Papp László plébános 2021. augusztus 1-je óta lelkipásztora Diósd katolikus egyházközségének. Laci atyával az adventi időszak kezdetén készített interjút a midio.hu szerkesztője – ismeretségük és egyházközségi kapcsolatuk miatt tegeződő beszédmódban.
Az idei a negyedik karácsonyod Diósdon.
– Egy igen nehéz helyről érkeztem egy abszolút elfogadó közösségbe. Az előző helyemen (Papp László atya 14 éven keresztül volt plébános Tökölön, közben 11 évig börtönlelkészi szolgálatot is ellátott ugyanitt – Sz. K. N.) inkább követelésekkel és elvárásokkal találkoztam, itt pedig megtapasztalhatom, hogy mindenféle hátsó szándék nélkül jönnek hozzám az emberek. Az első pillanattól érzem a felém áradó őszinte szeretetet, ezért lelkileg egy új történet vette kezdetét számomra Diósdon. Hálás vagyok azért is, hogy az elődöm, István atya egy egységes közösséget hagyott rám. Nem csak egy fizikálisan jelenlévő közösséget, hanem egy lelki-szellemi közösséget kaptam, ami azóta – Istennek hála – bővült is. Mert az én feladatom az, hogy kamatoztassuk a tálentumainkat. Haladunk, szerintem jó úton vagyunk.
Papp László atya
Pont mostanában hallottam valakitől, hogy a diósdi családos mise már-már legendás hírű!
– Két éve indítottuk el a szombat esti szentmiséket, és hála Istennek egyre többen jönnek, terjed a híre a kisgyermekes családok körében. Azt szoktam mondani, hogy van egy stadioni alapzaj ezeken a szentmiséken, de fontosnak tartom, hogy a gyerekek is megszokják a templomot, vérükké váljon az a hely, amit Isten házának hívunk. Fontos, hogy kialakuljon a kötődésük, én a beszoktatás korszakának hívom ezt. Már most látszik a gyerekeken, akik ott vannak ezeken a szentmiséken, hogy sokat változott a hozzáállásuk és a fegyelmezettségük a kezdetekhez képest. Sokan közülük azóta már oltár melletti szolgálatot is vállalnak, ministrálnak a szentmisén.
Mik a tervek a jövőre nézve?
– Sok tervem, sok tervünk van: családos zarándokút szervezése, még több közösségi program, filmklub indítása. Szeretnénk többször kinyitni a kápolnát és csendes szentségimádásokat szervezni. Azt látom, hogy nagy szükség van erre, az emberek ki vannak éhezve lelkileg. Elindult egy szellemi képzésünk, hogy értsük is, mi történik a liturgián, ne csak megszokásból vegyünk részt rajta. Régen működött cserkészet Diósdon, öröm, hogy idén újraindulhatott. Az 1–3. osztályos gyerekeknek megalakult a cserkészcsapat diósdi falkája, ők a Kék Géza Közösségi Házban tartják a foglalkozásokat. Egy fiatal érdi cserkészcsapathoz csatlakoztunk, és sikerült befogadnunk a cserkészeket: az érd-postástelepi plébánia udvarán lévő kis házban tudják tartani az őrsi gyűléseket. (Papp László atya Diósd mellett Érd-Postástelep plébánosa is – Sz. K. N.) Nagyon fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk a gyerekek nevelésével, közösséget biztosítsunk számukra. A cserkészet elindításával kapcsolatban nagy tüzet látok a szülőkben, akik a szervezést magukra vállalták. Nagyon klassz ezt megtapasztalni.
Szent Miklóssal a szombati családos szentmise után
Hogy készültök az ünnepre az egyházközségben?
