Volt egy király, aki szívesen járt álruhában a nép körében, hogy jobban megismerje az emberek életkörülményeit. Mesékben is gyakran találkozunk ilyennel, de a valóságban is, gondoljunk csak Mátyás királyra. A mi történetünkben a király egy este a cipészmesterhez tér be, aki szívesen látja őt vendégül, de fogalma sincs róla, hogy a királyt vendégeli meg. Elmeséli a munkáját, ami megélhetését biztosítja. Minden nap annyit keresek, ami elég a következő napra – mondja. Mire a király ezt kérdezi tőle: És mi lesz holnap, ha elveszíted a munkád? Holnap este is eljövök hozzád.

Másnap a cipész arra ébred, hogy a városban kihirdetik, mindenütt hirdetményeken kifüggesztik a király rendeletét, hogy ettől a naptól fogva tilos a városban cipőket javítani. A cipész nem esett kétségbe. Kitalálta, hogy mostantól vizet fog hordani. Keresett is a vízhordással annyit, hogy este ismét vendégül tudta látni titokzatos vendégét. A király elcsodálkozott, hogy a cipész milyen hamar feltalálta magát, majd a vacsora után így búcsúzott tőle: És mi lesz holnap, ha elveszíted a munkád? Holnap este is eljövök hozzád. A következő nap reggelére a király új rendeletet hozott: Tilos a városban vizet hordani. A cipész azt gondolta magában: Új munkát kell keresnem, mert ma is jön a vendégem. Akkor mostantól fát fogok hasogatni az embereknek. Ezzel megint keresett annyit, hogy megvendégelhette az álruhás uralkodót, aki ismét így köszönt el tőle: És mi lesz holnap, ha elveszíted a munkád? Holnap este is eljövök hozzád. Másnap korán reggel megjelentek a cipésznél a király katonái és magukkal vitték. Páncélt adtak rá, kardot adtak neki, és ezt mondták: A király azt parancsolta, hogy őrizd a palotáját! Így aztán egész nap a palota kapuját őrizte, és nem tudott dolgozni. Este ezt gondolta magában: Nem kerestem semmit, de mégis vendégül kell látnom az ismeretlen embert. Mit tegyek? Eladta a kardot, az árán élelmet vásárolt, otthon gyorsan készített fából egy kardot az igazi helyett. Amikor a király megérkezett, elcsodálkozott, hogy ismét tele volt az asztal, mert arra számított, hogy elmarad a vendégelés. Meg is kérdezte a cipészt, hogy milyen munkával kereste meg mindennek az árát? A cipész mindent elmondott őszintén, még azt is, hogy most egy fakard van az igazi helyett a hüvelyében. A király ezt kérdezte tőle: És mi lesz holnap, ha a parancsnok ellenőrzi a felszerelésedet?

Majd az Isten megsegít – felelte a cipész.

Másnap reggel, amikor a cipész megérkezik a palotába, hogy őrizze azt, nagy tömeget lát. Éppen egy ember kivégzésére készültek, aki ártatlan volt egy ügyben, de ezt nem tudta bizonyítani, ezért halálra ítélték. Az uralkodó most már királyi öltözékben az emeletről figyelte az eseményeket. Kiadta a parancsot, hogy a cipész vegye elő a kardját és végezzen a bűnössel! Ekkor a cipész a nép, a katonák és a király füle hallatára hangosan imádkozni kezdett: Ha bűnös ez az ember, akkor lesújtok rá a kardommal. De ha ártatlan, akkor változzon át a kardom fává, hogy ne tudjak végezni vele. Ezzel kirántotta hüvelyéből a fakardot és magasra emelte. A király, akit ekkor már a cipész is felismert, felkiáltott: Mostantól te leszel a legfőbb tanácsadóm!

Ez a történet emlékeztessen bennünket ma, Szent István király ünnepén arra, hogy bölcsességre, leleményességre, szorgalmas munkára van szükség ahhoz, hogy országunk növekedjen, családunk erősödjön. Szent Istvánt egy szent és bölcs ember, Szent Gellért püspök nevelte és tanította, uralkodóként pedig sok bölcs ember segítette munkáját, de legfőképpen a krisztusi tanításra, a keresztény bölcsességre támaszkodott. Szent István király bölcs uralkodó volt. Az isteni bölcsesség felismertette vele, hogy szent az élet, szent a haza, szent a közösség, szent a család.

Ha Istenre bízzuk jelenünket és jövőnket, akkor Isten megszenteli életünket, hazánkat, közösségeinket, családunkat. Megszenteli munkánkat és minden fáradozásunkat.

Keresztény bölcsesség

Forrás: Horváth István Sándor zalalövői plébános, egyházi író, a Napi evangélium alkalmazás ötletgazdája és létrehozója (evangelium.katolikus.hu) 

Kép forrása: Magyar Kurír