Az 1914-től négy hosszú éven át zajló első világháború idején mind a katonáknak, mind a hozzátartozóknak nagy örömet jelentettek a levelek, csomagok. Kuncz Aladár a francia internálásból így emlékezik: „Nem is leveleknek, élőlényeknek éreztem őket. Nemcsak százszor elolvastam, hanem megfogtam, tapintgattam, az ajkamhoz érintettem őket…”
Az Osztrák–Magyar Monarchia a háború kitörésekor megindította tábori postaszolgálatát. A haza írt levél tartalmazta a katona nevét, rendfokozatát, csapattestét, alosztályát és főleg tábori postaszámát. Nehezen birkóztak meg a több millió levéllel, és egyébként is korlátozni akarták az információkat, ezért nagyobb hadműveletek alatt zöldeskék, előrenyomtatott levelezőlapokat osztottak ki, amelyek az „Egészséges vagyok, és jól érzem magam” szöveget közölték 9 nyelven. Ezek közül a megfelelőt kellett aláhúzni, mást nem volt szabad ráírni. Más leveleknél is volt cenzúra, általában a századoknál végezte a parancsnok vagy megbízottja, elvégzését bélyegzővel vagy „zens” jelzéssel, valamint aláírással igazolták.
Tilos volt írni bármit folyó hadműveletekről, a tartózkodási helyről, nem használhattak ismeretlen nyelvet, titkos- vagy gyorsírást. Leggyakrabban a tartózkodási hely megjelölésével játszották ki a cenzúrát, burkolt utalásokkal vagy egyes betűk megjelölésével a szövegben.
Szállítottak hivatalos leveleket és csomagokat, de zömmel magánküldeményeket: levelezőlapot, pénzes levelet (nyitva) és könnyen ellenőrizhető csomagot, expressz és utánvétküldeményt nem. Szállítóeszközként lófogat (télen szán), gépkocsi volt a leggyakoribb, de 1915 januárjától a körülzárt Przemyśl várából két hónapig repülőposta hordta a levelet az otthoniakhoz. A harctéren kiosztott tábori levelezőlapokat a katonák portómentesen küldhették, a frontra küldött lapokat 1 fillérért árusították az állami postahivatalok.
Különös jelentőséget kapott a levelezés a fogságba esett katonánál, aki nem mehetett szabadságra, nem üzenhetett bajtársaival. Leveleit még szigorúbban megvizsgálták mindkét oldalon, sőt azok a semleges országok is, ahol a postai útvonal keresztül haladt. Főleg a cári cenzúra volt kemény, legalábbis az 1917. februári forradalomig. Mivel az orosz hivatalnokok németül esetleg tudtak, de magyarul nem – előírták a német levelezést. Gyóni Géza költő, aki Przemyślnél esett fogságba így ír erről:
„Hát mi a hír bajtárs, a Mátra tövében?
-Épp most üzent az asszony, a Julis:
Itt a levele? Jó asszony az kérem,
S tud az, ha akar, még germánul is.”
Tábori posta-csomagforgalom az Isonzó-fronton
Különleges fajtáját képezik a háborús levelezésnek a saját kezűleg készült levelezőlapok, mintegy átmenetet képezve a művészet és a folklór irányába. Anyaguk gyakran nyírfakéreg volt, főleg az orosz harctéren, így nem lehettek túl terjedelmesek. Általában csak üdvözlésre korlátozódtak, néha préselt virágokkal díszítve.
A háború végén az otthoni levelek a háborús nyomort tükrözték, hozzájárulva a katonák növekvő elkeseredéséhez, közvetve a központi hatalmak összeomlásához. Utal erre Bruno Brehm Ez lett a vége című nagysikerű első világháborús dokumentumkönyvében: ”…nem szabadna kezükbe adni a hazulról érkezett leveleket, melyeken könny mosta el az írást: hogy a gyerekek éheznek és a szülők szükséget látnak.”
Így került be tábori posta a történelembe!
Róbert Péter
midio.hu
Fotók: archív
(Az írás teljes terjedelmében a Honvéd Altiszti Folyóirat 2020/6. számában olvasható.)
Címkék: első világháború, levél haza, tábori posta
