A Szent Domonkos Rend Magyar Tartományfőnöksége rendalapító atyja, Szent Domonkos halálának és a rend magyarországi megtelepedésének 800. évfordulója alkalmából vers- és novellapályázatot hirdetett „Az igazságra vezető út” címmel. A pályázat lehetőséget kívánt adni a pályázóknak, hogy megfogalmazzák az életünk oly sok területén jelenlévő igazságkeresés útját. Ma miért, hogyan, kivel indulunk el az igazság megtalálásának reménységgel teli útján? Milyen ez az út? Vajon elérjük a célt? Megtaláljuk-e az igazságot? Egyáltalán ma megtalálható még az igazság? Az alábbi, megtörtént eseményen (melyről itt és itt írtunk a midio.hu-n) alapuló filmnovella a fenti pályázatra készült.

 

– Na jó, kicsit megállunk, hátha jót tesz a szünet és visszatér a memóriád. Időnk végül is még van hajnalig, plébános!

INSTRUKCIÓK A FORGATÓKÖNYVÍRÓNAK ÉS A RENDEZŐNEK: Csontos Gyula Győrzámolyon született. Magyaróvárott a piaristáknál érettségizett 1938-ban, és még ugyanebben az évben megkezdte tanulmányait a veszprémi szemináriumban. Püspöki engedéllyel 1942-ben a svájci Fribourgban, a Domonkos Egyetemen folytatta tanulmányait. Joye Ernő kapucinus címzetes püspök itt, Fribourgban, a Szent Miklós-székesegyházban szentelte pappá 1943. április 10-én. Hazatérte után Nemestördemicen, Káptalantótiban, Attalán, Kaposváron, majd Veszprémben káplán, illetve hitoktató.1946. december 22-én, „A vatikáni zsinat visszhangja Magyarországon” című értekezésével kánonjogi doktorátust szerez. 1948-tól a püspöki számvevőség irodáját vezeti, 1953-tól főszámvevő. 1961. június 1-jén a csopaki–paloznaki plébániára nevezik ki a távozó Fonyódi Vilmos helyére; lakóhelyül, házvezetőnőjével, Balázs Anna (Nusi) irgalmasrendi nővérrel a romos, elhanyagolt paloznaki plébánia épületét választják, amelyet aztán a plébános 1968-tól 1972-ig felújíttatott.

A székhez kötözött, vérző fejű férfi enyhén megemeli az állát, inkább csak tekintetével körbejárja a szobát. Mindkét „vendége” könnyű nyári vászonnadrágot és sötét pólót visel; a magasabb termetű fején sötét harisnya, a másik, kissé testes férfi arcát kötött sísapka takarja el. A harisnyás, aki a viselkedéséből következtetően a főnök lehet, a dolgozószoba könyvespolcához lép. Kivesz néhány könyvet.

– Beszélsz magyarul is, vagy csak külföldiül?

A plébános nem válaszol, a levegővétel is nehezére esik.

– Kérdeztem valamit, egy jól nevelt papnak illik válaszolnia.

– Svájcban tanultam, kedvelem a francia kultúrát, a francia nyelvet, egykori szemináriumi paptársaimmal tartom a kapcsolatot. Igyekszem eredetben olvasni – préseli ki a szavakat.

– Le grand miracle de Fatima… Deux enfants sous les ruines… – betűzi a harisnyás a könyvcímeket. Ezek miről szólnak? – fordul a pap felé.

– Egyházi témájú és ifjúsági regények: Fatima nagy csodája, Két gyermek a romok alatt. Megvannak magyarul is… Én fordítottam őket, mindig is érdekelt az irodalom.

INSTRUKCIÓK A FORGATÓKÖNYVÍRÓNAK ÉS A RENDEZŐNEK: A csopaki gyermekek előtt ma is gyakorta kirajzolódik egy emlékkép: az altemplomban tartott hittanóra utolsó negyedében a plébános bácsi mesél. Kezében francia nyelvű könyv, amibe néha belepillant, de alapvetően fejből, szuggesztív előadásmódban mesél. A lebilincselő történet, amit hetenkénti folytatásokban ismertek meg a hittanosok, valahol Fekete-Afrikában, az egykori francia gyarmaton játszódott. A „mesélés” szinte fontosabb volt számukra, mint maga a hittanóra.

