Március 17-én éjszaka egy comói kórházban meghalt Roberto Stella orvos, a koronavírus-járvány által leginkább sújtott Lombardia tartomány orvosi szövetségének vezetője, aki az utóbbi hetekben Olaszország egyik legismertebb életmentőjévé vált. A hős olasz orvos az utolsó pillanatig mentette a koronavírusos betegeket. Roberto Stellát az egész olasz orvostársadalom gyászolja, halála az egészségügyi dolgozók védelmének fontosságára hívja fel a figyelmet.

Az olasz állami hírügynökség beszámolója szerint a tudományos életben is jegyzett, a fertőző betegségek szakértőjeként számon tartott Stella az egyik első olyan európai orvos volt, aki a kontinensre leselkedő veszélyre nyilvánosan is felhívta a figyelmet. Stella emellett a 83 ezer lakosú Busto Arsizio település orvosi teamjének első sorában, családorvosként küzdött a betegekért. Március elején a koronavírusra jellemző tünetekkel szállították kórházba, néhány nap múlva már egész Olaszország tudta, hogy elkapta a kórt. Bár az első napokban úgy tűnt, hogy állapota stabil, Roberto Stella 67 évesen meghalt, koronavírus okozta légzési elégtelenségben. Ő volt az egyik első olasz orvos, aki gyógyítás közben fertőződött meg az új típusú koronavírussal.

Gabriel García Márquez Szerelem a kolera idején című regényében is olvashatunk egy orvosról, Marco Aurelio Urbino doktorról, aki az egyik hőse volt a járvány sötét napjainak, és egyúttal áldozata is. „Hivatalos megbízásból ő dolgozta ki és irányította személyesen az egészségügyi hadműveleteket, de végül is minden közügy intézésében részt vállalt, olyannyira, hogy a járvány legválságosabb pillanataiban az volt az emberek benyomása, hogy neki van a városban a legnagyobb szava… Buzgalmával, önfeláldozásával és mindenekelőtt személyes bátorságával rászolgált arra a sok tiszteletadásra, amellyel megemlékeztek róla, amikor a város magához tért a katasztrófából, és neve méltán került oda más, kevésbé tisztes háborúk nagy alakjainak neve mellé.

Nem érte meg a megdicsőülését. Amikor saját magán is felismerte azokat a gyógyíthatatlan tüneteket, amelyeket másokon oly nagy szánalommal tapasztalt, meg se kísérelte a hiábavaló küzdelmet, hanem elvonult a világ elől, hogy ne adhassa tovább a fertőzést. Az Irgalmasok Kórházának egyik orvosi szobájába zárkózott be, és süket fülekkel hallgatva kollégáinak és családtagjainak könyörgését, nem törődve többé a zsúfolt folyosók padlóján borzalmas kínok közt haldokló kolerásokkal, egy forró szerelmes levelet írt feleségének és gyermekeinek, amelyben köszönetet mondott az életéért, és amelyből kiderült, hogy milyen nagyon és milyen mohón szerette az életet…”

Hajtsunk fejet a mindennapi élet különböző területein helytálló kortársaink, köztük elsősorban a betegellátásban helytálló orvosok, ápolók előtt.

K. Z.

midio.hu

Felhasznált forrás: 24.hu

Illusztráció: Unsplash