– A karácsonyt megelőző egy hónapban rorátékkal, hajnali szentmisékkel készülünk. Fontos, hogy az ember áldozatot tudjon hozni, például felkeljen korábban és elmenjen a hidegben is a templomba. Minden évben megfogalmazok egy célt az adventi időszak elején, amit próbálok átadni az embereknek. Idén ez a cél önmagunk legyőzése, hogy karácsonyra az önzéseinket elhagyva vagy legalább javítva az arányokon, megszülessen bennünk az Isten. Az adventi időben az embernek le kell győznie önmagát, és a másikat állítani a középpontba. Ha lemondok a saját akaratomról és a másik embert helyezem előtérbe, akkor ezzel meg fogom kapni Istent. Mit okoz a megszületett Isten a világban általam? Az én küldetésem, hogy ezen a lelki úton segítsem előre az embereket. Közben gyűjtünk tartós élelmiszert, készítünk szeretetcsomagokat is adventben, és megtaláljuk a helyét, hogy hová adjuk.
Milyen emlékek jutnak eszedbe gyermekkorodból, ha a karácsonyra gondolsz?
– Jaj, az nagyon szép volt! Jó anyámék mindig egyszerű karácsonyt rendeztek, soha nem az ajándékokról szólt az ünnep. Egyszerű munkáscsaládból származom, anyám állattartással foglalkozott, apám sofőr volt. Láttam a szorgalmukat, ez nagyon mélyen bennem van. Kis csekélységet mindig kaptunk, volt karácsonyfánk, sőt még szaloncukor is volt rajta. Együtt megéltük azt a szeretetet, örömöt, hogy gondol ránk az Isten. A karácsony csúcspontja az volt, mikor együtt elmentünk a templomba. Ezért hangsúlyozom, mennyire fontos már gyerekkorban a templomi miliő! Sokkal kevesebb inger ért minket akkoriban, mint a ma gyermekét. Emlékszem, mekkora élmény volt látni a karácsonyfát, csak ültem előtte, néztem és imádkoztam. Az iskolában télapóról és fenyőünnepről beszéltek, de mi otthon a betlehemesre készültünk. Igaz, csak én mentem egyedül az osztályból a gyerekek közül, mert a templomi próba időpontjában direkt más programot szervezett az iskola.
Akkor már megfordult a fejedben, hogy pap leszel?
– Én gyerekként is misézgettem otthon a tisztaszobában. A nővérem kiabált is anyuéknak: „Jaj, gyertek, ez a gyerek misézik, még a végén pap lesz!” A szüleim hagyták, hogy mélyen megérintődjek az Isten szeretetétől. Visszagondolva, nálam ez egy folyamatos hívás volt gyerekkoromtól kezdve.
Most milyen a karácsonyod?
– Mozgalmas. Papként nekem ez egy óriási feladat, előre kell készülnöm a beszédekkel, levezényelni a programokat, hívnak betegekhez, gyóntatok, van egy csomó pluszfeladat. A misedömping után körbeüljük az asztalt édesanyámmal és a testvéreimmel. A húgom és a fia, Ágoston itt laknak nálam, karácsonykor eljön a nővérem is a családjával. A csöndet, békességet ilyenkor tudom megélni.
Börtönlelkész voltál 11 éven át. El tud jutni az örömhír a fogvatartottak közé is?
– Mi ott pásztorjátékot adtunk elő az elítéltekkel és rendszeresen szentségimádást is tartottunk, tele volt a kápolna. Készítettünk karácsonyi csomagokat minden évben. Volt olyan fogvatartott, aki ekkor kapott először ajándékot életében.
Aki ismer, tudja, van egy – ahogy te mondod – dilid, az utolsó kérdésem ezzel kapcsolatos. Ki nyeri a bajnokságot?
– A hit válaszol belőlem: csak a Ferencváros!
Szendéné Kiss Nóra
Fotó: a szerző felvételei
(Az írás a Diósdhéjban 2024/12. számában is olvasható)
A diósdi Szent Gellért Plébánia életéből további képek és információk itt és itt elérhetők.
Címkék: Advent, Diósd, Karácsony, Papp László, plébános
