A messzi múltba kalandozva, a múlt év és a jövendő eseményein töprengve színes kép tűnik elő az egykori leírásokból. A nyomasztó gondok éppúgy elénk toppannak, mint a derűs pillanatok, s talán a legkedvesebb, amikor azt érezzük: tudhattak valamit hajdani eleink, mert sanyarú napjaikat is feloldva idézték a humor pasztilláiban. Lehet, hogy eltanulhatnánk tőlük?

Idő- és képzavar Az Üstökösből

Az új év egyik leggyakoribb jelensége, hogy eltévesztjük a keltezést. Vannak azonban súlyosabb esetek is, ahogy Az Üstökös élclap azt 1878. március 24-én megírta. „– Hány éves már a nagyanyád? – kérdi a napszámban dolgozó legényt az ispán. – Meginstálom a tekintetes espány urat, biz én már nem tudom, – válaszolt a kérdezett, – hét esztendővel ezelőtt úgy mondta a szüreten a nagyanyó, hogy 74 esztendős, de azóta nem szüreteltünk, mert eladtuk a szőlőt.”

 

 

„Ha Isten éltet bennünket”

A január hagyományosan egy kicsit számvetés is az életről. Így gondolhatta ezt Ozora szülötte, Ruehietl Miklós gazdatiszt, kinek bájos történetét Mulattató című rovatában közölte a Regélő 1834. január 12-én. „K. község kérelme mellett uj temető helyet kapott földes urától, de azt keveslette, s ez okból annak megnagyobbitása végett újólag folyamodék földes urához. A vizsgálatra kirendelt földmérő tehát azt jó darabbal megnagyobbitá. »No tehát atyámfijai! ime megnagyobbitám, s úgy gondolom, most már csak elég lesz« – mond a földmérő. »Ha Isten éltet bennünket, tens uram, bíz az elég lesz« – felelének a falu bölcsei.”

 

 

Dr. Töttős Gábor gyűjtése

 midio.hu

 Illusztrációk: arcanum.hu