„Ma még utoljára van esélyünk arra, hogy tökéletes otthont teremtsünk magunknak, és helyreállítsuk az épségét annak a csodálatos világnak, amelyet örököltünk. Csak akarnunk kell” – vallja David Attenborough az Egy élet a bolygónkon című filmjében.
Ragyogóan süt a nap. Ülök egy teraszon az Alpok lábainál, és csodálom a gyönyörű tájat, a sziklás csúcsokat és a fenyvesekkel borított hegyoldalakat. A völgyek dimbes-dombos rétjei olyanok, mintha zöld bársonylepellel terítették volna le. Rajtuk a legnagyobb nyugalommal kolompoló tehenek legelésznek. A természet burjánzik, a zöld mindenféle árnyalatában pompázik. Madarak sokasága repked, és csivitelésével hirdeti, hogy szép az élet. Elszórtan emberi települések találhatók, látszólag teljes összhangban a természettel, rengeteg virággal ékesítve környezetüket. Itt még idilli a kép, a természet és a modern ember együttélése zavartalannak tűnik.
Önfeledt gyönyörködésemet megzavarja egy gondolat. Így marad ez mindig? Eléggé vigyázunk erre a harmóniára? Eszembe jut a nemrégen látott dokumentumfilm, mely sötét képet fest Földünk jövőjéről, ha mi, emberek, nem leszünk résen, és nem figyelünk az intő jelekre.
Az Egy élet a bolygónkon című természetfilmet az idén 95 éves David Attenborough, élete összegzéseként, hatalmas, megdöbbentő és szinte utolsó felkiáltásnak szánta az emberek felébresztésére.
Attenborough munkásságát mindenki ismeri. Aki olvasta akárcsak egy könyvét vagy látta egy filmjét, megigézve tekint a természet kincseire. Az angol természettudós, dokumentumfilmes, az ismeretterjesztő televíziós műsorok egyik úttörője Londonban született 1926-ban, és még napjainkban is a természetvédelem aktív szószólója. Fiatal kora óta bolygónk szinte minden részét bejárta, hogy bemutassa, milyen csodákat rejt a Föld. Munkásságáért az angol királynő lovaggá ütötte, és a kiemelkedő művészeknek és tudósoknak járó Order of Merit kitüntetést adományozta neki. Angliában nemzeti kincsként tekintenek rá. Nálunk a legismertebb művei az Élet a Földön, Az élő bolygó, A növények magánélete, A madarak élete, A kék bolygó. Legújabb munkája, a már említett dokumentumfilm 2020-ban készült, és az alkotó a következőképpen vall küldetéséről.
„David Attenborough vagyok, és 93 éves. Rendkívüli életem volt. És ezt csak mostanában kezdtem megbecsülni. Ez a film a tanúvallomásom és a jövőről alkotott képem. Arról szól, miként követtük el a legnagyobb hibát. És hogy még helyrehozhatjuk, ha időben cselekszünk. A bolygónk a pusztulás felé tart. Meg kell tanulnunk együttműködni a természettel, nem pedig keresztbe tenni neki.”
A film Csernobil megdöbbentő képsoraival kezdődik. Láthatjuk az elhagyott, sivár, lepusztult házakat, melyeket kevesebb mint 48 óra alatt kellett elhagynia 50 ezer embernek, akik mindenüket hátrahagyva menekülni kényszerültek. A csernobili atomreaktor robbanásának katasztrófáját sokan az emberiség legnagyobb hibáinak sorozataként tartják számon. David Attenborough a maga egyenes módján magyarázza el a történteket, és megállapítja: ez csak egy esemény volt a napjainkban mutatkozó sok másik mellett.
Földünkön az élővilággal osztozunk, lényege a sokféle állat- és növényfaj együttélése. Az emberek is ettől a rendszertől függenek, és a bolygó vadonjainak elvesztése által a biológiai sokféleség vészesen lecsökkent, ezáltal a föld stabilitása megingott. Ezt a rendszert minél gyorsabban helyre kell állítani.
„Vissza kell vadítanunk a világot!”