– Na, elég a csevegésből, nem élünk meg, térjünk a tárgyra: még egyszer és utoljára kérdem, hol a pénz?

– Mint már mondottam, nincs itthon nagyobb összeg – felel a plébános.

A dolgozószoba szekrényajtói feltépve, kiforgatva, a beépített lemezszekrény ajtaja nyitva. Előtte, a kisasztalon néhány betétkönyv pár ezer forinttal, hivatalos okmányok, tervrajzok másolatai és egy videókamera.

– Nusi nővérrel, a házvezetőnőmmel egyetemben minden vagyonunkat a templomépítésre ajánlottuk fel. Anélkül nem ment volna, minimális állami segítséget kaptunk. Ékszert, képet, régi könyvet, szőlőt, építési telket, mindent pénzzé tettünk. Ha Isten is úgy akarja, hamarosan befejeződik az építkezés.

INSTRUKCIÓK A FORGATÓKÖNYVÍRÓNAK ÉS A RENDEZŐNEK: Csopakon az 1948-ban elkezdett templomépítést az ötvenes években leállították, így csak az eredetileg kriptának szánt altemplom készült el. A plébános 1980-ban engedélyt szerzett az altemplom fölé templom építésére, és 62 éves korában hozzákezdett élete fő művének, a Szent István királyról elnevezett modern templom felépítéséhez. A templomépítés jelentős részben hazai és külföldi közadakozásból valósult meg. Csontos plébánost érdemei elismeréséül tiszteletbeli kanonoki címmel tüntették ki.

– Ne hazudj, csuhás! Tudjuk, hogy tegnap Veszprémben jártál a bankban, pénzt vettél ki, nagy összeget? Hol van?

– Így igaz, uram, de délután már jött is érte az egyházközség világi elnöke, fizetni kellett a mestereknek; elkészült a tető, előleget kértek az oltárképekre…

Itt megszakad a pap válasza, nem tud tovább beszélni. Először a harisnyás üt, aztán a köpcös. A plébános kissé telt, finom metszésű arcát elönti az orrából dőlő vér. Sötétpiros patak indul lefelé a nyakán, hogy aztán a pizsama felett viselt flottírköntös bolyhaiban felszívódjon.

Hangok hallatszanak a folyosó felől, majd harmadik társuk, egy nő lép be, arca szintén eltakarva. Kicsit bizonytalanul szólal meg.

– Hát…, úgy néz ki, hogy a nővérnek annyi… Fekszik az ágyon, fél órája már, hogy nem mozdul.

– Ezt azért nem kellett volna, cseszd meg! – horkan fel a köpcös. Zavartan toporog, egyik lábáról a másikra helyezi a súlypontját.

– Megnézem, nyugi – mondja a harisnyás, azzal elhagyja a szobát.

A köpcös idegesen jár-kel, időnként az arcához nyúl, vélhetően izzad a kötött sísapka alatt. Hőhullámmal búcsúzik az idei nyár. A magaslaton álló paplakban, a széles terméskő falak ellenére még ilyenkor, éjfél tájt is szinte izzik a levegő. A férfit fojtogatja a hőség, legszívesebben elrántaná a súlyos sötétítőfüggönyt és feltépné a gondosan bezárt ablakot. Láthatóan felizgatta a nő közlése a nővér állapotáról.

– Pénzért jöttünk ide, igaz – de nem gyilkolni! – mereven néz maga elé, nem tudni, hogy a papnak, a nőnek vagy mindkettejüknek szánja a szavait. – Miért baj, hogy jobban szeretnék élni? Egyáltalán: élni szeretnék! Megtévedtem, igaz, a feleségem elköltözött tőlem, a gyerekem nem beszél velem, nincs munkám, nincs jövedelmem, nincs jövőm. Senki és semmi vagyok, de nem gazember.

A plébános erőt gyújt, majd halovány, de határozott hangon megszólal.

– Beszélt a gondjairól valakivel? Kért tanácsot vagy útmutatást? Megpróbálta megvizsgálni, miért nem sikerült, min csúszott el az élete? Kereste, kutatta az okokat, megvizsgálta az előrevezető utakat? Szent Domonkos óta tudjuk, hogy a bűnösök is részesülhetnek az isteni irgalomban, őket is megilleti a remény; az elkövetett bűnökre igenis létezik megbocsátás. Az Úr emberi méltóságot adott nekünk, és terve van velünk. Ha sikerül közelebb kerülni Istenhez, megtapasztalhatjuk, hogy mindig érdemes újrakezdeni.

