Mindig is csodáltam a természet minden formáját, a szép tájakat, a gyönyörű virágokat, a pompás fákat és az állatok sokaságát. Kedvenceim akadnak bőven, de az egyik élen álló a szarvasmarha, amiből itthon már sajnos nagyon keveset lehet látni. A „török Mehemednek” is Bajorországba kellene utaznia ahhoz, hogy lásson ilyen jószágokat. Itt aztán még van belőlük bőven, többfajta is, így kedvemre nézegethetem, simogathatom őket, mikor családi kapcsolataim révén Dél-Németországban járok.
Erről a bolondos szeretetemről jutott eszembe az alábbi régi kalandom. Igaz ugyan, a főszereplők nem tehenek, hanem bivalyok, de ezek az állatok is nagyon érdekesek. Azóta is többször eszembe jut a „bivalyom”, akivel sok évvel ezelőtt egy forró nyári napon barátságot kötöttem a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Bivalyrezervátumában. A bivalyrezervátum a Zala vármegyei Zalakomár és Balatonmagyaród között, Kápolnapusztán található, amelynek célja a magyarországi vízibivalyok génállományának megőrzése és az állatfaj bemutatása. A rezervátum területén él a legnagyobb magyarországi bivalypopuláció.
Mindenhol egyenletesre „nyírt” fű, bokrok, kis erdő, patakocska, és bivaly, bivaly, bivaly látványa fogadott minket. Fekete, ormótlan, vastagbőrű, nagy szarvú, kicsi és nagy, tehén, borjú és egy bika; közel 100 állat legelészett teljesen szabadon és békésen a füves pusztán. Némelyik olyan sáros volt, hogy alig látszott a bőre. Lelkesen rohantunk oda hozzájuk, bár volt köztünk, aki kissé gyanakodva és aggódva figyelte bátorságunkat. A rezervátum jókedvű pásztora látva rajongásunkat vidáman és szeretettel mesélt a rábízott állatokról. Most már aggályok nélkül vetettük bele magunkat a bivalyok „dédelgetésébe”. Néha meguntak minket, arrébb ballagtak legelészni, aztán megint feltámadt az érdeklődésük irántunk.
Mindez felejthetetlen élményt nyújtott, hát még az a bivaly, aki folyamatosan ballagott utánam, mert a többiek szerint tetszettem neki. Elég furcsa hódoló volt! Ha nem vele foglalkoztam, hátulról szabályosan bökdösött. Persze nem úgy, hogy bajom legyen, bár nem tudom, ha hátizsákom nincs rajtam, mennyire éreztem volna meg kemény koponyáját. Mindenesetre kiválasztott voltam, és azóta is vidáman gondolok vissza rá.
A Bivalyrezervátum ma is működik, látványos és hasznos kirándulási helyszín, bár úgy tudom, már nem lehet ilyen közel menni hozzájuk. Biztosan oka van, hogy miért nem, de ettől függetlenül érdemes ellátogatni és megcsodálni őket. Lehet, hogy kalandunk nem volt veszélytelen, de sok év távlatából is mosolyra késztet, és örömmel tölt el különleges barátom emléke.
Rásó Ica
midio.hu
Fotó: zala.hu és a szerző felvétele
Címkék: Balaton-felvidéki Nemzeti Park, Balatonmagyaród, bivalyrezervátum, Kápolnapuszta, Zalakomár