A dokumentumfilm következő részében az elmúlt közel 100 esztendő környezeti változásait mutatja be, személyes élményein keresztül. Attenborough a következő szavakkal vezeti be saját munkásságát: „Életemet bolygónk vadonjainak felfedezésével tölthettem. A világ minden szegletébe eljutottam. Közvetlenül tapasztalhattam meg élővilágunkat, annak csodálatos sokszínűségét.
Az igazat megvallva, el sem tudnám képzelni máshogy az életem. Mindig is szenvedélyem volt a felfedezés, a kaland, hogy még jobban megismerjem a vadont. És még most is tanulok.”
A filmben szemléletes képsorok magyarázata közben elérkezünk a földtörténet jelenkorába, melyet az emberiség Édenkertjének nevez. Itt kezdődött a civilizáció története, és a körülöttünk lévő világ biztosította a fejlődést. Aztán intelligenciánk ezt a fejlődést felgyorsította, és megkezdődött a Föld kincseinek mértéktelen kihasználása. Bemutatja az esőerdők irtását, az óceánok lehalászását, a légkör szennyezését, a jégtakaró elvesztését és a globális felmelegedést.
Elszakadtunk a természettől, ez a bolygó már az embereké, kevés hely maradt a többi élőlénynek – és csak mi, emberek állíthatjuk meg ezt a folyamatot.
Ezután, mintegy látomásként, előrevetíti a lehetséges pusztulás ijesztő mértékét. Az esőerdők szavannává válnak, a sarkvidéken elolvad a jég, a felmelegedés felgyorsul, a korallzátonyok elhalnak, halfajok tűnnek el az óceánból, a termőtalajok kimerülnek, az időjárás egyre kiszámíthatatlanabb lesz, a bolygó nagy területei lakhatatlanná válnak, és emberek sokasága hajléktalanná lesz. David Attenborough nemcsak a filmjében, hanem az ENSZ-konferenciákon és más világméretű tanácskozásokon is felhívta az országok vezetőinek figyelmét a megdöbbentő valóságra.
De tehetünk-e valamit a veszély elhárításáért? Az idős természettudós felelőssége tudatában felszólít az azonnali cselekvésre, hiszen, ahogy ő fogalmaz, senki sem akarhatja és engedheti meg magának, hogy ez megtörténjen. Vissza kell állítani a természetes állapotot, az élővilág sokféleségét. Szerinte ez nem is olyan bonyolult.
A túlnépesedés megakadályozására a szegények felemelése adhat megoldást. A megújuló energiaforrások használata, az óceánok halászatának korlátozása komoly eredményeket hozhat. Az étrend változtatása, több növényi táplálék fogyasztása, új növénytermesztési módok kidolgozása hasznos lenne a termőterületek csökkentése érdekében. Az erdőirtások leállítása és őshonos fák újratelepítése nagymértékben hozzájárulna a természet „visszavadításához”.
A legfontosabb elv, hogy a természet a szövetségesünk, és ha mi gondoskodunk róla, a természet is gondoskodik rólunk, újra részei lehetünk ennek a csodálatos rendszernek. Ehhez minden adott, kicsiben már egyes országok megtették a szükséges lépéseket, tehát képesek vagyunk ezekre a változtatásokra.
A bolygó megmentésének magyarázata közben kiderül, hogy sokkal inkább az emberek megmentése a cél. A sürgős változtatások leginkább az emberiség érdekeit szolgálják, hiszen a természet velünk vagy nélkülünk, de újraéled. Ezt nagyon jól példázza a befejező rész, mely megint Csernobilba kalauzol minket, ahol az elmúlt 30 év leforgása alatt az élővilág visszafoglalta a területet. Erdő nőtt a város romjain, és állatok élnek benne. Ékes bizonyítéka ez annak, hogy hibáink ellenére a természet regenerálja magát. Az ember az intelligenciája miatt jutott ide, de most már a túléléshez bölcsességre van szüksége – vallja David Attenborough, akinek élete, szerelme és küldetése a Föld megmentése.
Ez a film egy élet összegzése, segélykérés, ébresztő az emberiségnek, hogy utódaink is láthassák a csodákat, melyek körülvesznek minket.
Rásó Ica
midio.hu
Fotó: cultura.hu, nyugatiter.hu és a szerző felvételei
Címkék: #midióIca, Attenborough, filmajánló, Föld, Környezetvédelem, Természet
