Egy hete, 2020. március 11-én az Egészségügyi Világszervezet (WHO) világjárvánnyá nyilvánította a koronavírust, és ugyanezen napon a magyar kormány vészhelyzetet hirdetett. Innentől elindult valami új, valami idegen…. Bezárt intézmények, kifosztott boltok, kígyózó sorok a gyógyszertárak előtt. Az ismeretlen szinte mindig félelmetes, és ez egy masszív krízis jelenleg, mely szorongáskeltő. Soha nem éltünk hasonlót, esetleg történelemkönyvekből lehet ismeretünk. De ebben most benne vagyunk.

A bizonytalan helyzet, az ismeretlen nehezen elviselhető. Ha legalább megmondaná valaki, hogy mikor lesz vége… De nem, ezt nem tudjuk. Mi fog pontosan történni? Nem, nem tudjuk. Ami lesz, ahhoz alkalmazkodunk. Van, aki otthon marad, van, aki ezt nem teheti meg. Vannak, akik gyerekek mellől próbálnak otthonról dolgozni, közben tanulni kell, játszani, na és persze háztartást vezetni. Csecsemő, kisgyerek, mellette iskolás(ok), esetleg lázadó (ami persze életkorukhoz mérten természetes viselkedés) kamasz, akit most szinte be kell „zárni”.

Ez egy kemény próbatétel. Fontos tudnunk, hogy a nehézség, a félelem normális! A szorongás biológiai kódoltságú, a túlélésünkhöz is kellett.

Hogy mondhatja bárki is azt, hogy „ne félj, légy pozitív”? Azt gondolom, ezzel csak ártunk egymásnak. Az érzéseinket igenis meg kell élni, szavakba kell önteni. Az elfojtás, az elnyomás a mentális egészségünket károsítja, hosszú távon negatív eredménye lesz. Félünk egy új betegségtől, féltjük a szüleinket, a megélhetésünket. Szóval nem konkrétan a haláltól, hanem a bizonytalantól félünk. Közben olvassuk, halljuk folyamatosan a híreket, szinte percenként születnek új cikkek, interjúk, videóüzenetek. Emellett önzetlen, ingyenes adakozások sora is megkezdődött, ami igazán becsülendő. Online torna, jóga, mese, bábelőadás, színház, online könyvek, receptek, pszichológiai tanácsadás. A sor szinte végtelen, az internetnetnek hála, nem kell otthon unatkozni.

De ha közben mégis érezzük a szorongató érzéseket, jó, ha tudjuk, kordában tarthatjuk ezeket. A szakemberek ehhez az alábbiakat tanácsolják:

– Szűrjük, csökkentsük a médiát! Jelöljünk ki 2-3 időpontot, amikor 5 perces hírbeszerzést tartunk. Mondjuk reggel és este. Nagyon nehéz, mert pörögnek a gondolatok, a hírekben talán kapaszkodót keresünk, de a lényeghez két időpont alatt is hozzájuthatunk.

– Szűrjük a hírcsatornákat, csak hivatalos oldalakról tájékozódjunk.

– Aki tud, jelöljön ki időpontot az aggodalmai átgondolására, kb. 10-15 percet. Ha máskor, napközben jön a negatív gondolat, mondj stopot. Akár hangosan, akár képzeljünk el egy stoptáblát, váltsunk tevékenységet, zökkenjünk ki abból, amit épp csinálunk. Lehet ez a kizökkenés egy arcmosás, néhány tornagyakorlat, zenehallgatás, bármi.

– Legyen napirendünk! Gyermekes családoknak ez duplán fontos. Megrajzolhatjuk a napunkat néhány pontban, így a gyermek is könnyebben követi, hogy mikor eszünk, alszunk, játszunk, dolgozik anya stb.

– Beszéljünk őszintén egymással, szögezzük le nyugodtan, hogy most ez egy nehéz időszak, és lehet, hogy ingerlékenyebbek leszünk néha. Ha már készül rá az ember, könnyebb kezelni. Ne akarjuk megmondani egymásnak, ki mit érezzen. Inkább csak hallgassuk meg egymást!

– A gyerekek előtt ne titkolózzunk, hiszen megérzik az érzéseinket. Életkorukhoz, ismereteikhez mérten beszélgessünk velük. Nekik is elmondhatjuk például: szívesen elmennék ide-oda, nekem is nehéz, hogy most kihagyjuk a játszóterezést, féltem a nagypapát a betegségtől, tudod, ha neked fáj a torkod, lábad, akkor téged is féltelek, és bízom a gyors gyógyulásodban. A gyermek akkor válik képessé érzelmei, gondolatai, szükségletei kifejezésére, megfogalmazására, ha azokat hallja a szüleitől. Negatívat, pozitívat egyaránt.

– Mozogjunk! Kint a kertünkben (ha van), akár a gyerekekkel fussuk körbe a házat, aztán ugrálva, aztán szökdelve, aztán óriásként, törpeként stb. Sepregetés, kertészkedés kint a szabadban stresszlevezetésnek számít. Bent pedig rengeteg online torna, tánc, jóga, kreatív videó elérhető az interneten. Ha csak napi 10 perc, az is sokat számít. Fokozatosan, gyerekkel közösen kezdjük el. A mozgás a legjobb szorongásűző!

– Meditáljunk, relaxáljunk. Ez így leírva szép. Viszont ehhez ellazult állapot kellene, az pedig nem csettintésre jön. De, mint fentebb írtam, mozgással oldható a szorongás, szóval előtte mozogjunk!

– Végezhetünk progresszív relaxációt. Feszítsd meg az öklödet, karodat, majd számolj tízig, és közben egyre erősebben feszítsd meg az izmaidat. Utána tíztől visszafelé számolva kezdj el fokozatosan lazítani. Ezt külön karokkal, lábakkal gyakorolhatjuk. Az izmok elernyednek, és ezt az agyunk is érzékeli.

– Aludjunk, pihenjünk eleget!

– A „légy pozitív” felszólalással egyetértek, de inkább úgy mondanám, próbáld meglátni a szépet is. Öltözz fel minden nap, ne maradj pizsamában. Egyél finomakat, hallgass zenét, fedezd fel, mi számodra a szép, a kellemes. Csodálkozz rá a szép tavaszra, a madárcsicsergésre, a természet éledésére.

– Kapcsolódj. Vedd fel a kapcsolatot másokkal, online vagy telefonon. Itt az ideje felhívni a számodra kedves, fontos ismerőseidet. Talán még inkább az idősebbeket!

– Fogadjuk el, mint eddig is, lesznek jobb és rosszabb napjaink!

– Vigyázzunk saját lelki egészségünkre, ne fojtsuk el érzelmeinket! Aki alapból szorongó, depresszióra hajlamos, keressen fel szakembert. Csakis online, természetesen.

Még néhány javaslat:
– Ne ijesztgess, paráztass másokat, lehet, hogy ő teljesen másképp vélekedik.
– Vigyázzunk az idősebbekre, ha módunkban áll, segítsünk nekik!
– Bátran mondjuk köszönetet, ha valaki felhív, keres, érdeklődik.
– Egyszer biztosan vége lesz ennek a nehéz időszaknak, tervezzünk előre egy-két programot.

Minden rossz után, valami újat lehet építeni. Ezt az időszakot elcsendesedésnek is megélhetjük, többet foglalkozhatunk magunkkal.

Figyeljünk magunkra, figyeljünk egymásra! És fogadjuk el egymás érzéseit, akár negatív, akár pozitív érzésekről van szó.

Körmendiné Szelp Vera 

Fotók: Pixabay