Gulyás Ferenc citerakészítő, népi hangszeres előadóművész, néprajzkutató, kulturális antropológus, a Magyar Kultúra Lovagja cím birtokosa. Apróbb és idősebb diósdi gyerekkel szerettette meg a népzenét, a citerát. Sokunk ismerőse, hiszen az elmúlt évtizedekben számos diósdi rendezvényen fellépett, több alkalommal tartott hangszerbemutatót. Gulyás Feri – merthogy jobbára csak így szólítják – ez év augusztusában töltötte be a 60. életévét.
A hatodik X-et maga mögött tudó művész 1960. augusztus 22-én születt Szegeden. Húszéves koráig Sándorfalván élt. Az általános iskolát Sándorfalván végezte el, szakközépiskolai és egyetemi tanulmányaimat Szegeden folytatta.
Gulyás Ferenc
A népdalokkal és a magyar népzenével születésétől kezdve kapcsolatban áll. Szülei sok elfoglaltsága miatt nappal mindig a nagymamája gondjaira volt bízva, ő pedig nagyon sokat énekelt. A nagymama Kónya Mária néven népdalgyűjtésekben is megtalálható dél-alföldi „népdalénekes-adatközlőként”. Gyermekként a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet vízhordójaként is sok népdalt hallgatott, hiszen a parasztasszonyok a nehéz munka végzése közben egész nap énekeltek.
A népi hangszerek után tízéves korában kezdett el érdeklődni. „Amikor a padlásról előkerült citerát édesapám felhúrozta, kiderült, hogy a család felmenő ágán mindenki tud rajta játszani” – jellemzi családja kapcsolatát a népzenével és a népi hangszerekkel. Az első zenetanára a nagymamája lett. 1971 őszén kezdett citerázni, 1972 tavaszán pedig már megnyerte élete első zenei versenyét Szegeden a járási úttörő-seregszemlén. Ez a siker nagyon fontos mérföldköve lett az életének. „A sikeren felbuzdulva megkerestem az akkor már híres Sándorfalvi Citerazenekar vezetőjét, Budai Sándort azzal, hogy szeretnék járni a zenekarába, de fiatal koromra való tekintettel Sándor bácsi elutasított; próbálkozásomat a szalmaláng gyors ellobbanásához hasonlította. Én azonban tovább nyertem a zenei versenyeket, majd a testvéremmel és néhány osztálytársammal létrehoztuk első zenekarunkat. Szerencsére ezekre a próbálkozásokra már Budai Sándor bácsi is felfigyelt és rövid időn belül beolvasztott bennünket a zenekarába” – idézi fel a társas zenélés kezdeteit.
Tekerőlant-bemutató
Mint kiderült, ez az együttműködés eredményesnek bizonyult, sikerek egész sorozatát hozta el mindannyiuk számára. Részt vettek az Arany Páva-mozgalom nagy rendezvényein, folklórfesztiválok, amatőr népzenei versenyek, nagyvárosok és kicsiny falvak, tanyaközpontok kultúr- és osztálytermeinek állandó fellépői lettek. A legkiemelkedőbb eredményük az 1974-ben megrendezett Arany Páva nemzetközi népzenei verseny megnyerése volt, melyet nyolc ország televíziója egyenes adásban, sorozatban közvetített. Ez tovább növelte hírnevünket, valamint – és ez fontos tény – még népszerűbb hangszerré tette a citerát. A műsorunkban szereplő Rózsa Sándor című betyárballada hatására sorra alakultak Magyarországon a citerazenekarok.
A zenekart alkotó idős népzenészek fokozatosan kiöregedtek, meghaltak. Budai Sándor visszahúzódott, majd végleg kivonta magát az aktív muzsikálásból. Az akkor még fiatalnak számító tagoknak az 1980-as évek elejétől Gulyás Feri lett a vezetője. Tudása gyarapítására érdekében több, a Kórusok Országos Tanácsa által szervezett tanfolyamot is elvégzett, citerazenekar- és népdalkör-vezetésből művészetoktatói működési engedélyt szerzett. A Sándorfalvi Citerazenekarral 1988-ig tartott az aktív kapcsolata. Ebben az évben érték el ennek a zenekari formációnak a legnagyobb sikereit. Az Egerben rendezett országos népzenei versenyen első helyen végeztek, emellé Kiváló amatőr népzenei együttes címet is kaptak, valamint a Magyar Televízió által szervezett országos Ki mit tud?-on népzenei kategóriában megszerezték az első helyezést. Ekkor Feri már Budapesten élt, onnan járt vissza Sándorfalvára a zenekarhoz, amelynek a jelenlegi tagjai 2010-ben örökös tiszteletbeli tagnak választották.
