A karácsonyi ünnepkör, az advent egyik jeles ünnepi napja a Mikulás megérkezése december 6-án. Szerte a világon a kicsi gyerekek nagy izgalommal és boldogan várják a fehér szakállú, piros ruhás, puttonyos Mikulás eljövetelét, aki képzeletükben szánon érkezik és apró ajándékokat, édességet, gyümölcsöt hoz a gyerekeknek.
„Csendes este, téli este,
halkan hull a hó.
Csendes utcán, havas utcán
siklik egy szánkó.
Itt egy ablak, ott egy ablak,
halkan kinyílik.
Kis cipőbe, nagy csizmába,
ajándék hullik.”
(Zelk Zoltán: Csendes este)
Miklós püspök (fotó forrása: joportal.hu)
Mikulás, azaz Miklós az egyik legismertebb és legnépszerűbb keresztény szent. A mai Törökország területén, Patara városában született a 3. században. Szülei járványban meghaltak, így nagybátyja nevelte. Már gyerekkorában buzgó keresztényként élt, és felnőve szüleitől örökölt vagyonát szétosztotta a szegények között. Szent élete miatt később a kisázsiai Lycia római provinciában, Myra városában püspökké választották. Egyszerű emberként élt a nép között, tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyonból ételt adományozott a rászorulóknak.
Legendája szerint egy szegény ember nem tudta férjhez adni három lányát, mivel nem tudott hozományt adni velük. Szent Miklós elhatározta, hogy segít rajtuk, és az éj leple alatt egy-egy arannyal teli erszényt dobott be a ház ablakán. Az apa megleste az adakozót, és ez lett az alapja a piros palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Mikulás népies alakjának.
Szent Miklós ikonja (forrás: Wikipédia)
A középkorban a kolostori diákok szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós tetteiről. Ebből alakult ki aztán az a szokás, hogy az ünnep előestéjén egy piros köpenybe öltözött öregapó házról házra járt és vizsgáztatta, dicsérte, megdorgálta, majd megajándékozta a gyerekeket. A titokzatos Mikulás-járáshoz számtalan hagyomány kapcsolódott az idők folyamán: az ablakba kitett, tiszta csizmákba vagy cipőkbe rakott ajándékok, a csintalan gyerekeknek szánt virgácsok, a kéményen bejutó puttonyos Mikulás, a rénszarvas szánon Lappföldről érkező nagy szakállú öregember, és a segítők, akik hol manók, hol angyalok, hol pedig krampuszok.
Magyarországon a falvakban sokáig az alakoskodó, jelmezes játék, a miklósolás volt a jellemző december 6-án. A fiatalok házról házra jártak és láncaikat csörgetve ijesztgették az embereket. Valószínűleg a 18. századra tehető az ajándékosztás szokásának megjelenése, azonban nem a ma ismert, jókedvű, kedves öregapó járta a házakat, hanem egy ijesztő, fekete arcú, láncot csörgető alak, a „Láncos Miklós”, aki bizony nemcsak jutalmazott, hanem büntetett is. Ezt a félelmetes alakot szorította ki a ma ismert és a kicsi gyerekek által nagyon várt, mosolygós, jóságos öregember alakja, aki minden gyermeknek szeretettel hozza puttonyában ajándékait.
Krampusznak öltözött gyerek Diósdon (forrás: diosdfa.hu)
„Mikulás ha volnék:
minden áldott éjjel,
havat szórnék két kezemmel
háztetőkön széjjel.
Mikulás ha volnék
decemberi éjben:
Járnék csengettyűkkel
fehér holdsütésben.
Mikulás ha volnék
szívem arany lenne:
Aranydiót, aranyalmát
raknék tenyeredbe!
Aranydióm, aranyalmám
szeretetté válna,
Melegsége nem férne be
pici, kis szobádba!”
(Galambos Bernadett: Az ajándék)
Rásó Ica
midio.hu
Borítókép: Mikulás-szelfipont Diósd főterén 2021 decemberében
Címkék: #midióIca, december 6., Mikulás, Szent Miklós
