterült a kert alvó fái közt.
Mint vendég, ki zavarni nem
akar, hangtalan-szépen beszökött.
Csak a hajnal látta jöttét,
ruháját a derengés szőtte át.
S ahogy a reggel ráköszönt,
fénybe csókolta hófehér haját.
Koldus tél
Koldus tél van, rongyos, elesett,
koszlott pléd fedi a budai hegyeket.
Az esték korán, fázva fekszenek,
s fel se kelnek délig a szürke reggelek.
Szájukat a világra tátják
az égen úszó óriás, lomha bálnák,
a vaksi, ködbe vesző ostorlámpák
alig-fénye vigyázza a város álmát.
Hogy ünnep jön, illatos és áldott,
nem tudhatja, csak ki éppen akkor állt ott,
kért és kapott egy vén sokat látott,
s angyal szállt le odafentről, amíg játszott.
Havazik
Fekete-fehér az este,
pepita testű beste az éj,
útra, házra, térre csente
magamagát a rátarti tél.
Fekete-fehér a kertem,
cirmos havon árva csillag ül,
csendesen kezembe rejtem,
s magányomba szenderül.
K. Z.
midio.hu
Illusztrációk: midio.hu és archív
Címkék: Diósd, Sárhegyi Erika, versek, VI. kerület
