Takács Tibor (1927–2014) írót, költőt, Táncsics Mihály-díjas újságírót nemcsak művei révén ismerhetik a diósdiak; többször is járt nálunk író–olvasó találkozón, sokan személyesen is találkozhattak vele a közösségi házban. 1997-ben a Kossuth Rádió felkérte, hogy írjon és olvasson fel jegyzeteket a hajnali hallgatóknak a Reggeli Krónikában. Az elhangzott Útravalók 2004-ben kötetben is megjelentek. Sorozatunkban ezekből válogatunk.

Hogy milyen a téli Balaton? Varázslatos, akár egy pasztellkép, finom, a fehér sok árnyalatát hordozó, van lenne dermesztő fagy, s pendülő jég. De a szépsége meg­unhatatlan. Szeretem a nyári, almazöld színű tavat, de tudom szeretni a téli Balatont is.

Másfél évtizede éppen ilyen téli időben, mint a mostani, Siófokon üdültünk. Akkor is kemény volt a tél. Sétáltunk a parton. Rámerészkedtünk a jégre, mert már beállt a tó. Szemközt Tihany tartotta fel templom-ujjait, mintha azt üzente volna: vigyázzatok, veszélyes a jég! Az elmúlt évszázadokban sokan vesztették életüket a jeges Balatonban, lovastul, szekerestül merülve el a megroppanó jég táblái alá.

Sétáltunk, közel a parthoz. Az átlátszó jég alatt leállunk a hullámos homokra. Jó volt nézni ezt a megunhatatlan látványt. Szépsége volt és költészete.

Ekkor hirtelen megpendült az ég. Csodálatos hang futott át a jeges Balaton fölött. Mintha valaki, egy hatalmas, ezüsthangú karikás ostort cserdített volna a magasban. A hang felvágott a tiszta kékségbe, hogy vissza is hulljon azonnal a tóra.

Rianás! Sokszor olvastam róla, de ekkor hallottam először. Mégis, azonnal tudtam, hogy ez a rianás félre nem ismerhető hangja. Itt csapkod fölöttünk, előttünk a láthatatlan ostor. Megroppant a jég, előbb valahol a messzeségben, a tó közepén talán, aztán hallottuk ahogy szalad, fut, peng, sikoltozik… Rian a jég.

Gyönyörű ez a szó, benne van a félelem, a megriadás, de több is, másabb is annál. Egy különös, furcsa, téli hangverseny tanúi voltunk. Dördül az ég, visszaveri a hangot a túlpart, orgonázik a téli Balaton. Verset írtam róla. Azonnal.

Peng a Balaton, mintha kard

csapna le rá, mintha egy penge

– mely mindent elszelni akar –

vágna a jeges végtelenbe!

Peng a jégtükör, s font az ég

olyan tisztán, olyan vad kéken

csodálkozik: hasad a jég

rianás fut, siklik a jégen.

Cikázik ez a vad vonal

ahogyan hasad, ahogy játszik

dallama tiszta téli dal,

a Balaton most orgonázik.

 

midio.hu

Borítókép: Posza Róbert Art