Egy diósdi diáklány, a 16 éves Riedl Dóra néhány hónapja érkezett haza Diósd németországi testvérvárosából, Alsbach–Hähnleinból. Hat hónapig az ottani iskolában tanult, tapasztalatairól a diosdisvabok.hu portálon, illetve a Diósdhéjban című helyi lapban megjelent írásban olvashatunk.

Dóri már korábban, ötödik és hatodik osztályban is lehetőséget kapott a cserediákprogramban való részvételre. Tavaly, kilencedikes diákként, szülei javaslatára úgy döntött, hogy hosszabb ideig anyanyelvi környezetben szeretné tanulni a német nyelvet. Nem is volt kérdés számára, hogy melyik iskolában fejlessze tovább németnyelv-tudását: Diósd testvérvárosának iskolájára esett a választása. Az ottani iskolában (Melibokus Schule) szívesen fogadták, és gyorsan találtak számára egy mentort Amelie Bahner (17) személyében, aki által egy nagyon befogadó és szerethető családot is kapott.

Dóri Amelie-vel

Az előkészületekkel kapcsolatban Dóri elmondta: a két iskola között több levélváltás is történt, neki kérvényt kellett benyújtania, hogy engedélyezzék a féléves távollétet, illetve hogy befogadják az új iskolába. Az itthoni tanulmányait erre a félévre felfüggesztették, azzal a feltétellel, hogy év végén osztályozó vizsgát kell tennie.

Mint Dóri beszámolt róla, a Németországban töltött első néhány hét borzasztó nehezen ment, még annak ellenére is, hogy már több mint 10 éve tanulja a német nyelvet. Mint elmondta, a rengeteg új szó, a gyors beszéd okozta a legtöbb problémát, habár nagy segítség volt számára: ha kérte, akkor elismételték lassabban és érthetőbben az adott mondatot. Furcsa volt számára az idegen környezet, és nem volt egyszerű a tananyag megértése az órákon.

Dóri elmondta, hogy az ottani oktatási rendszer teljesen más, mint az itthoni. Sokkal nyugodtabb a légkör, a diákok megadják a kellő tiszteletet a tanárnak, az okostábla nagyon sokat hozzátesz az oktatáshoz, és ezáltal színesebbek is az órák. Nagyon komolyan veszik a telefon tilalmát az iskolában, így maximálisan oda tudtak figyelni az órákon. Különösen tetszett neki, hogy nem 45, hanem 90 perces órák voltak, 20 perces szünetekkel.

A német osztályközösség azonnal befogadta Dórit

Az ottani Melibokus iskola egy igen modern épület, a kornak megfelelő technikai felszereltséggel. Dóri úgy tapasztalta, hogy a diákok és az egész iskolaközösség elfogadóbb, mint nálunk; nagyon barátságos a légkör, és rengeteg érdekes iskolai program van, ami nálunk, Magyarországon nem annyira jellemző.

A magyar diáklány mind az iskolatársaival, mind a tanárokkal igen jó kapcsolatot alakított ki. Nagyon sokat segítettek a beilleszkedésben és a tanulásban is. Voltak tanárok, akik külön elmagyarázták számára a feladatot. Nagyon tetszett neki az is, hogy igyekeztek bevonni az órai munkába. Ha valamit rosszul mondott vagy nem ejtett ki jól, segítőkészen kijavították.

Az alsbachi Melibokus Schule

A Melibokus iskolában szerzett tapasztalatait Dóri így összegezte: „A közösség nagyon befogadó és nyitott, ha egy új emberről van szó. A tanárok figyelnek a diákokra, a diákok pedig tisztelik tanáraikat. Ezenkívül mind a tanárok, mind a diákok nagyon közvetlenek és segítőkészek, ez megkönnyítette a beilleszkedésemet és a nyelv tanulását.”

Dóri a kicsit bonyolult előkészületek ellenére mindenkit biztatna a külföldön való tanulásra, mert szerinte az ottani környezet és tapasztalat kárpótolja a kezdeti nehézségeket. Mint elmondta, számára fantasztikus élmény volt, rengeteg tapasztalatot és nagyon sok barátot szerzett, akikkel a mai napig tartja a kapcsolatot. Az ott töltött idő alatt tapasztaltak alapján viszont egy tanácsot is ad a külföldi tanulásra készülőknek: aki belevág, minimum egy évre menjen ki.

midio.hu

Fotók: archív felvételek