Idén ünnepli 100. évfordulóját a magyar rádiózás: 1925. december 1-jén indult el a rendszeres rádióadás Magyarországon. A centenárium alkalmából megújul a diósdi Rádió- és Televíziómúzeum, a Postamúzeum egyik kiemelt kiállítóhelye. A múzeum 1992-ben nyílt meg, állandó kiállítását pedig 1995-ben, a rádióműsor-szórás 70. évfordulóján avatták fel. Az új tárlatról, a rádiózás örökségéről és a diósdi helyszín jövőjéről dr. Holló Szilvia-Andreával, a Postamúzeum igazgatójával beszélgettünk.
– Mit jelent a Postamúzeum számára, hogy idén ünnepeljük a magyarországi rádiózás 100. évfordulóját?
Elsősorban rengeteg munkát. Nem csupán az évforduló napjára készültünk, hanem egy egész emlékévre. Számos programot szerveztünk: a Benczúr-házban rádiós beszélgetős műsorokat vettünk fel, a Károlyi-kertben kerítéskiállítást nyitottunk, amelyet több helyszínre is elvittünk. A Művészetek Völgyében is a „Rádió 100” volt a fő témánk. Megjelentünk kisebb kiállításokon, ünnepségeken, szakmai rendezvényeken, és a Múzeumok Majálisától a Múzeumok Éjszakáján át a Múzeumok Őszi Fesztiváljáig mindenhol helyet kapott a jubileum. Érdekesség, hogy idén ünnepeljük Jókai Mór születésének 200. évfordulóját is, és mivel az író több alkalommal szerepelt a rádió előfutárának tekinthető Telefonhírmondóban, a két emlékévet össze tudtuk kapcsolni.
– December 1-jén Diósdon is megnyílik az új állandó kiállításuk. Mit érdemes erről tudni?
Ez a centenárium központi ünnepsége lesz, hiszen egy hosszú távra tervezett, új állandó kiállítást avatunk. Reméljük, legalább egy évtizedig szolgálja majd azt a célt, hogy átfogó képet adjon a magyar rádiózás és a hivatalosan 1957-ben elindult televíziózás történetéről.
– A diósdiak közül kevesen ismerik a Rádió- és Televíziómúzeumot, pedig valódi helyi érték. Milyen lesz az új kiállítás a korábbihoz képest?
A régi tárlat főként a kezdetekre koncentrált, az új viszont a rádiózás teljes 100 évét igyekszik bemutatni. Természetesen csak a legfontosabb csomópontokat tudjuk felvillantani, a kiállítótér méretéhez igazítva. Különbség az előző kiállításhoz képest, hogy most nagyobb hangsúlyt kap a technika története. A korábbi kiállítás egykor nagyon modernnek számított, de a kiállított régi számítógépek elég hamar tönkrementek. Most igyekszünk a technikát visszacsempészni a kiállítás anyagába: kipróbálható eszközök, gazdag hang- és képanyag várja majd a látogatókat. A korábbi tárlat inkább tárlatvezetéssel volt élvezhető – most önállóan is végigjárható lesz, kronologikus rendben, játékos, megállásra késztető pontokkal.
– Mennyire lesz interaktív az új kiállítás?
Nagyon. A legkisebbek például modern eszközök segítségével választhatnak régi meséket a ’60-as éveket idéző környezetben. Törekszünk arra, hogy minél több tárgy kipróbálható legyen – szeretnénk, hogy a látogatók élményszerűen fedezzék fel a múltat.
– Minden korosztály számára tartogat érdekességeket a múzeum?
Mindenképp! Az idősebbek nosztalgiázhatnak, felidézhetik a háború előtti rádiózást, a régi rádiókészülékeket vagy a falvak hangszóróit, amikor még ezeken az eszközökön közvetítették a rádióműsort. A gyerekeket lenyűgözheti, milyen volt a szüleik, nagyszüleik idején rádiót és tévét hallgatni-nézni. A hangfelvételek, interaktív játékok, kipróbálható eszközök miatt a kisebbek és a technika iránt kevésbé érdeklődők is találnak érdekességeket a kiállítás anyagában.
– A kert és az antennapark is része a múzeumnak. Készülnek ezek fejlesztésére is?
