Adventus Domini, az Úr eljövetelére való felkészülés időszaka; egyben az egyházi év kezdete, a csönd, elmélkedés, imádság ideje. Szent András ünnepéhez legközelebb eső vasárnappal (az idén november 29.), illetve annak előestéjével kezdődik és négy hétig tart. Vendégszerzőnk, a Pusztazámoron élő dr. Fekete Zsuzsanna osztja meg adventi gondolatait olvasóinkkal.

Segítheti az elmélyülést az adventi koszorú, amit első alkalommal 1860-ban egy berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor készített. A hagyományos adventi koszorú fenyőből készül, három lila és egy rózsaszínű gyertyával. A meggyújtott gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Jézus eljövetele jelent a várakozónak. A rózsaszínű gyertya meggyújtására a harmadik vasárnapon kerül sor, jelképezve a közeledő karácsony feletti örömet.

A készület külsőségei fontosak, de csak akkor van értelmük, ha a lelki előkészületet szolgálják. Ez különösen nagy jelentőségű most, a világjárvány idején, amikor csak a legszűkebb családi körben ünnepelhetünk. Bármily áldott időszak az advent, komoly a veszélye, hogy a lelkünk elvész a plázalelkű karácsonyi forgatagban. Az advent ideje nemcsak a békességes, reményteli várakozásé, hanem ilyenkor a sötét árnyak is megsokasodnak. Azok az erők, amelyek mindig meg akarják akadályozni, hogy megszülessen a Fény.

Milyen érdekes, hogy az őstörténetet kutató tudósok véleménye szerint karácsony szavunk eredete a téli napfordulóhoz (december 21-ről 22-re virradó éjszaka) köthető. Ekkor a téli napjárás a legalacsonyabb, majd december 21. után az éltető fényforrás új erőre kap. Az 1245-ből származó irat szerint a régi magyarok ekkor az első új kerecsensólymokat reptették, vadászatra eresztették a solymárok ünnepén, amelyet népi nyelven karácsonynak neveztek. A „Nyugati szerben” megtisztul a lélek, a „Keleti tűzben” pedig újjászületik a fény. Ezen a napon kissé mi is újjászületünk, egy kicsit mi is átgondoljuk a mögöttünk hagyott nap-évet.

A karácsony ünnepe az ősi hitvilág legnagyobb napjai közé tartozott, éppúgy, mint a kereszténységnél az Ige megtestesülésének, földi születésének legszentebb megemlékezése.

Hogyan született a Világ Világossága? A British Múzeum „Codex Arundel 404” jelzésű okmányában, mely „Liber de Infantia Salvatoris” címen ismert, a következőket olvashatjuk a Fény Fiának születéséről hiteles fordításban, az egyik apokrif evangélium szerint (Szűz Mária szülésénél segédkező bábaasszony beszél):

„Amikor bementem, hogy a hajadont megvizsgáljam, úgy találtam, hogy arcát az ég felé fordította és imádkozott. Hozzáérve mondtam neki: Mondd lányom… nincs-e valami szerencsés kellemetlen érzésed, vagy nem fáj-e valami…?

Ő csak folytatta imáját, és mint egy sziklakő, mozdulatlan maradt, mintha semmit sem hallott volna. Amikor eljött az óra – megnyilatkozott Isten ereje. A hajadon, aki az égre szegezte tekintetét, mintha teljében lévő szőlőtővé változott volna, és amikor megjelent a FÉNY, dicsérte AZT, akitől megáldatott. A gyermekből sugárzott a FÉNY – éppúgy, mint a Napból… Ez a Fény úgy született, miként a harmat az égből leszáll a földre.

A csodálkozás kábulata töltött el és elfogott a félelem, mert szemem odaszegeződött ahhoz a ragyogáshoz, mely a most született Fényből áradt… És ez a Fény egyre jobban sűrűsödött, gyermekformát vett lassan addig, míg olyanná lett, mint egy emberi csecsemő. Ekkor bátorságot vettem, lehajoltam, megfogtam, nagy vigyázattal karomba vettem, és az volt a csodálatos, hogy semmi súlya nem volt, annyi se, mint egy újszülötté.

Megvizsgáltam és láttam, hogy testén nincs nyoma a szülésnek. Tiszta volt, könnyű és ragyogó. Mialatt én azon csodálkoztam, hogy nem sír, mint a többi újszülött, ő pislogva nézett, majd kedvesen rám mosolygott, rám nézett, és a szeméből olyan nagy fényesség áradt, mintha villám lenne. Amikor a hajadont megfogtam – szűznek találtam. Nemcsak a szülésnek nem volt nyoma, de férfi sem érintette őt soha.” (73-74-75)

Így született a Világ Világossága a galileai (galil hag gojim = arámi nyelvet beszélő gojok földjén) Betlehemben.

Dr. Fekete Zsuzsanna

midio.hu

Fotó: Pixabay