Február 21-én, csütörtökön 18 órától a Diósdi Társaskör rendez farsangi operettestet a Díszteremben, Áll a bál címmel, melyen a Fővárosi Operettszínház művészei lépnek fel, 23-án, azaz e hét szombatján pedig vidám sváb farsangra hívja az érdeklődőket a diósdi Német Hagyományőrző Egyesület a közösségi házba. A 16-tól 20 óráig tartó zenés délutánra, melyen Zoller Zoltán zenéjére mulathatnak a résztvevők, nem csak az egyesület tagjait várják. Bányai Petra alábbi publicisztikáját egy régebbi farsang ihlette.
Ma már külön szószedet kellene a farsangi hagyományok megértéséhez. Jobbára ovis farsangok, iskolai táncos bulik jelentik a téltemető rituálét. Festett arcú jelmezes macik, kutyusok, varázslók mondják lelkesen versikéiket, majd mohón vetik rá magukat a süteményekre. Nem ritkák a felnőtteknek szervezett farsangi bálok sem; lapzártánk napján községünk sportegyesületének tagjai ropták „Sámán-zenére” a táncot az ÁMK tornacsarnokában.
Az álarcviselés szinte egyidős az emberrel. Az állatbőrbe bújt ősember vagy a magát struccnak álcázó busman jól meghatározott céllal öltött álruhát. Élelmet akart szerezni – akár csellel is. Ma nem kényszerülünk ilyesmire. Mégis sokan viselünk álarcot munkahelyen, iskolában, uram bocsá’, még otthon is. Talán azért, hogy meg tudjunk felelni a ránk osztott – talán túl sok – szerepnek. Ráadásul úgy vagyunk szocializálva, hogy nem illik őszintének lenni, fájdalmat okozni másoknak. Arra már gondolni sem érdemes, hány nem tapintatból „viselkedő” – nevezzük néven – képmutató ember rejti el ily módon igazi arcát.
A gyermek még kegyetlenül őszinte, taktikázásoktól, rosszindulattól mentes lény. Volna mit tanulni tőlük. Milyen jó lenne, ha mi, felnőttek is csak „játszásiból” öltenénk évente egyszer álarcot – mondjuk egy maciét, kutyusét vagy varázslóét!
Vidám farsangolást, Diósd!
Bányai Petra
(Diósdi Krónika, 2007. február)
Címlapfotó: Farsang a diósdi óvodában (Archív felvétel)
Címkék: #midióPetra, Farsang