Hangszerbemutató gyerekeknek
1981-ben Birinyi József néprajzkutató, népzenész támogatásával Budapestre költözött, ahol a HVDSZ Bihari János Néptáncegyüttes zenésze lett. Itt többek között olyan kiváló művészekkel dolgozott együtt, mint Novák Ferenc és Foltin Jolán. Folyamatosan képezte magát, ebben az időszakban többféle hangszeren is megtanult játszani, amit a zenekarban alkalmaztak is. „A citera mellett dudáltam, tekerőztem, furulyáztam, tamburáztam. Ma már több tucatnyi hangszert színpadképesen szólaltatok meg” – sorolja a zeneszerszámokat, melyeknek mesteri megszólaltatója. A kezdeti időszaktól fogva érdekelte a népi hangszerek készítése is. A színpadon használt hangszereit zömmel maga készítette. Ma már országszerte sok zenekar játszik az általa készített zeneszerszámokon.
1983-tól 1984-ig a budaörsi laktanyában sorkatonai szolgálatot teljesített. Mondani sem kell, hogy a mundérban sem tétlenkedett. Ez idő alatt katonákból népzenei együttest hozott létre és tanította őket. Két országos hadseregfesztiválon is első helyen végzett népi hangszeres szólistaként.
A sereg után meghívták a magyar népzenét játszó, hivatásos Menta, későbbi Mente-Folk együttesbe. Ez a zenekar azóta is aktívan működik. Önálló koncertjeinkkel, valamint a nagykátai Tápiómente Néptáncegyüttes zenekaraként több kontinenst – Európa, Észak- és Dél-Amerika, Észak-Afrika, Közel-Kelet – is bejártak, tolmácsolva a magyar népzenei kultúrát.
1984-ben az Országos Rendező Irodánál (ORI) – mint magyar népi hangszereken játszó népzenész – hivatásos előadóművészi működési engedélyt szerzett.
1985-ben Érdre költözött, ahol először a városi művelődési központban, majd később a városi zeneiskolában dolgozott. Hamarosan egy gyermekekből álló népzenei együttest hozott létre Benta néven, mely hamarosan aktív tagja lett az országos amatőr népzenei mozgalomnak. A zenekar számtalan első helyezést ért, valamint megkapta a Kiváló Együttes címet. A tanítványait többféle hangszer megszólaltatására is megtanította, közülük néhányan ma már a Zeneművészeti Egyetemen tanulnak, mások pedig már országszerte vagy tanítanak, vagy különböző zenekarokban játszanak. Természetesen saját gyermekei sem maradtak ki a sorból, Orsolya (1988) és Gergő (1992) is tagja volt a zenekarnak.
1992-ben áttette székhelyét Tárnokra. A saját maga által épített családi házban népi hangszerek készítésére alkalmas műhelyt és zenei felvételek céljára kialakított stúdiót is létrehozott.
Gulyás Feri, sokoldalúságának is köszönhetően, az évek során több együttesben is játszott. Népi hangszeres zenészként a popzenével is kapcsolatba került. Többek között sokat vendégeskedett a Republic együttes hanglemezein és színpadán, de az olasz könnyűzene elismert sztárjaival, köztük Lucio Dallával is dolgozott. 1995-ben, magyar népzenészként, résztvevője lehetett a művész 34 állomásos, egész Olaszországot érintő lemezbemutató turnéjának.
Ugyancsak emlékezetes évek kötik a magyar népzenei motívumokat felhasználó NOX együtteshez, amelynek az első perctől kezdve népi hangszeres zenésze volt. Ez az időszak igen nagy népszerűséget és elismerést hozott számára. Számtalan arany-, platina-, dupla platina hang- és DVD-lemez díszíti nappalija falát. Számos hazai és nemzetközi elismerést szereztek, így megkapták az Év zenekara, az Év hanglemeze és a Fonogram-díjat. A NOX leállása után több együttes is megtisztelte a bizalmával és hívta a csapatába. Feri az ekkor felbomló Kormorán együttesből újraszerveződő zenekar felkérését fogadta el, amelynek az Örökség nevet adták. Öt évig játszott ebben a zenekarban.
A népművészet iránt érzett rajongása motiválta, hogy 2007-ben, már felnőttfejjel beiratkozzon a Szegedi Tudományegyetem Néprajzkutató és kulturális antropológiai szakára, ahol 2012-ben alap-, majd 2014-ben mesterszakon szerzett diplomát, kiváló eredménnyel.
Gulyás Ferenc nagyon fontosnak tartja a magyar zenei kultúra tudományos szintű megismerését és annak terjesztését. Ennek a nemes céltól vezérelve állította össze „A zene evolúciója a hiedelemvilág és a vallás szemszögéből” című előadását, amelyben a magyar népi hangszerek segítségével mutatja be a zene kialakulását, fejlődését és szerepét az emberiség történetében. Nagy elismerésnek tartja, hogy rendszeresen meghívják a nemzetközi kulturális antropológiai konferenciákra. Járt a szegedi és Bolognai Egyetemen, de érdeklődéssel fogadják előadását a hazai fiatalabb korosztályok is. Munkássága elismeréseként, a magyar népzene ápolásáért 2013-ban a „Magyar Kultúra Lovagja” címmel tüntették ki.