Igen. Az antennapark megújítása még előttünk álló feladat, az emlékpark – ahol kopjafák állítanak emléket a rádiózás nagyjainak – nemrég már megújult. Ezeket szeretnénk még inkább bevonni a látogatói élménybe. Szeretnénk megújítani továbbá a katonai hírszerzésről és a rádióamatőrökről szóló kiállítást és felújítani a látványraktárainkat is, ezek a hosszú távú fejlesztési terveink.
– Milyen nyitvatartást terveznek az új kiállítás átadását követően?
A múzeum nyitvatartása eddig alkalmi rendezvényekhez igazodott, így nehéz volt hirdetni is. A jövőben szeretnénk rendszeres nyitvatartást kialakítani – legalább heti három napon. A kiállítás megújítása a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogatásával valósulhat meg; a december 1-jei ünnepség zártkörű lesz, a kiállítás létrehozásában részt vevő szakmai partnereket látjuk vendégül, és a résztvevők megtöltik a múzeumot. Decemberben azonban több alkalommal is szeretnénk megnyitni a múzeumot a nagyközönség előtt, tavasztól pedig rendszeressé tesszük a nyitvatartást.
– Véleménye szerint a helyi önkormányzat hogyan tudná segíteni a múzeum ismertségét, látogatottságát?
A múzeum a megnyitását követően egy ideig rendszeresen nyitva volt, később azonban különböző okok miatt perifériára szorult. Aztán a pandémia idején bezárni kényszerültünk, viszont a háttérmunkát hatékonyan el tudtuk végezni, ekkor újultak meg más kiállítóhelyeink is. Az előző önkormányzati vezetés nem igazán kereste a kapcsolatot a múzeummal, de az új polgármester már járt nálunk, és bízunk benne, hogy közös gondolkodás indul meg. Egy együttműködő önkormányzat hatalmas lendületet adhat – ezt más településeken már megtapasztalhattuk. Nagyvázsonyban például a korábbi polgármester kezdeményezésére helyi buszjárat indult, mely a település nevezetességei közt szállította a lakókat. Egy kisbusszal körbe lehetett menni a faluban és meg lehetett nézni a várat, a tájházat, a múzeumot. Ha az önkormányzat egy együttműködésben partner és tudunk közösen gondolkodni, akkor az minden településen nagyon eredményes.
– Terveznek együttműködést a helyi közösségekkel, iskolával, civil szervezetekkel is?
Abszolút! A múzeum szívesen fogad például közösségi szolgálatra jelentkező diákokat, illetve bármilyen együttműködési megkeresést. Fontos azonban, hogy ne csak mi keressük a partnereket: bárki jelentkezhet ötlettel vagy igénnyel, és közösen gondolkodhatunk. Nyitottak vagyunk az együttműködésre.
– Várhatóak-e kifejezetten a diósdi lakosságot megszólító programok?
Nem zárjuk le idén az emlékévet, jövőre is tervezünk programokat, köztük egy célzottan diósdiaknak szóló napot. A civileknek és az önkormányzatnak pedig továbbra is lehetőségük van programokat szervezni, ha egyeztetnek a terület tulajdonosával – a 4iG infokommunikációs vállalattal – és a múzeummal, hogy a műtárgyak védelme biztosított legyen.
– Kiknek ajánlaná elsősorban a diósdi Rádió- és Televíziómúzeumot?
Mindazoknak, akiket érdekel a technikatörténet, illetve azoknak, akik szeretnek nosztalgiázni. A rádiózás és televíziózás hőskora sokak számára ismerős emlékeket idéz. A fiatalok számára pedig egészen új élmény lehet olyan eszközökkel találkozni, amelyeket a szüleik, nagyszüleik sem feltétlenül láttak: például sétapálcába épített rádióval vagy ritka mérnöki kuriózumokkal.
– Van személyes kedvenc tárgya a gyűjteményben?
Két dolgot emelnék ki: egyrészt azokat az adókat, amelyekkel az első magyar rádióadást sugározták – különleges élmény látni a hőskor eredeti eszközeit. Másrészt a zavaróadót, amelyet az ’50-es években a Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja ellen használtak. Ma már műtárgyként látható, de egykor titkos berendezés volt, ez önmagában is megdöbbentő és nagyon izgalmas.
Borítókép: Dr. Holló Szilvia-Andrea, a Postamúzeum igazgatója
Szöveg és fotók: Szendéné Kiss Nóra
Címkék: Postamúzeum, Rádió 100, rádió-és televíziómúzeum
