Az alábbi írás szerzője, dr. P. Harsányi Ottó professzor jelenleg Rómában, a ferences rend egyetemén (Pontificia Università Antonianum – Szent Antal Pápai Egyetem) tanít. Szerzetesnövendékként az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának biológia–kémia szakán végzett, majd négy évet tanított gimnáziumban Szentendrén és Esztergomban. Ezt követően a Pápai Szent Alfonz Akadémián (Accademia Alfonsiana) hallgatott morálteológiát bioetika specializációval. Ez a tudományág a klasszikus orvosetikai kérdéseket (pl. születő élet, vakcina, kutatások, gyógyítás) a gyakorlati és a filozófiai szempontok mellett a keresztény hit fényében is vizsgálja. Jelen írás nem született volna meg dr. Murinkó Attila közreműködése nélkül, köszönet érte.

Dr. P. Harsányi Ottó professzor

Államalapító királyunkra nemcsak a történelmi Magyarország területén emlékezhetünk, hanem az „örök városban”, Rómában is. A hagyomány az 1000. év karácsonyára teszi Szent István király megkoronázását, és ezzel a középkor derekán a Magyar Királyság megszületését. Ez a nagy jelentőségű esemény biztosította azt, hogy a magyarság az európai kultúrkörbe illeszkedjen és sajátosságait megtartva fejlődésnek indulhasson. Az akkori államalapításhoz nemcsak a pápa, II. Szilveszter (999–1003) és a német-római császár, III. Ottó (983–1002) támogatására volt szükség, hanem a már működő érsekség jelenlétére is, hiszen a királyt mindig egy érsek-metropolita koronázta meg. Nem véletlen, hogy a Lateráni Szent János-bazilikában (Basilica di San Giovanni in Laterano) II. Szilveszter pápa sírja fölött 1909-ben egy óriási márvány domborművet helyzetek el hálából a magyarok, amely Szent István megkoronázását ábrázolja. Minden kedves olvasónak, de különösen a honvédek számára hasznos, ha tiszteletet parancsoló elköteleződésük és esküjük kulturális és erkölcsi alapjait újra és újra megerősítik Szent István napja, augusztus 20-ai nemzeti ünnepünk alkalmából.

A Santo Stefano vértanú körtemplom

A római lateráni bazilika teréről azonban most gondolatban továbbsétálunk a Kolosszeum irányába a Róma hét dombjának egyikén, a Céliuszon álló Szent István vértanú kerektemplomhoz, a Santo Stefano Rotondóhoz, amely ezer szállal kötődik hazánk történelméhez. Képzeletbeli sétánkat a Santo Stefano Rotondo utcán tesszük meg, amelyet a szóban forgó templomról neveztek el. Ez az ókori pogány építészetet követő monumentális körtemplom ma is lenyűgöző, hasonlít a második század elején épült Pantheonhoz, a „minden istenek templomához”, ami jól ismert műemléke Rómának, bár ma már az is katolikus templom. A Santo Stefano Rotondo azonban eredetileg is keresztény templomnak épült az első évezred 460-as éveiben.

Szent István vértanú (1 körül — 36/40 körül)

