„Születni májusban, Pünkösd havában jó, amikor méztől illatoznak az egek. A méhek ilyenkor rajzani kezdenek.
A drága jó Anyaföld olyan, mint az anyaméh.
Magához ölel mindenkit, aki él.
A Nap pedig úgy melengeti, mint édesanya gyermekét.
Virágba is borul tőle az erdő és a rét.
A magok, amelyek eddig nyugalomban voltak, most érzik, hogy csirázniuk kell. A gyümölcsfák is mind fejlesztik már a termést.
A lombok között elrejtett fészekben madárfiókák lapulnak, és szabad szárnyalásról álmodnak.
Néha még hűvös napokat rejteget, hogy emlékeztessen minket, embereket a zordabb időkre, de arra is, hogy becsüljük meg a jót, a fölülről jövő titokzatosan áradót, amely a sejtekig hatol, amelyről próbálják bizonyítani, hogy nincs, mégis érzed, hogy megmozgat belül.
Nem csak a Nap, valamilyen más, természet fölötti erő is tartja benned a lelket.”
Fenyvesi László: Születni májusban (részlet)
A szerző – saját kiadásában megjelent – Lélekből jövő madár c. kötetéből.
midio.hu
Fotó: pixabay.com
Címkék: Fenyvesi László, Május, Születni jó, Vers
