Kulturális és bortúra Diósdtól Györkönyig címmel szervezett kirándulást augusztus 13-án a Német Hagyományőrző Egyesület. Az útról a főszervező, Tátrai Bori készített beszámolót a midio.hu-nak.
Egyesületünk zömmel sváb településekre szervezi kirándulásait, mert szeretnénk megismerkedni azok életével, múltjával, jelenével és jövőjével. Idén a Tolna megyei Györkönybe terveztük látogatást, azonban végignézve az útvonalat, sok „kincset” találtunk, ezért úgy gondoltuk: nem szabad elmenni mellettük úgy, hogy nem nézzük meg.
Hosszas szervezés, egyeztetés után kialakult a végleges útvonal, így egy szép programot sikerült létrehoznunk. Szeretnénk megköszönni minden meglátogatott településnek, a könyvtárosoknak, tárlatvezetőknek, polgármestereknek, gondnokoknak, hogy nagy szeretettel fogadtak bennünket; értékes vezetésük által csodálatos dolgokat láttunk. Előszálláson a ciszterci rendház és a Polgármesteri Hivatal munkatársainak, Cecén a Tájházban Bakóné Marikának, a Csók István Emlékmúzeumban Sárvári Ilonának és munkatársainak, Vajtán a Zichy-kastélyban Benéné Juditnak, Nagydorogon a Sipka Múzeumban Főfai Mirtillnek és Katikának, a sárszentlőrinci Lázár Ervin Emlékházban Boda Ildikónak, végül Györkönyben a templomban, a Tájházban és a pincefaluban minket kalauzoló Rodenbücher Mihálynénak, Krausz Jánosnénak és Braun Zoltánnak.
Péntek, 13. Ez a dátum nekünk csak szerencsés lehet, az idő csodálatos, a program jónak tűnik, várakozással teljes a 30 fős csapatunk – így indultunk útnak a Pttravel buszával. Első állomásunk Előszállás, a cisztercita rendház, amit csak kívülről néztünk meg, bár polgármester úr szívesen kinyitotta volna, de nem ajánlotta, mert rajtuk kívül álló okok miatt nagyon lepusztult az épület állaga.
Érkezés a cisztercita rendházhoz
Cecén a Tájházban már várt bennünket Bakóné Marika, akinek odaadó vezetésével módunk nyílt megnézni a több épületből álló gyűjteményt. Megtudtuk, hogy a cecei paprika valójában a „sárga” paprikáról híres. Sárvári Ilona elmondta, hogy júliusban volt egy lecsó- és görögdinnye-fesztiváljuk, ugyanis a görögdinnyéjük is híres. Persze többen nem állták meg, hogy az ottani árusoktól cecei terméket vásároljanak, így majd kiderül, igazak-e az azokkal kapcsolatos hírek.
A csoport két tagja a cecei Tájházban
Pár méterrel arrébb elénk tárult a Csók István Emlékház épülete, a szépen gondozott kerttel. Csók István (Sáregres, 1865. február 13.–Budapest, 1961. február 1.) kétszeres Kossuth-díjas magyar festő, kiváló művész, a modern magyar plein air festészet egyik vezető alakja, a nagybányai festőművész-iskola tagja. Itt is vártak a munkatársak bennünket. A belépés előtt megcsodálhattuk a festő falra festett freskóját, majd a tárlatvezetés során Csók István festményeit, használati eszközeit, így bepillanthattunk életébe.
Csók István képei között
Vajtán a Zichy-kastélyt (mely Zichy – Vajta Konferencia Központ néven a Calvary – Golgota Nonprofit Kft. kezelésében működik) Benéné Judit ügyvezető tárlatvezetésével ismerhettünk meg. Csodálatos előadásából megtudtuk, hogy jelenleg egy egész évben nyitva tartó konferencia- és rendezvényközpontnak adnak otthont. Mindemellett szívükön viselik a kastély sorsát, óvják értékeit, tartják a kapcsolatot a még élő hozzátartozókkal, igyekeznek felkutatni és visszaszerezni az elveszettnek hitt tárgyakat. Az „eredményről” személyesen is meggyőződhettünk: megnézhettük a kápolnát, a különböző termeket, az ebédlőt, a pipaszobát, a kávézót (csodálatos intarziás eredeti padlózata van), a könyvtárt (sajnos az eredeti könyvek nagy részét a háború idején elégették). Láthattuk a titkos ajtót, mely a hálóterembe vezetett. A régi ebédlőben – természetesen Judit ennek történetéről is mesélt – fogyasztottuk el a finom ebédet, melyet külön a mi részünkre készítettek. A szépen gondozott parkon keresztül sétálva indultunk következő állomásunkra.
