Van, aki szereti a cicákat, van, aki kevésbé rajong értük, de abban szerintem mindannyian megegyezhetünk: legtöbben különlegesnek tartjuk nyugodt, szabad, független személyiségüket. „Kedvelem a macskákat, gondolkodnak, és a végeredményt megtartják maguknak” – írja Jean-Marie Gourio francia író.

Kint sötét, nyirkos és hideg téli este van. Olvasgatok, majd a klaviatúrához ülök; azon töröm a fejem, hogyan kezdjem el ezt az írást. Közben egyik macskánk felugrik mellém, mintha sejtené, hogy róla olvasok és írok. Dorombolva, kényelmesen elhelyezkedik, mint aki biztosan tudja, ez a kényelem őt megilleti.

„A macska szabad, nyugodt, kíváncsi, szemlélődő, jóhiszemű, állhatatos, óvatos, elegáns, csendes, karizmatikus, büszke és független…” – írja a francia Stéphane Garnier Macskabölcsesség című könnyed, humoros könyvében (Partvonal Könyvkiadó, 2019. Fordította: Schnedarek Réka). (Érdekes véletlen: a kötet fordítója, Schedarek Réka francia szakos bölcsész, festőművész 2005-től 2013-ig a szomszédos Pusztazámoron élt családjával – A szerk.). Az író tanulmányozta saját 15 éves Ziggy nevű kandúrját, és az ő viselkedése ihlette írását, mely tanácsokat tartalmaz, hogyan éljünk teljes, örömteli és szabad életet.

A macskák ősidők óta elbűvölnek minket, irigylésre méltóan függetlenek, és csak egy dolog érdekli őket, hogy jól érezzék magukat. Ezt az állítást magam is alaposan alá tudom támasztani. Saját három cicuskánk szilárd meggyőződése, hogy mi csak zavarjuk a nyugalmukat, megakadályozzuk, hogy akkor és azt egyenek, amihez éppen kedvük van, és szégyenszemre még a kedvenc helyükről is kitúrjuk őket, ha véletlenül le akarnánk ülni. Szóval nem könnyű gazdinak lenni, mégis valami megmagyarázhatatlan varázslat van körülöttük, közelségük boldogsággal tölt el, és érdemes odafigyelni rájuk.

Garnier könyve végigköveti egy macska átlagos napját, valamint párhuzamot von azzal, hogy nekünk, embereknek miben kellene megfogadni kedvessnceink „tanácsait”.

A könyv szerzője cicájával

Reggeli ébredés

Én nagyon nehezen kelek, ez már időtlen idők óta így van, és azóta sem változott. Tehát, mindig az utolsó utáni pillanatban ugrok ki az ágyból. Szerintem ezzel vagyunk így: rohanjunk a dolgunkra, hiszen máris késésben vagyunk. Ezzel szemben a macska kényelmesen nyújtózkodik, felül, domborít a hátán, majd ásít egy hatalmasat. Az ébredésnek ez a rituáléja nekünk is nagyon hasznos lenne annak érdekében, hogy jól induljon a napunk.

Reggeli étkezés

Kótyagosan ébredezek, hagynám a tennivalókat, de a három cicánknak reggelit kell adnom, mert addig úgysem hagynak békén. Ők jól bereggeliznek – de mi van az én reggelimmel? Hát semmi, mert ilyen kábultan még enni sem tudok, csak a megszokott kávémra vágyom, de arra nagyon. Pedig a reggeli az egyik legfontosabb étkezésünk, legalábbis a szakemberek szerint, és ez kitűnő módja lenne, hogy a nap kényelmesen, mosolyogva induljon.

Reggeli mosdás

Miután a cica nagy lakomát csapott, utána hosszasan tisztálkodik. Nekünk is ekkor kellene zuhanyoznunk, mely ellazítana, beindítaná agyi tevékenységünket, és a zuhany alatt átgondolhatnánk az előttünk álló feladatokat. Ez mind nagyon jól hangzik, csak időt kellene rá szánni és elhatározni, de mindez az alvási idő megrövidítését jelentené. Nehéz elhatározás!

Indulás a világba

Az evés és a mosdás után a cicának is kedve szottyan kicsit körülnézni a világban. Nekünk is indulnunk kell. De a macska, velünk ellentétben, lassan, komótosan megy ki a házból, megáll az ajtóban, körülnéz. Ezt többször magam is megfigyeltem, mire három cicánkat kiimádkoztam a házból. Mi miért rohanunk el otthonról fejvesztve, csak stresszesek leszünk tőle. Ugyanolyan gyorsan és jól végezhetők el feladataink, ha nyugodtan és szervezetten dolgozunk. Így ír a könyv szerzője erről. „Kezdjük a napunkat egy, a macskáéhoz hasonló nyugodt és biztos lépéssel, és hozzá hasonlóan nézzünk fel pár másodpercre az égre, hogy a napfény arcunkra ragyoghasson, majd mosolyogjunk egyet.”

Ebédidő

Ebben a napszakban négylábú barátaink, ha éppen nem lustálkodnak, akkor portyázgatnak a szabadban. A jól nevelt cicákra persze ez igaz lehet, de a mieink csak a házban szeretnek „portyázni”. Az ebédszünet megilleti a dolgozó embereket. Jó lenne, ha mindenki megtehetné, hogy sétálgat egyet, levegőzik, kicsit céltalanul bóklászik, és utána kellemes helyen költi el ebédjét.

 Délutáni szieszta

A macska a legnagyobb természetességgel átalussza a fél délutánt. Ez neki jár, de az emberek többsége biztosan nem engedheti meg magának ezt a passziót. Mégis, az ebéd elköltése után lopjunk legalább egy negyedórát, mielőtt újrakezdenénk a munkát. Néhány perc pihenés sok energiát adhat a napi teendők folytatásához.

Vacsoraidő

Végre újra otthon. Kapcsoljunk ki, nyugodjunk le, és zárjuk ki a munkát otthonunkból. Aztán jöhetnek az egyéb feladatok, de közben figyeljünk macskánkra, aki már csak az esti betevőt várja tőlünk izgatottan. Kényelmesen, ügyelve az apró részletekre, készítsünk finom vacsorát. Használjuk ki, hogy együtt a család, és beszélgessünk, beszélgessünk, beszélgessünk, hogy minden családtag kimondhassa gondolatait, és fontosnak érezhesse magát.

A kedvenccel

Éjszakai nyugodalom

A hosszú nap után jólesik beburkolózni puha takarónkba. Jön a cica, hogy helyet kérjen mellettünk. Számos írás szól róla, hogy dorombolása vagy fáradt, beteg szerveinkre való rátelepedése gyógyító hatással bír.

A könyv még számos emberi tulajdonságot állít párhuzamba a macskák viselkedésével. Tanácsokat ad az érvényesülésről, a helyes önértékelésről, a kíváncsiságról, az önbizalomról, az alkalmazkodásról, a pihenésről, a felesleges konfliktusok elkerüléséről, az őszinteségről, a szeretet fontosságáról és a természetes viselkedésről – és ha valaki többet szeretne tudni a témáról, hát olvassa el ezt az érdekes és humoros írást.

Van, aki szereti a cicákat, van, aki kevésbé rajong értük, de abban szerintem mindannyian megegyezhetünk: legtöbben különlegesnek tartjuk nyugodt, szabad, független személyiségüket. „Nem egyszerű mindig kényelmesen éreznünk magunkat, de micsoda macskagyőzelem, ha mégis sikerül!”

Rásó Ica

midio.hu

Illusztrációk: archív fotók