Közeledik a karácsony, és mindenki örömmel készülődik a szeretet ünnepére, amikor legalább néhány napra igyekszik nyugalmat és felhőtlen boldogságot találni. Valójában mi is az a boldogság, és vajon mi köze a színekhez? Furcsa, de nagyon elgondolkodtató kérdés. Erre keresi a választ egy kötet, és erre rajzban kilenc diósdi kisiskolás, akiket megkérdeztem e témában.
Képek, történetek, színek
Ez egy különleges könyv címe, melyet még évekkel ezelőtt egy kedves tanítványomtól kaptam ajándékba. Érdeklődve vettem a kezembe, hiszen a színek világa mindig közel állt hozzám, valamint egyik kislány éppen akkoriban jelentette ki, hogy „mi egy boldog osztály vagyunk”, és ez nagyon szívet melengető élmény volt számomra.
A kötetet Maros Krisztina írta, és a Silant Book Contest nemzetközi képeskönyvpályázat döntőse lett 2017-ben. A versenyben olyan könyvtervek vehettek részt, amelyek szöveg nélkül, csak képek által mesélnek el történeteket. A képeket „olvasni” egy másfajta „olvasás”, amelyben mindenki szabadon értelmezheti a látványt. Ebben a kötetben a színeké a főszerep, de a kiadó kérésére Szabó T. Anna egy verssel illusztrálta a látványos rajzokat.
A könyv elvarázsolta unokámat is, akivel már nagyon korán sokat nézegettük ezeket a lenyűgöző képeket. Mindig ámulattal csodálta a sárga pillangókat, a zöld békákat, a barna makikat és a szürke cicafarkakat. Minden verssor egy szín, és minden szín boldog érzéseket kelt az olvasóban, mint ahogy nekem is sok gondolat jutott eszembe róla, melyeket most megpróbáltam megfogalmazni.
Hajnali aranytrombita… – citromsárga
A citromsárga szín a hajnali szellőt, a kelő nap nyári sugarainak melegét, a napsárga virágok szirmait, a sárga pillangók röptét, a napraforgó csodáját és a pitypangok aranyló mezőit idézi.
Rókarőt dombok hajlata… – narancssárga
A narancssárga csupa melegség, a gyönyörű őszi lombok, a békés naplemente és a tűz varázslatos színe, amelyben az ember ősi vonzódása jelenik meg.
Szedrekkel indás rokolya … – piros
Az erdők piros bogyói, a madárkák kedvenc csemegéi, a piros alma ínycsiklandó látványa megnyugtat, a vér mélyvörös színe pedig az életet jelképezi.
Barna barlangok mosolya… – barna
A barlangok rejtélyes izgalma, a tavaszi föld illata, és a gyermekkor szeretett mackóinak emléke elvarázsolja az ember hangulatát. Az öreg vastag fatörzs pedig az öröklétet sugallja.
Makik párazöld dzsungele; levélen békák éneke… – zöld
A zöld szín a barna puhasága után kalandra hív. Irány a felfedezés! Meg kell csodálni a természet alkotta sűrű erdőket, a gyönyörű zöld tájakat, a bársony szőnyegre emlékeztető réteket, a növények csodálatos világát és a bennük rejtőző állatvilág sokszínűségét.
Álom bizsergő tengere; kék éjben alvó hold szeme… – kék
A sziklából fakadó forrás, a hegyi patakok kavicsokon csordogáló vize, a tengerszemek mély, hideg kékje és a tenger hullámzó szépsége mind a kék szín tisztaságát hirdetik. Hangulatos nyári éjszakán az égbolt sötétkék „könyvlapján” megjelennek a fénylő csillagok, és az augusztusi hullócsillagok várakozásteli megfigyelése is boldog pillanatokat okoz.
Lila artisták cirkusza… – lila
Egy másik bársonyos szín, aminek szépsége egyértelmű. Fenséges, de mégis mozgalmas, kalandos, de mégis megnyugtató.
A lopakodó lomb kusza… puha dorombok himnusza… – szürke
Az éjszakában lopakodó macska türelme, a nagyanyó meleg szürke háza a sok kedves, doromboló cicával a régi otthon téli örömét, a forró tea ízét, a családi beszélgetéseket és az esti mesék boldog emlékét villantja fel.
Éhes szem forró fókusza – fehér
Fehér a világ, fehér dunnába burkolódzott a föld. Letisztult minden, rend és béke árad a tájon. Csend van, mintha lelassult volna az idő, a lelkünk nyugalomban fürdik.
Sétálunk esti nap alatt… sziromszállongó pillanat… – rózsaszín
Rózsaszínné vált a világ, megérkezett a tavasz, kivirágoztak a fák. Sétálunk a szabad ég alatt, megcsodálva azt, és örömmel tölt el minden pillanat.
„ Az egész világ énekel: boldog, ki nem felejti el”
Valóban, ne felejtsük el, hogy a boldogság a nagy érzésektől az egészen apró örömökig megtalál minket, csak észre kell vennünk. Boldoggá tehet a szerelem, a szeretet, a szerető család, a szép gondolatok, a környezetünk megbecsülése, a jól végzett munka eredménye, mások megsegítése, a hűséges barátok és a fontos közösségek. Ezek az élet nagy dolgai, de közben drága jó nagymamám szavai sok év távlatából is a fülembe csengenek, miszerint a körülötted lévő világ apró szépségei is képesek boldogabbá tenni az életünket. Örülni kell egy szép színes virágnak, a csillagos égnek, a sokféle kavicsnak, a ragyogó napsütésnek, a kedvenc állatoknak, a fák sűrűjének, a virágillatnak, a madárcsicsergésnek, a jó ízeknek, egy érdekes könyvnek, egy ölelésnek, egy mosolynak, egy kedves szónak és a szép emlékeknek.
Megkérdeztem néhány kilencéves diósdi kisikolást is, szerintük mi a boldogság. Ugyanezeket az egyszerű érzéseket fogalmazták meg, és néhányan még rajzban és színekkel is megjelenítették gondolataikat. E rajzok illusztrálják a cikket.
A boldogságnak világnapja is van, minden év március 20., mivel 2012-ben az ENSZ Közgyűlése megszavazta, kimondva, hogy „a boldogságkeresés az emberi lét egyik alapvető célja”. Az ötlet egy kis himalájai buddhista királyságtól, Bhutántól származik, ahol bevezették a bruttó nemzeti boldogság fogalmát lakosai jólétének mérésére. Ez arról szól, hogy egy társadalom igyekszik olyan feltételeket teremteni, amelyben a többség fizikailag és mentálisan is egészséges, kiegyensúlyozott és derűs.
A kutatók szerint a boldogság nem a szerencsén múlik, és nem is a véletlenen, nem vásárolható meg pénzzel, és nem szerezhető meg hatalommal. Magunknak kell azt megteremteni.
Rásó Ica
midio.hu
Illusztrációk: a Milyen színű a boldogság? című kötet borítója, valamint diósdi kisiskolások rajzai.
Címkék: #midióIca, boldogság, diósdi iskolások, Karácsony, rajzok, színek