A közelmúltban szülőfalumban, Csopakon jártam; virágot vittem szüleim sírjára és meglátogattam rokonaimat. A katolikus templom mellett elhaladva, mint minden alkalommal, most is eszembe jutott a néhai templomépítő plébános, dr. Csontos Gyula. Minden ember életében van néhány meghatározó személyiség, akinek arca, számos gesztusa, egy-egy mondata vagy cselekedete rendszeresen felbukkan az emlékezetben. Az én esetemben közéjük tartozik Csontos Gyula, Csopak és Paloznak egykori szeretett plébánosa, akinek ez év nyarán emlékezünk meg születésének 100. évfordulójáról.

Régi képek…

Az egyik kép, ami rendszeresen kirajzolódik az emlékezetemben, a csopaki templom altemplomában tartott hittanórákat idézi. A plébános bácsi az óra utolsó negyedében mesél. Kezében egy francia nyelvű könyv, amibe néha belepillant, de alapvetően fejből, szuggesztív előadásmódban beszél. A lebilincselő történet, amit hetenkénti folytatásokban ismerünk meg, valahol Fekete-Afrikában, egy egykori francia gyarmaton játszódik. Szerintem  a mesélésnek is szerepe volt abban, hogy nem hiányoztunk soha a hittanról. Most, erre az írásra készülve tudtam meg, hogy fiatal korában irodalommal is foglalkozott. Több könyvet fordított francia nyelvből a Korda Rt.-nél, így J. Brilot: Harc a repülőért (1942), Castelbrance: Fatima nagy csodája (1944), valamint H. Lauverniere: Két gyermek a romok alatt (1947) című munkáját; utóbbi kötet egy példányához hozzá is jutottam az antikváriumban.

A Csontos Gyula által fordított egyik ifjúsági kötet borítója…

…és első lapja

 A másik emlék, amit sohasem fogok feledni: 1964. szeptember 19-én este megáll csopaki házunk előtt Csontos plébános bogárhátú Volkswagenje. Budapestről érkeznek anyámmal. Reggel indultak, de mire dél körül felértek a Ráth György utcába, apámnak már át volt húzva az ágya…

Tízéves voltam ekkor. Mivel apám a 60-as évek elején az egyházközség képviselő-testületének világi elnöke volt, a plébános jól ismerte a családunkat. Tudta-tapasztalta, hogy édesapám eltávozása után igen nehezen éltünk, ezért folyamatosan rajtunk tartotta a szemét, amivel tudott, segített bennünket. Nyaranta, az iskolai szünetekben a paloznaki parókián foglalkoztatott diákmunkásként, koszt és fizetség ellenében; tettem-vettem a házban, a kertben, végeztem, amit a házvezetőnő, Nusi nővér részemre meghatározott.

Győrzámolytól Csopakig és Paloznakig

Csontos Gyula (1919. július 14.–1991. augusztus 26.) csopak–paloznaki plébános életútját Steinhausz György (1947–2013) helytörténeti kutató, Csopak díszpolgára dolgozta fel a veszprémi Érseki Levéltári dokumentumai és saját emlékei alapján. Steinhausz György 1980-tól a csopaki Római Katolikus Egyházközség Képviselő-testületének tagja, majd 1985-től 1993-ig annak világi elnöke volt, így szinte napi kapcsolatban állt a plébánossal.

Csontos Gyula életét és munkásságát Steinhausz György helytörténész dolgozta fel

Csontos Gyula Győrzámolyon, kisgazda földműves családban született. Magyaróvárott a piaristáknál érettségizett 1938-ban, és még ugyanebben az évben megkezdte tanulmányait a veszprémi szemináriumban. Püspöki engedéllyel 1942-ben a svájci Fribourgban, a domonkos egyetemen folytatta tanulmányait. Joye Ernő kapucinus címzetes püspök itt, Fribourgban, a Szent Miklós Székesegyházban szentelte pappá 1943. április 10-én.