2017-től – a hangszerkészítés, a népzenei koncertek, televíziós szereplések, hangszerbemutatók és az előadások tartása mellett – újra tagja lett a NOX új formációjának, ami „Péter Szabó Szilvia Team” néven működik és koncertezik. Saját népzenei formációjával folyamatosan készítik a hanglemezeket, a hazai fellépéseken kívül Európa számos országában, valamint az Egyesült Államokban és Kanadában is koncerteznek.
Kedves Feri! Hatvanéves lettél, közel ötven esztendeje vagy jelen a zenei életben. Hogyan értékeled, látod az életutadat. Mit terveztél és mi valósult meg az elképzeléseidből?
– Ha valaki ötven évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy mindenfajta intézményes zenei képzés nélkül, vidéki, egyszerű családból származó gyerekként idáig jutok, nem hittem volna el. Kisgyerekként persze elképzeltem, hogy neves, népszerű zenekarokban játszom, ám a zenei képzésre nem volt lehetőségem. Gépipari szakközépiskolába jártam, aztán magam, autodidakta módon sajátítottam el a népzene alapjait. Később, mikor képzett zenészek közelébe kerültem, igyekeztem mindent megtanulni tőlük a zeneelmélettől a hangszeres játékig.
Melyek voltak a zenei pályád meghatározó időszakai, eseményei, kik voltak azok a személyek, akik a legnagyobb hatással voltak rád? Mire vagy igazán büszke, és mit csinálnál másként, ha újra elindulhatnál a pályán?
– Talán a 40. életévem betöltése utáni pályaszakaszt említeném mint sikeres időszakot. Innentől neves zenekarokkal léptem fel nagyszínpadon. Igaz, főleg háttérember voltam, mások produkcióit „toltam”, nem voltam elég énközpontú. Ma már látom, hogy jobban kellett volna ragaszkodnom a saját nevemhez. Fura, de az Egyesült Államok és Kanada magyarlakta területein jobban ismerik a nevemet, nagyobb sikereim vannak, mint itthon. Hogy kik voltak hatással a pályámra? Mindenekelőtt Budai Sándor bácsi, aki elindított a pályámon, aztán a Vízöntő együttes, melynek stílusa, a népzenére építkező városi zene igen közel állt hozzám.
Milyen kapcsolatban voltál a pályád során Diósddal, a diósdi tanítványaiddal, a diósdi közönséggel?
– Szinte folyamatosan tanítottam diósdi gyerekeket az érdi zeneiskolában és itt a községben, ma városban. Nálam sajátították el a citerázás alapjait a későbbi Vadvirág együttes tagjai, a Rásó testvérek és Kiss Zsófi, akik aztán Bodza Klára tanítványai lettek. Számos alkalommal hívtak ide fellépni, hangszerbemutató foglalkozásokat, előadásokat tartani.
Mivel foglalkozol most? Milyen terveid vannak a következő évekre, évtizedekre?
– Jelenleg is tanítok és legalább 65 éves koromig szeretném is folytatni. Természetesen megmaradt a hangszerkészítés is, folyamatosan vannak megrendeléseim. Van egy találmányom is, a pedálcitera; ilyen hangszer még nem létezik a világon. Jelenleg a szabadalmi jogi eljárás folyik. Lényege, hogy a kísérő húrok – lábpedálok segítségével – akkordhangzást biztosítanak a hangszernek. A közeljövőben egy világzenei formációval, színpadon szeretném bemutatni a hangszert, a fuvolista egy venezuelai hölgy lesz. Jelenleg erre a bemutatóra készítünk stúdiófelvételeket. A NOX új formációjával nagyszínpadi produkcióra készülünk, igaz, hogy a mostani koronavírus-járvány akadályozza a fellépéseket. Tervekből, feladatokból tehát nincs hiány.
Hogy látod, milyen szerepe, küldetése van a zenének, a népzenének a mai kor emberének életében?
– A zene „hivatása” ugyanaz, mint régen, gyönyörködtetés, szórakoztatás, relaxáció, ebben nincs változás. Viszont a világ nagyon más lett, és a zenének, benne a népzenének is adaptálódnia kell a változásokhoz, új témákat, stílusokat, hangszereket kell befogadni, alkalmazni.
Kiss Zoltán
midio.hu
Fotók: Facebook és archív
Címkék: #midióZoltán, citera, Diósd, Gulyás Ferenc, Interjú, népzene
