Egy diósdi fiatal Krausz Ferenc nyomdokain – Soczó Bálint a vízmolekulák mozgását kutatja

A 21 éves, Diósdon élő Soczó Bálint tavaly ősszel kezdte meg a fizikusi mesterképzést a müncheni Lajos-Miksa Egyetemen (Ludwig-Maximilians-Universität, LMU), melynek kísérleti fizikai tanszékét Nobel-díjas fizikusunk, Krausz Ferenc vezeti.

A négy diósdi általános iskolai év után az érdi Vörösmarty gimnáziumban folytatta tanulmányait Bálint, aki mindig is reál érdeklődésűnek tartotta magát. „Először matematikával akartam foglalkozni. Már kétéves koromban számolgattam a fürdőszobában az üvegmozaikokat, de később a fizika jobban érdekelt. Negyedikes lehettem, mikor édesapám rábukkant egy fizikaversenyre, amire beneveztem, és az országos döntőbe jutottam. Azóta a fizikával foglalkozom. A matematikában és a fizikában is végig számolunk, de a fizikában mindennek van valami jelentése, valamit elmond a körülöttünk lévő világról. Ez engem nagyon megfogott” – idézi fel a kezdeteket.

A Vörösmartyban Csatlós Mária volt a fizikatanára, aki mindenben támogatta a szárnyait bontogató kisiskolást. Továbbra is rendszeresen indult tanulmányi versenyeken, gyakran dobogós helyet szerezve. „Eleinte édesapám sokat segített a felkészülésben, megtanított tanulni, aztán már magamtól készültem” – emlékszik vissza. Az interneten elérhető feladatsorokat 15-20 évre visszamenően megoldotta, szakkönyveket, köztük egyetemi tankönyveket olvasott, használt fel. Már a középiskola utolsó évében kutatni kezdett a Központi Fizikai Kutatóintézetben, ahol aztán később Wigner-gyakornoki státust is kapott.

A kitűnő érettségi után a fizika szak nem volt kérdéses, csupán az intézmény tekintetében vacillált, végül a Műegyetemet választotta. 2022-ben kezdte meg a hároméves fizika alapképzést, mely során az elméleti fizika specializációt választotta.

„Az én területem a komplex rendszerek fizikája. A fizikában viszonylag kevés részecskével foglalkozunk, mert azoknak még egyszerű meghatározni a viselkedését. De nagyon keveset tudunk arról, amikor egy rendszerben több részecske van. Mert ha 1-2 részecskével foglalkozunk, az még megoldható papíron, ceruzával is. Viszont 3 részecske vizsgálata már sokkal, nagyságrendekkel bonyolultabb. Engem ez érdekel, a fizika és a többi természettudomány kapcsolata” – próbálja egyszerű szavakkal bemutatni kutatói irányultságát.

Bár kezdetben aggódott a mindenki által ismert magas BME követelmények miatt, az első félévet sikerült színötössel zárnia. A 48 fős csoportból végül 20-an vehették át a diplomájukat 2025-ben – Bálint „természetesen” kitüntetéssel zárta a képzést.

A műegyetemi alapképzés után több külföldi egyetem neve is felmerült a mesterképzés tekintetében. A müncheni intézmény mellett szólt a közelsége és a viszonylag olcsó tandíj. Kitűnő tanulmányi eredményei miatt felvételi interjún sem kellett részt vennie, így október 1-jén elutazhatott a bajor városba. A külföldön való tanulás nem teljesen ismeretlen számára, ugyanis egy hónapot már eltöltött a párizsi Sorbonne-on kutatói ösztöndíjjal.

