„Úgy gondolom, amelyik gyerek azt látja, hogy a szülei olvasnak, nagy valószínűséggel szívesen vesz majd a kezébe könyvet” – vallja Fodor Veronika író, számos gyermekkönyv szerzője, akivel a magyar kultúra napja alkalmából beszélgettünk.
Honnan indult, milyen családi környezetből? Mit jelentett az életében az olvasás, a könyv?
Paksi vagyok, a családom a nagyszüleimmel együtt élt egy kis kertes házban. Sok időt töltöttem a nagyapámmal, aki 1908-as születésű volt és sokat mesélt az életéről. Szerettem történeteket hallgatni, majd később kitalálni is. Zárkózott gyerek voltam, így elsősorban olyan elfoglaltságot kerestem magamnak, amit egyedül is kiválóan végezhet az ember. Ilyen volt a rajzolás és természetesen az olvasás is. A képregényeket is akkor szerettem meg, és annak nagyon örülök, hogy ismét egyre jobb magyar képregények kerülnek az olvasók kezébe.
Az állatok farsangja, Igor Lazin illusztrációival
Mikor kezdett el írni, melyek voltak az első munkái?
Mikor iskolás lettem és végre le tudtam írni mindent, ami eszembe jutott, kaptam egy nagy zöld füzetet. Abba írtam az első verseimet és meséimet, még alsó tagozatban. Emlékszem, voltak nagyon komoly és tragikus versek is. Persze, most már mosolygok rajtuk, de akkoriban komolyan gondoltam, hogy nagyon drámai fogok lenni. Ez még mindig alsó tagozatban volt. Pakson a Vak Bottyán Gimnáziumban humán tagozatra jártam, irodalomtanárnőm, dr. Kárpáti Istvánné biztatott az írásra. Akkoriban különböző versenyeken is részt vettem. Nemzetközi első helyet szereztem az 1848–49-es szabadságharc emlékére írt versemmel, és egy nemzetközi novellapályázaton IV. helyezést értem el. Szerettem a gimnázium irodalmi önképző körét is, nagyon inspiráló volt olyan iskolatársakkal együtt írni, mint pl. Bajtai András, aki ma már ismert költő. Az egyetemi évek alatt szinte egyáltalán nem írtam, csak rengeteget olvastam. Aztán 2010-ben a pécsi VOKE Vasutas Művelődési Ház kiírt egy pályázatot, ahová vonatos meséket vártak. Itt III. helyezést értem el A déli gyorsvonat című mesémmel.
A következő pályázat az Aranyvackor Gyerekirodalmi és Illusztrációs Pályázat volt 2011-ben. Kovács Katalin illusztrátorral indultam, közös könyvünk magánkiadásban jelent meg Elvarázsolt kert címmel. 2013-ban hozott össze a sors Szimonidesz Hajnalka illusztrátorral, aki mára már nemcsak szerzőtársam, hanem a barátom is lett. Az Aranyvackorra készítettük el a Legendák a Pannónia gőzhajóról című ifjúsági regényem első fejezetét, amely aztán a Holnap Kiadónál jelent meg 2016-ban.
Dedikálás közben
Könyvei a gyermekirodalom egy sajátos, mondhatni egyedi kategóriájába tartoznak, a szórakoztatás mellett az ismeretterjesztés is fontos szerepet kap munkáiban.
A Pannónia gőzhajós könyvem bekerült 2016 TOP 50 legjobb könyvei közé, a 25 legjobb magyar kötet között találtuk magunkat. Itt is az ismeretterjesztés döntött, úgy gondolom. Ez a könyv egy legendagyűjtőről szól, aki a világot járja régi történetek és tárgyak után kutatva. Minden fejezet végén olvasható egy Legenda szókincstár, amely a kevésbé használt vagy ismeretlen szavakat magyarázza meg. Főként a 19–20. század találmányai és híres vagy ismert emberei találhatók meg itt. Külön érdekes, hogy a könyvben szereplő tárgyak nagy része megtekinthető a budapesti Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárában. Szívből ajánlom ezt a tárlatot azoknak, akik olvasták a könyvet és azoknak is, akik nem. Csodálatos dolgokat lehet ott látni.
Pannónia gőzhajós könyve bekerült 2016 TOP 50 legjobb könyvei közé
Szintén a Holnap Kiadónál jelent meg a Mesék az Operából című zenei mesekönyvsorozat gyerekeknek, mely nemcsak mesét, hanem zenei CD-t is rejt magában. Az állatok farsangja, Igor Lazin illusztrációival, az Egy kiállítás képei és a Szentivánéji álom Szimonidesz Hajnalka illusztrációival látott napvilágot. Ez a sorozat a gyerekekhez igyekszik közel hozni a komolyzene világát, egészen óvodás kortól.
A Szentivánéji álom Szimonidesz Hajnalka illusztrációival jelent meg
Min dolgozik most, várhatóan mikor jelenik meg az újabb Fodor Veronika-kötet?
A Mesék az Operából sorozathoz írtam meg a Pomádé király új ruhája című mesét Ránki György gyerekoperája alapján. Ehhez már készülnek az illusztrációk, így hamarosan megjelenik. A másik könyv, aminek a kéziratán dolgozom, könyvmanókról és jótündérekről szól, kisiskolásoknak. Bemutatja, milyen huncutságokat lehet elkövetni a könyvekkel, de szerencsére mindig akad valaki, aki vigyáz is rájuk. Így nem kell aggódnunk.
Véleménye szerint ma, az okostelefon és az elektronikus „kütyük” korában miért fontos a könyv, az olvasás? Milyen szerepe van a szülőknek abban, hogy a gyerekek megszeressék a könyvet, hogy az olvasás mindennapi szükségletükké váljon?
Úgy gondolom, amelyik gyerek azt látja, hogy a szülei olvasnak, nagy valószínűséggel szívesen vesz majd a kezébe könyvet. De nem csak a szülőknek, hanem a tanároknak és a könyvtárosoknak is nagy szerepe van abban, hogy felélesszék az olvasási kedvet. És a „kütyükedvelőknek” sem kell kétségbe esniük: nagyon jó könyvolvasók kaphatók, melyek könnyűek, sok könyv elfér rajtuk, akár 1500 kötetet is magunkkal vihetünk egyszerre. Persze azért a könyv tapintását, illatát nem pótolja semmi…
Dedikálás a Budapesti Könyvfesztiválon
Kiss Zoltán
Fotók: Fodor Veronika képei
Címkék: Fodor Veronika, Magyar Kultúra Napja, Mesekönyv
