Zárnám a napi munkát, még rápillantok a Facebook-posztokra, amikor balról szürke felhők, mozgékony szúnyograjok és ütemesen hulló „koromszemcsék” tűnnek fel a bal szemem látómezejében. Sok időt töltöttem a képernyő előtt, gondolom; megdörzsölöm a szemhéjamat. A rajzás marad. Felpattanok: valami történt a szememmel, mondom.
- április 2., 16:30.
„Guglizom” az érdi „SZTK-t”, estig van rendelés a szemészeten. Félóra múlva regisztrálok; a váró – meglepően – üres, öt perc múlva szólítanak. A doktornő kedves és magabiztos – pupillatágítás, majd vizsgálat: a retinával van gond. Beutaló másnapra a Mária utcába.
*
Április 3., 8 óra.
Regisztrálok a Semelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján. Üljek le, mondja a recepciós, majd szólítanak. Úgy húsz perc múlva Sz. doktor hív (akiről később kiderül: az édesapja vezető szemész Zalaegerszegen; a barátaim dicshimnuszokat zengtek róla): fiatal orvos, szimpatikus, pár éve végezhetett. Beülök a vizsgálószékbe, pillantok jobbra a fülére, balra fel; fény villan a szemembe. A doktor megerősíti az érdi doktornő diagnózisát: retinaprobléma, szakadás és /vagy leválás, közepes vérzéssel. Ultrahang az alagsorban, megint csak fiatal orvosokkal, szakdolgozókkal. A vérzés és az egyéb lebegő szennyeződés miatt a pontos helyzet nem írható le. Rutascorbin, kímélő életmód, napközben ülni, éjszaka felpolcolt fejjel aludni. Kontroll egy hét múlva. ha fényes szikrák tűnnek fel, vagy sötét függöny gördül le – irány a klinika.
*
Április 10., 10 óra
Kontroll. Olvasáspróba a szemben lévő táblán – lehangoló az eredmény; 1,5 méterre látok. Ultrahang az alagsorban – a korábbihoz képest némileg tisztult a kép. Bal oldalon fent retinaszakadás, egy babérlevél alakú darab elvált a szövettől, szabadon lebeg. Mivel láthatóak a kontúrok, szóba jön a lézerezés. Sz. doktor elkéri a labor kulcsát, felmegyünk, cseppent pupillatágítót és érzéstelenítőt, majd „körbevarrja” a babérlevelet. Homlok és áll a kengyelben, kapaszkodni is lehet; felvillannak a fények, a „csípés” átlagos, néha picit fáj. Nevanac szuszpenziós csepp 3×1, Rutascorbin szedése tovább, kontroll április 17-én.
*
Április 17, 10 óra
Regisztráció, várakozás a tömegben. Csecsemőktől 90 évesig várnak a szólításra. Nagyjából türelmes mindenki, a személyzet korrekt, a mozgás üteme elfogadható. A vizsgálatnál kiderül, tisztult a kép, az ultrahang is ezt erősíti meg. A terápia – gyógyszerek, kímélő életmód – marad, kontroll április 23-án.
*
Április 23., 9 óra
Mind a vizsgálat, mind az ultrahang megerősíti, nincs változás az előző héthez képest. A „babérlevél” egyik sarkát – vélhetően a mögötte felgyúlt folyadék miatt – nem sikerült a lézeres kezeléssel „visszaragasztani”. Sz. doktor konzultál; egy a lézertechnika kezelésében nagyobb gyakorlattal rendelkező doktornő is megvizsgál, majd – két beteg vizsgálata között – „meglézerez”. A szemcsepp, a Rurascorbin és a kínélő életmód marad, kontroll április végén.
*
Április 24.
A „kímélő” életmód jól hangzik, de tulajdonképpen kikészíti az embert. Dolgozhatok a képernyő előtt, ha igen mennyit? Feledkezzem meg a gyakran beúszó „szúnyograjokról”, vagy ragasszam le a bal szemem? Ez utóbbit is megteszem, a gyerekeknek kitalált tapasszal. Most nincs zavaró tényező – de jót teszek-e a gyógyulásomnak? Kételyek; ezekre a kérdésekre nem kérdeztem rá a dokinál. Pár órát szerkesztgetek: helyi dolgokat és az orosz–ukrán háború kérdéseit. Valójában most döbbenek rá igazán, hogy a szemem a legfontosabb munkaeszközöm. Eléggé vigyáztam rá? Miért nem vigyáztam rá jobban?
*
Április 25.
„Az üvegtestben” közepes mennyiségű vér látható – írja az ambuláns lap. Ez nyilván összefüggésben van azzal, hogy egy korábbi (2008) pitvarfibrilláció (és az akkor beültetett pacemaker) miatt vérhígítót szedek. Jó lenne konzultálni a kardiológusommal – aki azonban ez év márciustól nem dolgozik a régi munkahelyén. Arra gondolok, meg kéne keresni az ugyanazon a klinikán dolgozó, diósdi születésű főorvost, B.-t – akit ugyan személyesen nem ismerek, viszont a feleségem volt az óvó nénije az Ifjúság úti óvodában –, hogy tanácsot kérjek, gyógyszerek és „vérhigítás” ügyében. A véletlen (Isten, sors, gondviselés) segít: a diósdi gyógyszertár előtt összefutok B. édesanyjával, aki nagyon segítőkész. Egy óra múlva cseng a telefon: a főorvos úr várja az e-mailemet. Írok, pár nap múlva megérkezik a válasz.
*
Legyek optimista? Miért ne! Fogok én még rendszeresen olvasni! Hetek óta rangsorolom az érdeklődésemet felkeltő címeket. Egy gyors intersparos bevásárlás után a bevásárlókocsimmal leparkolok a Líra portálja előtt. A vásárlás célirányos – most, hogy a „látni, vagy nem látni” kérdéséről van szó, az árat se nézem különösebben. Krasznahorkai Zsömle odavan című könyvét jó kézbe venni: valahogy emberközeli a cím, elegáns a formátum, az oldaltükör.
Oravecz Imre Alkonynaplóráról itt is, ott is olvastam. Az ÉS e heti számának Ketten egy könyvről című rovatában Forgách Kinga (Az öregség mint válság) és Görföl Balázs (Végül) közöl róla kritikát. Mindkét recenzensnek tetszik a könyv. Maga a szerző így ír: „(Naplóírás) Személyes vagyok és őszinte. Vagyis az igazat írom. De a magam igazát. Ami azt jelenti, ami nem illik a magamról alkotott képbe, azt elhagyom. (…) Kétes foglalatosság ez.” Az író az „alkonyidő” felső harmadát pergeti (81), magam (69) (remélhetőleg) az alsót. Így egyre több a közös téma – érdekes lesz.
Erdős Virág Eltérő tartalom című új könyvébe bele is lapozok. Mindjárt az első (vers, prózavers) pár során – a hozzám közelálló településnév kapcsán – elgondolkodom.
„Túlkompenzált szüleim farmerszoknyával / és kivételes képességekkel ruháztak fel / minek következtében a hosszú kések éjszakáját éppoly sikeresen abszolváltam, / mint a rá következő nyáron a vonyarcvashegyi véres vasárnapot.”
Mire gondolhatott a költő? Történelmi az utalás? Hosszú kések éjszakája, véres vasárnap (1972, Észak-Írország)? Avagy a farmerszoknya, a nyár (és a kamaszkor) vezet ama emlékezetes vasárnap titkának megfejtéséhez?
Kiss Zoltán
midio.hu
Címkék: #midióZoltán, koromszemcsék, látómező, naplójegyzetek
