Játék a Dióskertben

Játék a Dióskertben

Az 1930-as évek derekán történt, hogy fa tartóoszlopos drótkerítéssel vették körül a Dióskertet. Hat helyütt fém forgós bejáratot alakítottak ki. A kerítést az tette szükségessé, hogy abban az időben sok tehén volt a faluban. Reggelente a tehenes a falu felső végétől indulva „összetrombitálta” a teheneket, s hajtotta a Csapágygyár területén hajdan volt legelőre. A négylábúak komótosan ballagva be-be-tértek a Dióskertbe, s óhatatlanul „nyomokat” hagytak maguk után.

Régen is itt játszottak a diósdi gyerekek (A képen: Maurer Timi)

A helyszín ma – Az Állatok Világnapja alkalmából az óvoda szervezett programot a gyerekeknek október 1-jén

A falu gyerekei akkoriban is előszeretettel játszottak a Dióskertben. De! A fejlődés magával hozta a parcellázást. A hatalmas diófákat sorra kivágták. Helyüket betemették. Azonban a föld megsüllyedt. Hatalmas füves gödrök alakultak ki. Sebaj! Újabb játék lehetősége. Kislány voltam. Rendszerint a bátyámmal (Józsival) és barátaival játszottam. A fiúk kitalálták, hogy üljek a gödörbe, ők majd átugornak. Így is tettünk. Igen ám! Zsidákovits Jani elvétette a lendületet. Véletlenül fejbe rúgott. „Micsoda? Te rugdosod a húgomat!” Jani futásnak eredt. A többiek utána (mint a mesében). A gyereksereg ordítva rohant végig a falun, mígnem Janinak sikerült a fenyegető veszedelem elől hazaérnie.

Állatsimogatás egykor… (A képen: Lengyel Laci)

… és ma – A tervek szerint újra játszókert lesz az egykori Dióskert helyén

Diósdi kislányok: Völgyi Éva, Szántó Erzsi, Darabos Ági és Szász Erika (1962)

A Dióskert parcellázása az északi oldalon megkezdődött. S hogy a többi terület ne maradjon gödrösen, Magyar Gyula akácfákkal ültette be. A kert immár megváltozott. A parcellázást a második világháború félbeszakította, de a megmaradt (nagyobbik része) továbbra is a falubeli gyerekek játéktere volt. Az 1950-es évek első felében búcsúk alkalmával még jókat lehetett itt hajóhintázni, „ringlispílezni”.

Ilyen volt a babakocsi az 1960-as években (A képen: Görög Éva)

Csoportkép játék közben (A képen: Almási Géza, Almási Mária, Páncél Erzsi, Natta Gabi)

Ma a Dióskert helyén a „kisiskola” (napjainkban pedig már a Dió Óvoda legújabb telephelye – a szerk.) és lakóházak állnak, de több generáció emlékezetéből kitörölhetetlen a boldog gyermekkor ezen emléke.

Elmesélte: Földváryné Albitz Anna

A szöveg forrása: Görögné Horváth Katalin könyve (Az én Diósdom)

Fotók: Diósdfa – Diósd Családtörténeti Archívuma (Köszönet Natta Jánosnak), valamint midio.hu

Kiemelt képünkön: A Lengyel gyerekek

midio.hu