„Németországban gyorsan otthonra találtam. Az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek, a bajor és magyar kultúra nagyon hasonlít egymásra. Az egyetemen szinte kizárólag angolul, az utcán németül beszélek. Az árak meglepően alacsonyak, a Lidlben például szinte pontosan ugyanannyi minden, mint itthon. Az önálló élet is nagy hatással van rám, magamra főzök minden héten egyszer, ez a hetem egyik kedvenc része. De önállóan mosni, takarítani, bevásárolni is nagyon jó dolog, jó érzés az önálló élet. Sokan kérdeznek a honvágyról, amit őszintén szólva nem igazán érzek. Egyébként a vonatút 7 óra, szóval az ember, ha akar, akár egy hétvégére is hazaugorhat” – foglalja össze az első németországi félév beilleszkedési tapasztalatait.

A tanulmányi területre sem panaszkodik: „A tárgyak izgalmasak, jól felépítettek, könnyű követni őket, és sok a segédanyag hozzájuk. Az elvárás viszont érezhetően nagyobb, mint a Műegyetemen volt. De az ember gyorsan beleszokik, és így inkább a múlt évek tanulmányai tűnnek könnyűnek és nem a mostaniak nehéznek.”

A müncheni kétéves mesterképzés első esztendejében a hallgatók a kutatási területüknek megfelelősen kiválasztott tantárgyakat tanulják angol nyelven, a második évben pedig a kiválasztott témavezető irányításával szakmai tapasztalatokat szereznek, kutatnak. Bálint a vízmolekulákkal foglalkozik, több ezer vízmolekula mozgásának szimulálása alapján von le bizonyos következtetéseket. A szimuláció ugyanis sokkal olcsóbb, mint a kísérlet. „A kutatói közösség úgy gondolja, hogy a vízzel már nehéz foglalkozni, mert mindent tudunk róla. Én viszont úgy látom, hogy rengeteg lezáratlan kérdés van” – indokolja a témához való kötődését. Mint elmondta, ez egy gyorsan alkalmazható terület, különösen a gyógyszerkutatásban van nagy jelentősége. Az a vágya, hogy a későbbiekben kutatóként dolgozzon.

Bálint tanulmányai mellett éli a fiatalok átlagos életét. Szeret sportolni, többnyire saját testsúlyos edzéseket végez, fekvőtámaszokat nyom, húzódzkodik, szívesen sétál, kirándul. Nagyon szereti a történelmet, filozófiát, de gyakran olvassa a tanulmányaival kapcsolatos szakirodalmat is.

Összegzésül hangsúlyozza: testvéreivel együtt nem lehetnek eléggé hálásak szüleiknek, villamosmérnök-programozó édesapjának és informatikus édesanyjának, akik rengeteget foglalkoztak velük, megtanították őket tanulni, majd azt követően is minden támogatást megadtak nekik. Bálint húga, Panni szenvedélye a kémia, vegyész szeretne lenni, neki is kiváló tanulmányiverseny-eredményei vannak. Öccse, Benedek a biológia irányában gondolkodik, nagyon szereti az állatokat, zoológus szeretne lenni, az állatokat szeretné kutatni.

„Szerintem ma sokkal több lehetőségük van a fiataloknak, mint valaha is volt, sokakat ez megbénít. Nem tudják eldönteni, hogy mit akarnak csinálni. Azt tudom mindenkinek tanácsolni, próbáljanak ki valamit. Ha sikerül, az jó, ha nem, az is rengeteg információt ad” – foglalja össze, hogyan látja kortársai helyzetét.

Bálint szerint az sem baj, ha bizonyos kételyek fogalmazódnak meg bennünk a kiválasztott pálya tekintetében. Elmondta: bár igaz, hogy ő már egészen kicsi kora óta fizikus szeretne lenni, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan időszakok, amikor úgy érzi, bármi mást szívesebben csinálna. „A középiskola végére mindenkinek választ kell adni a kérdésre, mi akar lenni, és erre akkor még nincs jó válaszunk. Az ember élete nem egy egyenes út, tele van kitérőkkel, hibákkal és szerencsés sikerekkel, amelyek hatással vannak az életutunkra, pályánkra.”

K. Z.

Fotó: családi archív és Facebook

(Az írás a Diósdhéjban 2025/3. számában nyomtatásban is olvasható.)

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék: Diósd, fizikus, LMU, mesterképzés, Soczó Bálint