A Diósdhéjban februári száma ezekben a napokban kerül a postaládákba. Szomorú szívvel búcsúznak a lapban három diósditól: Kovács Ilonától, Szabolcs Leventétől és Rente Istvántól. Az alábbiakban Dizseri András gondolatait osztjuk meg barátjáról. 

 

– Pistákám! Nem nézünk ki este polgárőrködni?
– Lehet róla szó, de még megbeszélem otthon. Tudod: első a család!

2006 óta ismertük egymást. Ekkor még csak azt láttuk, hogy az akkor megalakuló Falugazda Kft. élére egy fiatal, agilis ember kerül, akinek irányítása alatt egyre szebbek lettek a közterületek. 2010 után már különböző okok miatt nem töltött be hivatalos posztot a településen, de a fáradhatatlan lokálpatriotizmusa továbbra is megmaradt. Ha valami hiányosságot észrevett a a város közösségi területein, sokszor a saját pénzéből pótolta vagy javíttatta meg.

A kezdeti munkakapcsolatunk az évek során szinte észtevétlenül, egyre mélyebb barátsággá nemesült. Eleinte polgárőrködni jártunk ki közösen, Mezőfi Lacival, Magyari Tibivel és vele együtt. Ez pedig kiváló ürügy volt arra, hogy az utcákat róva jókat beszélgethessünk. A téma persze legtöbbször Diósd volt.

Nem változott ez akkor sem, amikor a rajongásig szeretett kislányai, Jucus és Bori megszülettek. A fent említett párbeszéd számtalan alkalommal hangzott el az elmúlt években. A közös járőrözések pedig egyre gyakrabban bővültek ki a legkülönfélébb baráti összejövetelekkel vagy közösségi programokkal, rendezvényekkel.

Ha volt prioritás az életében, az a család, a barátok és Diósd volt. Mind a háromért bármire képes volt.

A legtöbb dologról határozott véleménnyel bírt. Ennek sokszor mindenféle kertelés nélkül adott hangot, de sosem beszélt a levegőbe. Az idő pedig szinte mindig őt igazolta.

Másfél hónap telt el… A telefonomat gyakran emelem fel szinte reflexszerűen, hogy ráírjak valamit… Sok minden történik és változik még ennyi idő alatt is. A hit az Arany János által megfogalmazott gondolatban viszont állandó marad:

„Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!”

Isten veled, Pisti!

Megjelent a Diósdhéjban újság 2020. februári számában.