A világ legnagyobb vadászati és természeti kiállítása („Egy a természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás 2021) volt látható az elmúlt hetekben Budapesten a megújult Hungexpo területén, számos kapcsolódó rendezvénnyel az ország több pontján. Meglátogatva a kiállítást rengeteg pozitív élmény ért, mégis furcsa érzések kavarogtak bennem…
Különleges vadfajok, akvárium, vadászkutyás és solymász bemutató, valamint az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár is fűszerezte a pavilonokban látható érdekességeket. A nemzetközi pavilonban mutatkoztak be a világ minden tájáról érkezett országok, a központi magyar kiállításon pedig ezeréves sétán át ismerhettük meg hazánk vadászatát és vadgazdálkodását. Interaktív bemutatók, virtuális valóságjátékok, diorámák színesítették a kiállítást.
Belépve az egyik hatalmas csarnokba, ahol leghíresebb vadászaink és természetbúváraink szoborparkja volt látható, felötlöttek bennem ifjúságom olvasmányai. A híres Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán, Fekete István könyvei, melyek akkor izgalmas történeteikkel távoli és ismeretlen világokba kalauzoltak el. Az ismert vadászok munkáit mindig szívesen olvastam, de maga a vadászat már akkor is ellenérzésekkel töltött el.
Sétálva a pavilonban, rengeteg trófeát és preparátumot lehetett megtekinteni. Érdekes volt közelről látni a sok különféle, szépen kikészített állatot, csak nem tudtam elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy valaha élő madarak, szarvasok, őzek, nyulak, rókák néznek rám nagyon kifejező szemekkel.
Furcsa érzések kavarogtak bennem. Mintha nem tudtam volna igazán élvezni a látottakat, pedig emlékeim szerint ez nagy élmény volt 1971-ben, az első Vadászati Világkiállításon, melyet nem kis meglepetésre Budapesten rendeztek. Persze abban az időben csak 12 éves voltam, keveset tudtam a világról, és akkor még a társadalmi értékrendben elfogadott volt a vadászat és a trófeák gyűjtése. Ma már sokan másképp látjuk, és más érzések támadnak bennünk. Pedig az ember évezredek óta vadászik, és alapvető élelmiszere a hús.
Mai világunk az ellentmondások kora. Ellentmondás, hogy kedveljük a vadállatokat, mégis vadászunk rájuk. Ellentmondás, hogy sajnáljuk a tenyésztett állatokat, mégis esszük a húsételeket. Ellentmondás, hogy szeretjük az erdőket, mégis kivágjuk a fákat. Ellentmondás, hogy élvezzük a friss levegőt, mégis szennyezzük. Ellentmondás, hogy vágyunk a természetesebb életre, mégsem tudunk lemondani technikai kényelmünkről. És még rengeteg ellentmondás része mindennapjainknak modern korunkban, melynek fő oka a természettől való teljes elszakadás. Erről szól David Attenborough Egy élet a bolygónkon című művének alapgondolata, miszerint ne távolodjunk, hanem újra a részei legyünk ennek a csodálatos rendszernek.
Ehhez a gondolathoz csatlakozott a leglátogatottabb kiállítási pavilon, amely a magyar nemzeti parkok fantasztikus értékeit mutatta be, nagyon látványos formában. Kellemes volt a „parkokban” sétálni, megcsodálni a helyi élővilágot és a hatalmas akváriumot. Közben felidéztük a helyeket, ahol már jártunk, és tervezgettük, melyik nemzeti parkba látogassunk el legközelebb.
Sokáig töprengtem, hogyan vessem papírra gondolataimat és érzéseimet. Megpróbáltam – gondolom, másban is megfogalmazódnak hasonló gondolatok.
Rásó Ica
Fotók: a szerző felvételei
midio.hu
