A Diósdhéjban című havilap áprilisi számából kiderül, az önkormányzati lapot mostantól új kiadó és főszerkesztő jegyzi. A váltás kapcsán arra gondoltunk, érdemes volna visszatekinteni a diósdi sajtótörténet korábbi időszakaira. Közel tíz évig (1997 májusától 2006 decemberéig) szerkesztettem a helyi önkormányzati lapot, majd ezután az általam alapított Diósdi Krónika című újságot, melyet négy éven át olvashattak a diósdiak. Erről az időszakról osztom meg emlékeimet a midio.hu olvasóival egy háromrészes sorozatban.
A Diósdi Torna Klub egyik vezetője, Tóth György felkérésére és javaslatára indultam az önkormányzati lap szerkesztésére 1996 őszén kiírt pályázaton – sikerrel. 1997 májusától szerkesztettem a Diósdhéjban című helyi lapot; a nyomdai előkészítést, a kiadást, nyomtatást és a terjesztést a Kornétás Kiadó végezte (mely kiadó most, 2020 áprilisában ismét a havilap kiadója lett).
A pályázat meghirdetésekor, 1997-ben a helyi sajtónak már közel hétéves múltja volt. Dózsa Lajos visszaemlékezéséből ismert (melyet a diósdi újság 10. születésnapján, 2010 novemberében adott közre), hogy a helyi média története 1990 októberében indult a Községházi Hírek című egylapos periodikával. Rá egy hónapra, novemberben jelent meg a 8 oldal terjedelemben a Diósdhéjban első száma. Az újság az önkormányzattól (is) független lapként a szabad megszólalás lehetőségét kívánta biztosítani mindenkinek, aki nevével vállalta ennek felelősségét. Szerkesztőbizottságát Dallos József, Dózsa Lajos, Dózsáné Aradi Gabriella és Kiss Andrea alkotta. A lap nyomdai kigyártását és annak költségeit Ring Péter, helyi nyomdász vállalkozó vállalta, a lap fejlécét Kozák Attila grafikusművész tervezete. A patika előterében „közönségládát” helyeztek el, ebbe dobhatták az olvasók leveleiket, észrevételeiket. A lap terjesztése a helyi kereskedők segítségével zajlott. 1991 tavaszára a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, egyre kevesebb cikk érkezett a fogyatkozó számú szerkesztőségbe, és a lap finanszírozása is mind nehezebbé vált. A hét lapszámot megélt újságról elmondható: megmozgatta Diósdot, gondolatokat ébresztett, néha indulatokat gerjesztett; biztosította a párbeszéd lehetőségét a „másként gondolkodók” között.
A folytatásról a Polgármesteri Hivatal munkatársa, Kádas Fruzsina számolt be ugyanebben a jubileumi számban. A Diósdhéjban megszűnése után Hermann Ferenc akkori polgármester javaslatára született meg a Diósd Közhírei, amely alapvetően a testületi üléseken történtekről számolt be. Ez a kis terjedelmű periodika nőtte ki magát hivatalos önkormányzati lappá. A Rácz György újságíró vezetésével működő szerkesztőbizottság által készített újságot 1992-ben hivatalosan is engedélyezték, így a megújult Diósdhéjban immár jogilag is a település közéleti fóruma lett. A lap 1997 májusáig Rácz György szerkesztésében látott napvilágot.
Az általam szerkesztett első számban Mit várok a helyi laptól? címmel adta közre gondolatait dr. Sárközy Dezső képviselő. Egyebek mellett így ír: „Egy 2000 példányban megjelenő havi újság éves előállítása és eljuttatása az olvasóhoz nem olcsó mulatság. A ráfordított pénz elég lenne 850–880 négyzetméter szilárd burkolatú út, 1800–200 folyóméter járda […] megépítésére. Ezek olyan kézzelfogható javak, amelyek kétségtelenül javítják a lakossági közérzetet – de elsősorban csak ott, ahol megvalósultak. A kérdés megközelíthető közvetetten is. Amennyiben a lakosság informálására, közösségi célra történő mozgósítására, a szemlélet formálására használják fel ezt az összeget, máris sokat tettünk közéletünk javításáért. […] A szerkesztőbizottságnak, a szerkesztőnek és a kiadónak látnia, éreznie kell, hogy a lap milyen fontos szerepet tölt be községünk életében. Arról viszont nem szabad megfeledkezni, ha nem fungál jól az újság, akkor sokakban felvetődhet a gondolat: talán érdemesebb lenne a Diósdhéjbanra költött forintokat másra, például járdaépítésre fordítani, mert azzal jó pár diósdi lakos közérzetét javítjuk.”
Kedves Dezső bácsi! Nem kérdeztem meg tőled soha, míg köztünk voltál: Hogy látod? Jó, hogy közel tíz esztendeig nyomdafestékre és papírra költöttétek a köz pénzét, avagy hasznosabb lett volna, ha anno járdaépítésre adtok megbízást?
A lap szerkesztőbizottsága 1997-ben a következő volt: Görögné Horváth Katalin, Kádas Fruzsina önkormányzati összekötő, Kiss Zoltán felelős szerkesztő, Kőhidi Tamás, Tóth György, Wágner Ferenc.
Az újság szerzői gárdájának bővítése céljából 1999 tavaszán Az újságírás alapjai címmel ingyenes tanfolyamot hirdettünk. A kurzus célja nem volt más, mint hogy újabb, jó tollú amatőr szerzőket nyerjünk meg helyi lapunknak. Több tollforgató, tudósító, színesebb, színvonalasabb újság – ezen elv vezérelt bennünket a szervezés során. A négy alkalommal, szombatonként megtartott foglalkozásokon érdekes emberekkel és témákkal ismerkedhetett meg a mintegy 15 fős hallgatóság. Pirityi Sándor katonapolitikai szakíró, újságíró, az MTI nyugalmazott főszerkesztője újságírói pályájáról, az újságírói hivatásról beszélt. Pusztay Sándor kiadóvezető a könyv- és lapkiadás világába nyújtott bepillantást. Köves István szerkesztő az újságírásban alkalmazott műfajokat hozta testközelbe Hogyan írjunk és hogyan ne írjunk? című előadásában. A következő alkalommal Gáspár Imre tipográfus, Kiséri-Nagy Ferenc fotóriporter és Büki Péter sportújságíró osztotta meg tapasztalatait a résztvevőkkel. Egy diósdi újságíró házaspárt is sikerült megnyernünk előadónak. Szikra Zsuzsa, a Kossuth Rádió munkatársa a rádiós műsorkészítés titkairól, férje, Juhász Gábor, a HVG rovatvezetője (később főszerkesztő-helyettese, aki sajnos már nincs köztünk) a gazdasági újságírás aktuális kérdéseiről beszélt. A kurzus zárásaként a kis csapat először a nyomdai előkészítés folyamatát tanulmányozta a Kornétás Kiadónál, majd üzemlátogatás következett az Omigraf Kft. nyomdájában, ahol a montírozást és a nyomtatás kísérhették figyelemmel a jövő tollforgatói.
(Folytatjuk)
Kiss Zoltán
midio.hu
Fotók: saját archívum