Sorozatunkban a Diósdi Krónika 10 évvel korábbi számaiból idézünk egy-egy aktuális írást. Az alábbi városunk első kinevezett postamesternője, Weigl Lajosné alakját idézi fel abból az alkalomból, hogy 2008 szeptemberében posztumusz Diósd Községért Díjban részesült.
A postamesternő
Községünk első kinevezett postamesternője, Weigl Lajosné Katica néni 1908-ban született Diósdon. Iskolái elvégzése után 38 éven át látta el a község postai szolgálatát. Őelőtte csak postaügynökség létezett Diósdon, amely a tétényi hivatalhoz tartozott. Miután Katica néni 1928-ban elvégezte a postatiszti iskolát, megkapta kinevezését községünk első önálló postahivatalához.
A hivatalt saját lakásának szobájában alakította ki, ügyféltérnek pedig üveges verandáját bocsátotta rendelkezésre. A szó szoros értelmében éjjel-nappal a lakosság rendelkezésére állt. Hivatalát abban az időben kezdte, amikor a községben csak egyetlen telefon, a postai létezett. Nem egyszer előfordult, hogy Pessek Pista bácsi (a falu orvosa) éjszaka zörgette fel mentőhívás céljából. Készségesen segített vasárnap is a bajbajutott embereken, például telefonon érdeklődött kórházban lévő betegek hogyléte felől. Türelmes alázattal, emberszeretettel dolgozta végig a zavaros háborús éveket. Megrendüléssel olvasta a kezén átfutó katonai behívókat, gyászjelentéseket. Zokszó nélkül helytállt, amikor az infláció miatt valóságos megpróbáltatás volt a pénz értékét figyelemmel kísérni, számolni. Emberszeretetről tett tanúságot 1956 telén, amikor kétségbeesett hozzátartozók éjszakába nyúlóan szobájában várhatták disszidált hozzátartozójuk telefonhívását. Az 1950-es évek második felében a község megkapta első, egyetlen nyilvános telefonfülkéjét. Természetesen a postahivatal közelében, Weiglék udvarán állították fel. A kapu hétköznap és ünnepnap egyaránt nyitva állt a telefonálni kívánók előtt.
Katica néni később, betegsége ellenére is híven teljesítette vállalt feladatát, szolgálta faluját. Közben gyermekeit nevelő anya, jó feleség és idős szüleiről gondoskodó gyermek volt. Közel 40 éves munkálkodása alatt a lakosság szerette, becsülte, köztiszteletben állott. 1966-ban vonult nyugdíjba. 1974-ben hunyt el. Személye ma is fogalom az őt ismerő idősebbek körében. Posztumusz kitüntetése a lakosság széles körű egyetértésével találkozott.
Görögné Horváth Katalin
(Diósdi Krónika, 2008. szeptember)
Címkék: Diósd egykor, Diósdi Krónika
