Mindig is érdekelt a „véget nem érő” idő, s annak romboló vagy éppen építő munkája. Gyerekkorom óta rácsodálkozom őskori leletekre, a múlt halott tanúira, de élő emberekben is megérint a kor ezernyi arca. Előszeretettel beszélnek a genetikai lottó nyerteseiről egy-egy jó karban lévő szépkorúval kapcsolatban, pedig gyakran elfelejtik, hogy azt a lottót fel is kell adni ahhoz, hogy egyáltalán nyerhessünk. Másképp fogalmazva, bizony a meglévő adottságok mellett tenni is kell azért, hogy az ember szellemileg és fizikailag egyaránt sokáig friss, de legalábbis „használható” maradjon.
Tiszteletben vagy elhagyatva?
Koronként és kultúránként eltérő, mennyire tartottuk és tartjuk becsben időseinket, noha akár ez az egyik fokmérője is lehetne egy társadalom fejlettségének.
Az őskorban állítólag az időseket felkarolták, segítették, nem hagyták magára, a későbbiekben viszont gyakran rituális gyilkossággal szabadultak meg tőlük. Voltak korok, amikor az idős ember a bölcsesség megtestesülése volt, tanácsait, javaslatait elfogadták, tiszteletben tartották, és akadt példa arra is, hogy mindenkitől elhagyatva koldusként tengették életüket.
Manapság elöregedő társadalomban élünk, ami azt jelenti, hogy a születések száma nem éri el vagy haladja meg a halálozási adatokat. Az idősek száma tehát folyamatosan nő, pláne ha figyelembe vesszük a születéskor várható élettartam kitolódását is.
Európában a férfiak átlagosan 77,5, a nők 83,2 évig élnek, míg Magyarországon az értékek ennél alacsonyabbak, férfiaknál 72,3, a nőknél pedig 79 év. Az idősek gondozása egyre nagyobb problémát jelent világszerte, egész iparágak épülnek az idősek szociális és egészségügyi ellátására, idősotthonok üzemeltetésére.
Sajnos ma már ritkább a három-négy generáció együttélése, így az idős szülők ápolása sem evidencia.
Az sem használ az ügynek, ha a család összes aktív korú tagja napközben a munkahelyén dolgozik, s ezért nem ér rá az otthon élő nagyszülővel foglalkozni. Amikor pedig már önellátásra képtelen lesz az illető, szinte törvényszerű egy ápolási otthon felkeresése. Szomorú lehetőség ez mindenki számára.
Olyan az öregkor, amilyet teremtünk magunknak
Na de visszatérve arra a bizonyos genetikai lottóra, érdemes bizonyos koron felül nem természetes adottságnak tekinteni az egészséget.
Az életkor előrehaladtával egyre több munkát kell belepakolni akár egy reggeli torna, napközbeni séta vagy tudatos táplálkozás formájában. És akkor még nem is beszéltünk a legalább annyira fontos lelkiekről.
Férjem édesanyja idén májusban költözött hozzánk, miután megözvegyült. Felújíttattuk neki néhai édesanyám külön bejáratú lakrészét, aztán egyik napról a másikra itt találta magát.
Az öreg fát nehéz átültetni – tartja a mondás, neki mégis ez jutott. Alapvetően örül annak, hogy nincs egyedül, a fia családjával lakhat, és az anyósviccek tipikus sémáját sem erősítjük.
Jól megvagyunk egymás mellett, az udvaron három kutyával, unokákkal körülvéve, csakhogy ott kellett hagynia vidéken a fél életét, szülőházat, Tisza-partot, barátnőket.
A nyár még csak-csak eltelt a nagy kertben, de az idő hidegre fordultával beszorult a lakásba, ahol bizony naphosszat egyedül van. Némi biztatásra rászánta magát, hogy a helyi időseket összefogó egyesületeket, társasköröket felderítse, és örömmel újságolta, mennyi új ismerőst szerzett az első kiránduláson.
Szép lassan kialakulnak közös programok, beszélgetések, születésnapi köszöntések. A hosszú téli estéken talán már nemcsak a hátrahagyott barátnőkkel beszélget majd telefonon, hanem itt is lesz kihez átugrani.
Talpraesettségből mindenesetre jelesre vizsgázott előttünk. Mi 25 év alatt nem kötöttünk annyi ismeretséget Diósdon, mint ő egy hónap alatt. Igaz, idén még nem jutott el az idősek világnapján tartott köszöntésre, de biztos vagyok benne, hogy a jövő évi naptárában már az is benne lesz.
Mindezt azért meséltem el, mert közelről láttam már nem egy embert megöregedni, és roppant tanulságos, olykor szomorú sorsok rajzolódtak ki. Egyvalamit már most tudni vélek: az embernek olyan öregkor jut, amilyet teremt magának – hosszú évek bölcsességgé szelidült tapasztalatával.
Bányai Petra
Fotó: Csősz Katalin
midio.hu
Képünk illusztráció.
Címkék: #midióPetra, Idősek világnapja, öregkor