Az épületet az egyház első vértanújának, Szent Istvánnak a tiszteletére emelték. István az apostolok által kiválasztott hét diakónus egyike volt, aki az evangélium, vagyis Jézus Krisztus örömhírének terjesztését segítette. A Biblia az Apostolok Cselekedeteinek 6-7. fejezetében ír a vértanúságáról, amelyet a 36/40-es évekre datálnak. Az igazán hiteles keresztény elköteleződés és a katonai eskü abban közös, hogy egy nagyon fontos és nemes érték szolgálatát és védelmét helyezi a középpontba. Mindkét hivatás az életet szolgálja, de végső esetben a saját élet feláldozására is készen áll. A keresztény vértanúság az első századtól napjainkig – a különböző korok katonahőseihez hasonlóan – végigkíséri a hívő közösségek életét. A keresztény hit számára a vértanúk példája és ereje rendkívül fontos. Ez az első századokra különösen is igaz volt. Ehhez a tisztelethez kapcsolódik a római Szent István vértanú kerektemplom alapítása. Szent István vértanú ereklyéit ugyanis 415-ben megtalálták és a Theodosius római császár (379–395) családjából származó kelet-római császárné, Aelia Eudokia Jeruzsálemben Szent István tiszteletére templomot építtetett. Rómában Nagy Szent Leó pápa (340–361) már korábban elrendelte több templom építését is az első vértanú, vagyis protomártír tiszteletére. A Szent István vértanú kerektemplom nagyszabású építési munkáját a birodalom részéről I. Theodosius unokája III. Valentiniánusz császár (425–455) támogatta. Az eredetileg 66 méteres átmérő és 23 méteres kupolamagasság a többi római nagy bazilika közé sorolta a Santo Stefano Rotondót.

Az ókor végén Róma belvárosában nem voltak üres építési telkek. A Caelius-domb a Szenátus tagjainak kedvelt helye volt, ahol egy különleges katonai alakulat kaszárnyája állt, amelyben a katonák között népszerű Mithrasz pogány isten temploma is megtalálható volt. A szentély romjai a kerektemplom alatt ma is megtekinthetők. A kaszárnyát 410-ben lebontották, és végül Simpliciusz pápa (468–483) szentelte fel az új templomot.

A márványtábla tanúsága szerint az oltárt – több más szent mellett – Szent István, Szent Imre és Szent László tiszteletére szentelték fel

Feltehetjük a kérdést: hogyan „találkozott” egymással Szent István vértanú és Szent István király ebben az egyedülállóan szuggesztív templomban? Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok nevüket az ókori remete Szent Pálról kapták. Alapítójuk, az esztergomi Boldog Özséb kanonok a kezdetben a Pilis hegységben és a Pécs környékén külön-külön élő remetéket gyűjtötte közösségbe a XIII. század közepén. A rend végleges római elismerése 1308-ban történt meg. Magyar pálosok 1404-től éltek Rómában, ahol a magyar zarándokok lelki gondozását látták el. V. Miklós pápa adta nekik 1454-ben a Szent István vértanú kerektemplomot, amely mellett kolostort is építettek. Ebben az időben került a főoltár a monumentális kupola középpontjába, oda, ahol ma is áll. Az oltárt több más szent mellett Szent István, Szent Imre és Szent László tiszteletére szentelték fel, amelyről a közeli oszlopon található márványtábla is tanúskodik; a latin felirat végén a „Stephani, Emerici ac Ladislai Regum Hungariae” kifejezés jelzi, hogy ez a három szent a Magyar Királyságból származik.  A magyar pálosok 125 évig, 1579-ig maradtak itt, ameddig a szerzetesközösség utánpótlása biztosított volt. Ezt követően XIII. Gergely pápa 1579-ben itt hozta létre a Collegium Hungaricum-ot, amely a következő évben, 1580-ban Collegium Germanicum et Hungaricum néven egyesült a Német Kollégiummal. A templomnak mindmáig ez a kollégium a tulajdonosa, ahol magyar papnövendékek is tanulnak.

Az első vértanú, Szent István megjövendöli Szent István magyar király születését

Miklós pápa a templomban restaurálási munkálatokat is végeztetett, ekkor épült a nyolcszögletű szentélykorlát, amelyet 24 monokróm freskó díszít. Ezek a vértanú Szent István életét beszélik el. Egy kép azonban látszólag nem illik a sorba: a freskón egy ágyon fekvő nőalakot látunk, aki előtt a papok segítőire, a diakónusokra jellemző ruhát, vagyis dalmatikát viselő férfi áll, aki természetesen Szent István első vértanú. A kép felett látható latin nyelvű magyarázat szerint az első vértanú, Szent István megjövendöli Szent István magyar király születését. A nőalak Géza fejedelem felesége, Sarolt. A történet forrása Hartvik győri püspöknek a XII. század elején írt István-legendája.

