A téli napforduló ősi ünnepe; a kereszténységben Jézus Krisztus földi születésének emléknapja; az öröm és békesség, a család és a gyermekség, az otthon és a szülőföld, az életet adó fény megszületésének ünnepe. A világosság örök győzelme a sötétség fölött.
Karácsony: Krisztus születése; a szűzivé varázsolt lélekben, mint egykor Mária tiszta méhében a megfogant élet most világra szépül, megszületik a Megváltó, aki eloszlatja rideg tamáskodásunkat, megváltja ősszüleink bűnét, eltörli az örök halált, születésével életet szerez mindannyiunknak. Jézus világrajöttével Isten emberré lesz, az örök Ige megtestesül, amint János apostol mondja Evangéliumának prológusában: „És az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék; és látók az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, ki tele volt malaszttal és igazsággal.” (Jn.1,14)
Jézus születése mindenki számára üdvösséget hoz, aki engedi, hogy a lelkében a kegyelem által megszülethessék az üdvözítő Jézus. Isten nem hagy magunkra, belép a zilált, rohanó életünkbe, hogy újjáteremtsen és megerősítsen bennünket. Ha elfelejtjük az ünnep természetfölötti vonatkozásait, akkor a karácsony nem lesz más, mint az ajándékozások kiváltságos ideje Istennel való találkozás nélkül. Az ajándékozás kimerítő kötelezettség lesz a piac által manipulálva. A lelki felkészülés helyett kényszerű rohanás és pénzköltés. De hát mit ér a karácsony Jézus nélkül?
Adja Isten, hogy az idei karácsony ne csak emlékezés legyen egy régmúlt, csodálatos születéstörténetre, hanem Jézus mindennap megszülessen bennünk, és ezáltal újuljon meg életünk.
„De bármint legyen, biztos, hogy a világ éjét csak a karácsony fénye, az emberiség álmát csak a karácsony víziója képes földeríteni.” (Prohászka Ottokár 1910)
Fekete Zsuzsanna
midio.hu
Címkék: a család, a fény ünnepe, Jézus születése, Karácsony