– Úgy látja, atyám, hogy leszámolhatok a múltammal és tisztességes ember lehetek? – fordul a pap felé a köpcös.

– Mindig és mindenki előtt nyitva áll a lehetőség. Mi itt, az egyházközségünkben mindenkit nyitottan fogadunk, imádkozunk érte; nem számít, honnan jött, csak az, hova tart. Mindenkihez barátsággal fordulunk, elfogadjuk olyannak, amilyen. Azon vagyunk, hogy megismertessük vele az evangélium igéjét, és képessé váljon arra, hogy meglássa az igazságot és elvesse a hazugságot.

Nyílik az ajtó, a harisnyás férfi lép a szobába, hanyag mozdulattal lehuppan egy székbe, aztán kimérten cigarettára gyújt.

– Még van pulzusa, talán megmarad…

A köpcös láthatóan megkönnyebbül a hírtől, szinte megélénkül. A harisnyás jelenlétéről szinte megfeledkezve, mint aki a plébánossal folytatott korábbi dialógusban adós a válasszal, megszólal.

– Úgy látja, plébános úr, hogy nekem is érdemes…? Hogy lenne esély…?

S hogy a kérdés őszinteségéről meggyőzze a papot, egy önkéntelen mozdulattal lerántja az arcát eltakaró kámzsát. A szobában tapintható a csend, csak az olvasólámpa izzójának percegése hallik. A köpcös, álarc nélkül, sápadt, verejtékes arccal néz szembe a plébánossal.

Pár másodperc után a harisnyás szólal meg először.

– Hát, talán ezt sem kellett volna – utal a köpcösnek a nővér állapotára tett korábbi megjegyzésére. – Nagyon nem kellett volna…

Akkurátusan elnyomja a cigarettáját a hamutartóban. Végigméri a minden ízében remegő köpcöst és a sarokban meghúzódó nőt, majd a székhez kötözött plébánossal zárul a kör. Az ajtó melletti sarok felé indul. Amikor benyomultak a szobába, odaállította a rövid, de súlyos vasrudat…

INSTRUKCIÓK A FORGATÓKÖNYVÍRÓNAK ÉS A RENDEZŐNEK: Másnap reggel misére gyülekező hívek vették észre a betörést, találták meg a rablótámadást túlélő Balázs Anna nővért, majd halott plébánosukat. A nyomozók a paplak átvizsgálásakor, egy rejtett faliszekrényben ötmillió forint készpénzt találtak, mellette egy elismervényt, melyet a pap már szignált: a tetőépítő ácscsapat munkadíja volt. A rablógyilkosok nyomtalanul eltűntek, az évekig tartó nyomozás nem vezetett eredményre. Csontos Gyulát szeptember 5-én ravatalozták fel Paloznakon, majd a csopaki templomban. A csopaki gyászmisét dr. Szendi József püspök és az egyházmegye papsága celebrálta. A koporsónál több mint félezer ember rótta le kegyeletét. Majd elindult a gyászmenet autóbuszokból és autókból álló konvoja a szülőfaluba, Győrzámolyba, ahol örök nyugalomra helyezték a mártír plébánost. Csopakon és Paloznakon is kereszt őrzi egykori plébánosuk emlékét. A csopaki képviselő-testület 2000-ben, a paloznaki 2001-ben posztumusz díszpolgári címet adományozott néhai dr. Csontos Gyula plébánosnak, c. kanonoknak. A mártír plébános Balatonfüreden élő unokaöccse később így emlékezett nagybátyjára: Szent Domonkos minden embert befogadott szeretetének tág ölelésébe, és mivel mindenkihez szeretettel közeledett, őt is mindenki szerette. Szegény Gyula. Ő sem tagadta meg senkitől a segítséget, bárki fordult is hozzá. Jó ember volt…”.

(Az írás elkészítésekor a szerző a megtörtént események mellett elképzelt elemeket is felhasznált.)

A vers- és novellapályázat  eredménye itt olvasható.

Kiss Zoltán

midio.hu

Címlapkép: Szabad Föld Online

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék: Csontos Gyula, domonkosok, igazság, novella