Csontos Gyula 1942 telén

Hazatérte után Nemestördemicen, Káptalantótiban, Attalán, Kaposváron, majd Veszprémben káplán, illetve hitoktató. 1946. december 22-én, „A vatikáni zsinat visszhangja Magyarországon” című értekezésével kánonjogi doktorátust szerez. 1948-tól a püspöki számvevőség irodáját vezeti, 1953-tól főszámvevő. 1961. június 1-jén a csopaki-paloznaki plébániára kap kinevezést a távozó Fonyódi Vilmos helyére; lakóhelyül, házvezetőnőjével, Balázs Anna (Nusi) irgalmasrendi nővérrel a romos, elhanyagolt paloznaki plébánia épületét választják, amelyet aztán 1968-tól 1972-ig felújíttatott.

Csopakon az 1948-ban elkezdett templomépítést az ötvenes években leállították, így csak az eredetileg kriptának szánt altemplom készült el, melyet 1960-ban szenteltek fel.

A mai templom elődjéül szolgáló altemplom felszentelése 1960-ban. Kiss Károly, az egyházközség képviselő-testületének világi elnöke beszél

A plébános 1980-ban engedélyt szerzett az altemplom fölé templom építésére, és „62 éves korában hozzákezdett – miként Steinhausz György fogalmaz – élete fő művének, a Szent István királyról elnevezett modern templom felépítéséhez”. Az első adományozó saját maga volt, 500 ezer Ft-ot ajánlott fel az építkezéshez. A gyűjtéshez minden hazai és külföldi ismeretségét megmozgatta; ezt nagyban segítette kiváló német és francia nyelvtudása, de angolul is beszélt és írt. A csopaki hívek, a nyaralóvendégek és a külföldi adományozók nagylelkű támogatása nyomán összegyűlt adományból elkészült a templom. Az építkezés minden segédmunkáit „társadalmi munkában” végezték a csopakiak, legyenek katolikusok vagy reformátusok.

Steinhausz György megjegyzi: „Csopakon, Csontos plébánosnak köszönhetően, évtizedek óta akkora összefogás nem volt, mint ami a templom építésénél megmutatkozott. Főpásztora érdemei elismeréséül tiszteletbeli kanonoki címmel tüntette ki 1984-ben.”

Az önkéntes templomépítők (a kép bal szélén Csontos plébános)

Az ötévi lelkes munka 1985. május 12-én a templomszenteléssel tetőzött. A szentelést dr. Szendi József megyéspüspök vezette a megye papságával; a hatalmas tömeg a templomudvart megtöltve hangszórókon hallgatta a szentmisét. Azért esett a választás május 12-re, mert Csopak első hiteles említése egy 1277. május 12-én kelt oklevélben történt.

Az új templom felszentelése 1985-ben

A csopaki Szent István király templom

Steinhausz György leírja, hogy sok magyarországi és ausztriai Mária-kegyhelyet meglátogattak a csopaki és paloznaki hívek plébánosuk vezetésével. Csontos Gyula 1991. augusztus 19-én kirándult utoljára híveivel, Szombathelyre utaztak autóbusszal, II. János Pál pápa szentmiséjére. Utolsó csopaki közszereplése pedig 1991. augusztus 20-án, az új Hősi emlékmű megszentelése volt, ugyanis a mindenki által tisztelt pap, a nagy műveltségű nagyszerű férfiú, alig egy hétre rá, brutális rablótámadás áldozataként elhunyt.

„Jó ember volt, nem ezt érdemelte volna…”

Steinhausz György Csontos Gyula életét feldolgozó munkájában így idézte fel a tragikus eseményt megelőző időszak eseményeit.

„1991. augusztus 25-én a vasárnap reggeli szentmise előtt Timmer Ambrus templomatyával és Steinhausz György világi elnökkel a visszaigényelendő egyházi épületekről tárgyaltak. Az esti mise előtt még felkereste a világi elnököt lakásán, hol az erdélyi szovátaiakkal is találkozott, és megbeszélték, hogy másnap az egyházi ingatlanokkal kapcsolatban az iratokat, ügyvéd segédletével elkészítik.”