A Zichy-kastély kívülről…
…és belülről
Útközben, Bikácsot is érintve, elmeséltük a buszon, hogy a természeti értékek jelentős részét a Dél-mezőföldi Tájvédelmi Körzet öleli fel Cecétől Pálfáig, a tengelici homokvidékre jellemző homokbuckákkal, az egykori ártéri területek láposaival, az ősi homoki növényzettel, tölgyessel, árvalányhajteleppel, jellegzetes, máshol ritka növényeivel.
A nagydorogi Kalap és Sipka Múzeumban „nem gondoltuk volna…” élményben volt részünk. A különleges kalap- és sipkagyűjtemény az alapító, Stockinger Artúr plébános úr hagyatéka, aki egészen különleges ember volt. Életéről és a kiállításról – az írásaiból és a róla írott cikkekből, visszaemlékezésekből összeállított – a Puszták plébánosa című kötetből szereztünk információkat. A kiállítás „egy világra nyitott, jóérzékű amatőr gyűjtő érdeklődését tükrözi, sokszínűsége jól szolgálja a plébános úr mindenkori szándékát, szórakoztat, emlékeztet és tanít”. Stílszerűen: emeltük kalapunkat a kiállítás előtt!
Kalapok és sipkák között
Sárszentlőrincre érkezésünk előtt meséltünk a falu gazdag múltjáról, Györkönnyel való kapcsolatáról. Arról, hogy anno györkönyieket telepítettek, illetve költöztek át ide. Lázár Ervin Keserűfű című novellájában egy kitelepítés elől menekülő györkönyi sváb házaspár történetét írta le. Itt anyakönyvezték Illyés Gyulát, aki Felsőrácegrespusztán született, valamint ide járt iskolába Petőfi Sándor 1831–1833 között. Petőfi emlékházát sajnos most nem tudtuk megnézni, renoválás alatt áll.
Itt járt iskolába a Budapesten született, majd apja munkája által Alsórácegrespusztára kerülő Lázár Ervin. Az író gyerekkori élményei által sok művében felidézi a települést, az itteni éveit és emlékezetes helyeit, így az azóta híressé vált Nagyszederfát is, mesevilágának „égig érő fáját”, mely meghatározó szerepet töltött be életében. Műveinek emblematikus eleme, ott van meséiben, novelláiban, jegyzeteiben, ahogy írta, „irodalmi hőssé magasztosult”. Nem kétséges, minden a Nagyszederfával kezdődött. Az Év fájának is jelölték. Sajnos, a rossz útviszonyok miatt most nem tudtuk megnézni. Az emlékházban Boda Ildikó élménydús beszámolója alapján megismertük Lázár Ervin gyerekkorát, kötődését Sárszentlőrinchez. Megtekinthettük személyes tárgyait, budapesti lakásának berendezési tárgyait, ahol alkotott, a „Négyszögletű kerek erdő” szereplőit.
Lázár Ervin íróasztala
Györkönyben Rodenbücherné Edittel találkoztunk a központban, aki elmesélte a falu történetét, beszélt a Német Nemzetiségi Önkormányzat munkájáról, arról, hogy miként őrzik a sváb hagyományokat. A településen német nemzetiségi óvoda és iskola működik. Bemutatta a templomot, falán a Kitelepítettek emlékművét, majd megnéztük a Tájházat, mely tárgyaival híven őrzi a györkönyi svábok emlékét.
A pincefaluban Braun Zoltán polgármester úr várt bennünket, aki határozott hitvallással vezeti a települést: „Vízióm egy olyan Györköny létrehozása Európa és Magyarország közepén, melyben szép épített és természeti környezetben, aktív gazdasági és társadalmi éllettér biztosítja a minőségi élet lehetőségét.”
Györköny polgármestere kalauzolta a diósdi csoportot
Bemutatta a pincefalut, mesélt a település múltjáról és elképzelt jövőjéről. Végigsétáltunk a „Zenei tanösvény” útvonalán, miközben számtalan pincét láttunk, néhol beszélgettünk az éppen kint tartózkodó gazdákkal. Elmondta, hogy nagyon sok rendezvényük van, melyen a falu apraja-nagyja részt vesz, táncosok, kórusok, az ideérkező vendégek örömére. Meglátogattuk a Bősz–Braun pincészetet, ahol nagyon finom borokat kóstoltunk a szépen kialakított pincerendszerben. Utunk végén megkínáltak bennünket a györkönyi gazdák termékeiből összeállított sváb tállal.
A pincesoron
Késő este a buszon hazafelé mindenki az aznapi élményeit dolgozta fel, így hamar hazaértünk az emlékekben gazdag kirándulásról.
(A program a Bethlen Gábor Alapítvány pályázati támogatásával – „Nemzetiségi civil szervezetek 2021. évi költségvetési támogatása” – valósult meg.)
Tátrai Bori
midio.hu
Fotó: a szerző felvételei
Címkék: Diósdi Német Hagyományőrző Egyesület, Györköny, Kirándulás, sváb emlékek
