A sziklagyepek a vékony termőtalajú élőhelyek, gyakran mozaikszerűek, mert számos pontjukon előbukkan az anyakőzet. Ezért szélsőséges mikroklímájúak, gyorsan felmelegszenek, ám gyorsan le is hűlnek. A sekély talaj nem képes megőrizni a csapadékvizet, ezért tavasszal és ősszel – amikor gyakrabban esik – pompáznak igazán, a nyári hónapokban kiszáradnak a tikkasztó melegben. Ahol a terep adottságai olyanok, és kissé vastagabb talajtakaró is kialakul, sztyepprét jön létre. Az eltérő élőhelyek többnyire nem választhatók el élesen egymástól.
A tavaszi kora hírnökök jellemző képviselője a már március elején nyíló, boszonykánygyűrűben növekedő lappangó sás (Carex humilis) és az aprócska kis tyúktaréj (Cagea pusilla). Áprilisra tarka színpompába öltözik gyep, nyílik az ehető gyümölcsű csattogó szamóca (Fragaria viridis), a fürtös gyöngyike (Muscari neglectum), a zászlós csűdfű (Astragalus onobrychis), a koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris), illetve a területen megtalálható védett fajok közül az apró nőszirom (Iris pumila), a pusztai meténg (Vinca herbacea), a tavaszi hérics (Adonis vernalis) és az üstökös sárma (Ornithogalum pannonicum). Sokáig ellenáll a kiszáradásnak az alacsony, szétterülő gyepű sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) és a védett kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis), illetve a szintén védett selymes peremizs (Inula oculus-christi). Jellemző fajok még a magyar kutyatej (Euphorbia glareosa), a mezei zsálya (Salvia pratensis), és a három ugyancsak védett növényünk, az árlevelű len (Linum tenuifolium), a budai imola (Centaurea sadleriana) és a selymes boglárka (Ranunculus illyricus). Május végén szemet gyönyörködtető a védett csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima) hullámzó tömege. Nyár derekától késő őszig nyílik a vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca).
A sziklagyep jellemző bogara a nappal a kopasz felszíneken mászkáló pohos gyászbogár (Gnaptor spinimanus), de gyakran találkozhatunk itt különböző gyalogcincérekkel (Dorcadion spp.) is. Nyáron a szalagos hólyaghúzó (Mylabris variabilis) példányai előszeretettel sütkéreznek az imola virágzatán. A virágokat látogató nappali lepkék közül gyakori a közönséges gyöngyházlepke (Issoria lathonia), a répalepke (Pieris rapae), a rezedalepke (Pontia daplidice), a védett szerecsenboglárka (Aricia agestis). A terület környékén két védett pókfajunkkal is összefuthatunk. Majdnem egész évben megfigyelhetők a pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa) tárnáinak bejáratai a talajfelszínen. A szerencsésebb kirándulók pedig ősszel a nőstényeket kereső skarlát bikapók (Eresus kollari) hímekkel is összetalálkozhatnak.
-
Szalagos hólyaghúzó
-
Fürtös gyöngyike
-
Díszes darázscincér
-
Csattogó szamóca
-
Árlevelű len