Mi ennek az érdekes jelenetnek a bibliai alapja? A művészettörténetből jól ismert vizitáció, vagyis Gábriel angyal látogatása Máriánál, aki megjövendöli Jézus születését, akit az Isten Fiának fognak hívni. A történet Lukács evangéliumának első fejezetében olvasható. Az István görög eredetű név és megkoronázottat jelent. Szent István király apja, Géza nagyfejedelem is ezt a nevet vette fel a keresztségben, vélhetően azért, mert a bajorországi Passaui Egyházmegye székesegyháza, ahonnan Magyarországra missziós papok jöttek és püspök is érkezett, Szent István első vértanú tiszteletére van szentelve. A két István találkozása a Santo Stefano Rotondóban a név királyi jelentésén túl a keresztény hit szilárd talaján vállalt szolgálatban is összekapcsolódik. Államalapító királyunk, bár nem volt vértanú, de országát örök alapértékekre építette, amelyek erkölcsi zsinórmértékül szolgálhat minden országlakónak hitre és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Az emberi élet méltóságát ugyanis nem mi alkotjuk, csak felismerhetjük és védelmezhetjük. István király ezért tartotta fontosnak az Apostoli Szentszékkel való kapcsolatot, mert az nemcsak egyfajta világi értelemben vett, vagyis a Német-Római Birodalomtól való függetlenséget biztosított az országnak (a koronát nem a császár, hanem a pápa küldte), hanem az értékrend, a humanitás és a hit szilárd, isteni alapját is kifejezte és biztosította. Szent István királyunk a régi, 8. századi, Szent István vértanú diakónusról nevezett kápolnát kapta meg, és mellette építtette fel a magyarok zarándokházát a Szent Péter-bazilika déli oldalán. Ez volt a Kisebb Szent István vértanú templom, a Santo Stefano Minore, vagy másképpen a Santo Stefano degli Ungari, a magyarok Szent István- temploma. Ezek az épületek 1776-ig álltak, amikor kibővítették a bazilika sekrestyéjét és lebontották őket. Létezésükről nemcsak Szent István király életrajza, hanem 11. századi vatikáni oklevelek is tanúskodnak. Az elbontás után kialakítottak egy Szent István király kápolnát a Santo Stefano Rotondo templomban azért, hogy a magyar papnövendékeknek legyen egy helyük, ahol megemlékezhetnek a szent királyról. Ezenkívül a Szent Péter-bazilika altemplomában a magyarok 1980-ban külön kápolnát kaptak, amelyet II. János Pál pápa szentelt fel. Itt minden kedden reggel 8 órakor magyar nyelvű szentmisét tartanak.

Szentmise a Szent István vértanú körtemplomban

Ez a tiszteletet parancsoló ezredéves római magyar jelenlét az országnak az apostolok hagyományához, a péteri székhez való kötődését jelzi, amely biztos kulturális alap és erőforrás lehet hívők és nem hívők számára egyaránt. Szent István király védőszentje az első vértanú, István volt, az ő példáját követte uralkodása során. A bölcs király az általa zsinórmértékként tekintett értékeket fiához írt intelmeiben foglalta össze. Ez az úgynevezett királytükör műfaj jól ismert volt a középkorban. István király alakja, az általa képviselt hit, kultúra és bölcsesség mindannyiunk számára máig aktuális és bátorító példa.

(A szerző írása elkészítésekor Hugo Brandenburg és Molnár Antal történészprofesszorok, dr. Németh László Imre atya és Harsányiné Vladár Ágnes Ybl-díjas építész tudományos publikációira támaszkodott).

Dr. Harsányi Pál Ottó (Fr. Ottó, ofm)

Fotó: dr. Murinkó Attila ezredes, Tóthpál-Murinkó Györgyi, romkat.ro

(Az írás a Honvéd Altiszti Folyóirat számára készült, a lap 2021/4. számában jelenik meg.)

 

 

Címkék: Róma, Szent István király, Szent István vértanú