A Dunakanyar szívében, a Fenyves-bércnek és a kalandos Nagyerdőnek búcsút intve elértük a Fekete-hegyet. A hegytetőn elterülő tisztás fürdött a tavaszi fényben, a fáradalmak itt nyomban tovatűntek.
Nyári, szalonnaillatú tervek születtek a kijelölt tűzrakó helyek láttán, majd a boldog futkározás után a gyerekek katonai csapatokba rendeződtek. A „fekete sereg” harsogva lépdelt, a botoknak álcázott lándzsák és zászlók ütemesen emelkedtek föl-le, föl-le. A Nagyvillám-hegy felé ereszkedtünk, majd kapaszkodtunk volna, ha utunkat nem állja egy méretes pocsolya.
A kis sereg tagjai azon nyomban erdészekké váltak. Gondos, összetartó munkával a vizet lecsapolták, a tölgyeket megitatták. Innen rövid baktató után elértünk a Zsitvay-kilátót. Sajnos, zárva találtuk, mert csak 15 fő felett nyitja meg kapuit a látogatók előtt, de a kilátó mellett található sípályáról így is gyönyörű a kilátás, a Dunakanyar vékony ívű kék íve pedig felüdíti a lelket.
Szöveg és képek: Stanzel Viktória
(A Zsitvay-kilátóról bővebben itt olvashatunk.)
Címkék: #midióViki, Családi kirándulás, Zsitvay-kilátó
