Mindenhonnan ömlik, hogy lassítsunk az életünkön. Pedig az nem olyan könnyű… Az elmúlt két hétben mást sem csináltam, csak tájékozódtam. Minden fellelhető magyar és külföldi cikk a vírusról, a járványról; minden fellelhető ötlet itthontanulásra és a 0 –24-es menza üzemeltetésére, hoaxok szűrése, és persze, más nézőpontok keresése, hogy megértsem a más élethelyzetben lévőket, amennyire lehetséges  – ezeket olvastam.

Elég volt. Holnap nem olvasok híreket. Nem olvasok Facebookot.

Szóval ha holnap meglesz az ellenszer, igyatok nélkülem. Meg persze helyettem is. Holnap csak arra koncentrálok, hogy idegeskedés nélkül bevásároljak. Utána, hogy tanuljak a gyerekekkel. Azután, hogy együtt főzzünk. Végül, hogy együtt levegőzzünk, ami, gondolom, megint a kertben fog kimerülni. Nem baj.

Nézem majd, ahogy a nagyfiam meg tudja már egyedül szerelni a biciklijét, „megeszem” a legkisebb homoksütijeit, meghallgatom a lányom sztorijait a barátnőiről (lassan naplót kellene vezetnem, bár felesleges, naponta változik, hogy ki kivel van éppen jóban), és szívből örülök, hogy a családfő, ha dolgozik is, de itthon van.

Nem tudom, ez mennyire lassú, de kell egy kis szünet a világ bajaitól.

Ács Judit

Címkék: #midióJudit, Koronavírus