Valamikor tavasszal figyeltem fel a „nagyiskola” (Diósdi Eötvös József Német Nemzetiségi Általános Iskola Gárdonyi Géza utcai épülete) hirdetőtábláján Babka Ildikó nevére egy plakáton, mely ötletelésre buzdított, miként lehetne szebbé tenni az akkoriban igencsak elszomorító látványt nyújtó iskolaudvart.

„A Szebb udvarért teszünk kezdeményezés keretein belül márciusban elkezdtük szervezni a nagy iskola udvarának felújítását, szépítését. Szerettük volna, ha szeptemberre a gyerekeket egy szebb, több mozgási lehetőséget kínáló, vidámabb udvar várja” – mesél Ildi a kezdetekről.

Babka Ildikó és Zámbori Melinda, az összefogás másik szervezője munka közben

A diósdi iskolások szüleiből álló kicsi – aztán a nyár folyamán egyre bővülő számú – csapat nem is sejtette, mekkora fába vágja a fejszéjét. Ugyanis kiderült, a tervezett szépítgetés kevés lesz. A hónapokkal korábban elvégzett fűtéskorszerűsítési és szigetelési munkák után komoly helyreállító munkálatok is szükségessé váltak, mielőtt megkezdhették volna az udvarfelújítást. A helyreállítás pedig nagyon nehézkesen indult el, de Ildikóék nem adták fel.

Adománygyűjtés, vállalkozók megkeresése, Facebook-kampány, pályázat az Emberi Erőforrások Minisztériumához, az eredmények folyamatos kommunikálása, több száz levél és telefonhívás. A kitartásnak, ha lassan is, de meglett az eredménye: egyre több adomány érkezett, újabb és újabb segítők jelentkeztek, a minisztériumi pályázat pedig sikerrel járt.  Augusztus végén a Bátor Kicsi Lélek Alapítványtól kapott relikviákból online aukciót is hirdettek; talán nem is volt olyan ember már Diósdon ekkorra, aki ne hallott volna az iskolaudvarért indított összefogásról.

„Miért jó belekezdeni egy ilyen összefogás szervezésébe? Mert ilyenkor megismerek igazán jó embereket, segítőkész embereket, mosolygó embereket és sok-sok tenni akaró embert! Ilyen volt ez a mai nap. Köszönöm nektek ezt a mai bulit. Igazán remek volt. Esősen kezdtük, majd ránk sütött a nap! Sokat dolgoztunk” – írta Ildi az egyik szülői tevékeny nap végén az iskola Facebook-csoportjában.

Leszák Ferenc iskolaigazgató és Csetnek Béla, az iskola alapítványának elnöke sem tétlenkedtek

Szeptember első szombatján közel negyvenen gyűltünk össze az iskolaudvaron, ekkor készültek képeink.

„Egyengettünk, burkolatokat alakítottunk ki, járólapokat fektettünk le, virágokat ültettünk, bokrokat nyírtunk, megújítottuk a fa körüli ülőt, kicseréltük a homokot a homokozóban és az aszfaltra csodaszép foglalkoztató ábrákat festettünk. Hála minden segítő kéznek, szervezőnek, állami és céges támogatásnak, szülői adománynak, amit szeptemberre ígértünk, azt teljesítettük: a futópálya megújult, vízelvezető rendszer épült az aszfaltos pálya két oldalára, kinti tanterem született, játszórészt hoztunk létre labdadobálóval, mászókákkal, padokat és szemetest telepítettünk, terepet rendeztünk, és megtörtént egy szakaszon a füvesítés az önkormányzat segítségével. Hálás köszönet mindenkinek, aki ehhez az eredményhez hozzátett.” (A szeptemberi Diósdhéjban újságban megjelent cikk részletesen felsorolja az összefogást támogatókat – Sz. K. N.)

Az új mászóka – Végre lehet lógni!

Torba Csaba rengeteg szakmai segítséget adott a munkák során – itt épp Babka Ildikóval egyeztet

Szeptemberben, az évnyitó szülői értekezleten, osztályfőnökünk, Cili néni így kezdte mondandóját: „Nekem a nyáron új példaképem lett. Babka Ildi bebizonyította, hogy nincs lehetetlen!”

Ildi erről szerényen csak így fogalmaz:

„Ha egy közösség összefog, annak eredménye van!”

Szorgos kezek, vidám arcok

Szép és hasznos – készülnek az aszfaltrajzok

A munka nem ért véget, a felújítás folytatódik. Ha pedig az iskolaudvar szépítése befejeződik hamarosan, sok hely van még Diósdon, ahol hasonló összefogással csodákat lehetne tenni. Hogy jó legyen, egyre jobb legyen itt élni. (Azóta már az „új iskola” – az iskola Petőfi Sándor utcai telephelye – udvara is szépül, szintén lelkes szülők vették kézbe az ügyet.)

Szöveg és képek: Szendéné Kiss Nóra

midio.hu