Paloznaki panoráma

Erre azonban már nem került sor. Augusztus 26-ára virradó éjjel – vélhetően két férfi és egy nő – betörték a plébánia hátsó ajtaját. Először Balázs Anna nővérre támadtak, kezét összekötötték, hasra fektették, fejét a párnába nyomták. A két férfi bejárta a plébánia helyiségeit, pénzt keresve. A plébános felébredhetett amikor rátörtek a rablók, vagy fel is ismerhette őket, mert száját leragasztották és kezét összekötözték, majd egy rövid csődarabbal agyonverték. Reggel hét órakor a paloznaki misére gyülekezők vették észre a betörést és a súlyosan sérült nővér nyöszörgését. A rémült hívek ezt követően megtalálták halott plébánosukat.

A Szabad Föld Online 2009-ben foglalkozott a rablótámadással. A cikk illusztrációja

Nusi nővér túlélte a rablótámadást

A rablók elvitték a perselypénzt és a talált készpénzt (mint később kiderült, a plébános az előző napokban vett ki a bankból nagyobb összeget), a videokamerát, az egyházközségek betétkönyveit és a csopaki templomkulcsokat. A rablógyilkosok nyomtalanul eltűntek, az évekig tartó nyomozás nem vezetett eredményre.

Dr. Csontos Gyulát szeptember 5-én ravatalozták fel Paloznakon, majd a csopaki templomban. A csopaki gyászmisét dr. Szendi József püspök és az egyházmegye papsága celebrálta. A koporsónál több mint félezer ember rótta le kegyeletét. Paloznakon Balogh Lajos polgármester, Csopakon Steinhausz György világi elnök búcsúztatta dr. Csontos Gyula plébánost, t. kanonokot. Majd elindult a gyászmenet autóbuszokból és autókból álló konvoja a szülőfaluba, Győrzámolyba, ahol örök nyugalomra helyezték a mártír plébánost.

A meggyilkolt plébános búcsúztatása Csopakon

Mind a két faluban emlékkereszt őrzi egykori plébánosuk emlékét. A csopaki képviselő-testület 2000-ben, a paloznaki 2001-ben posztumusz díszpolgári címet adományozott néhai dr. Csontos Gyula plébánosnak, t. kanonoknak.

Csontos Gyula végső nyughelye a győrzámolyi temetőben

A díszpolgári oklevelet Csopakon Csontos Gyula Balatonfüreden élő unokaöccse, Forrás Károly vette át. A család 2009 decemberében a Szabad Föld Online újságírójának felidézte a tragikus eseményeket. Forrás Károly felesége így zárta a beszélgetést: „Szegény Gyula. Senkitől sem tagadta meg a segítséget, bárki fordult is hozzá. Jó ember volt, nem ezt érdemelte volna…”

E cikk írásakor, 2019 márciusában ismét megkerestük balatonfüredi otthonában Csontos plébános unokaöccsét. Forrás Károly készséggel engedélyezte családi fotóinak felhasználását. Sajnos, mint elmondta, 2009-es nyilatkozata óta, ismeretei szerint, nem történt új fejlemény a plébános halálának ügyében.

Írta és összeállította:

Kiss Zoltán

 

Felhasznált források:

Steinhausz György: Dr. Csontos Gyula. csopak.hu

Hardi Péter: Gyilkosság a plébánián. Szabad Föld Online, 2009. december 18.

Decsiné Kiss Márta (Alsóőrs), Szelle Erzsébet (Csopak) visszaemlékezése

Kiemelt kép: Dr. Csontos Gyula a csopaki templom előtt (Forrás Károly családi archívuma)

Fotók: Kállai Márton, Forrás Károly archívuma, csopak.hu, a szerző archívuma