A Diósddal szinte szomszédos, városunkkal egy választókerületbe tartozó kis település, Pusztazámor számos történelmi névvel, személyiséggel büszkélkedhet Barcza György diplomatától, nagykövettől kezdve Kmoskó Mihály orientalista, klasszika-filológus, vallástörténészig.
Korláth Mihály
A Bényei Korláth család 1202-től ismert nagybirtokos család. Imre király híve, vitéze Korláth Benedek vajda. A királynéval Aragóniából érkezett udvarhölgyek közül házasodott (Tota). A család előnevei (Bényei, Alsókalossai) Gömör megyei birtokaira utalnak (Bénye, Alsó-Kálosa). E megyén kívül hatalmas birtokkal rendelkeztek Nyitra, Komárom, Pest, Bereg, Zaránd, Nógrád, Heves, Sáros megyékben is. 1552-ben Korláth István hősi halált halt Losonczy István mellett, mikor a Temesvárt feladó és elvonuló magyarokat a törökök felkoncolták. A család legkimagaslóbb alakja volt kétségkívül Korláth Mihály, Ferdinánd király feltétlen híve, kinek hűségére és vitézségére bízta 1556-ban Huszt vára megvédését Szapolyai János özvegye, Izabella hadvezérével szemben. A körülzárt várat Korláth Mihály az ő csekély számú őrségével hősiesen védte, azonban a kiéheztetett maroknyi csapat megmentéséhez hiába kérte és várta Ferdinánd király segítségét. Az nem érkezett meg, és a vár feladására kényszerült. Ferdinánd azonban betartotta Huszt kapitánynak tett ígéretét és hűséges szolgálatainak jutalmául királyi adományként megkapta Beregszász mezővárost és Pusztazámort. A község északi határát jelzi az a feszület, melyre az 1806-as évszám van vésve és Korláth-keresztként ismert a faluban.
Mentler Mihály
Mentler Mihály nagyszombati polgármesternek köszönheti a község az országban egyedülálló zámorhegyi remetetemplom felépítését 1752-ben, mely a település legmagasabb pontján, 196 méter magasan áll. Gazdaságát mint felvilágosult földbirtokos vezette, fejlesztette és gyarapította. Ő indította el a falu benépesítését német, szlovák és magyar telepesekkel. A község az ő birtoklása idején szépen fejlődött, lélekszáma megemelkedett, így sokat köszönhet az utókor Mentler Mihálynak. Munkásságának és természetszeretetének, a különleges fák, növények iránti érdeklődésének köszönhetően arborétum jellegű kert született, melyet kúriájától északra telepített. A Mentler család jó ízlését mutatja a Zámori-pataktól délre fekvő kúria épülete. A héttengelyes L alakú ház belső helyiségei boltozottak, arányos kosáríves tornácú verandája egy kis szökőkutat ölel át közepén bronz turulmadárral, és lépcsőjénél két kőoroszlán érdemel figyelmet. Pincéjében kaloda volt, amelyet befalaztak. A második világháború alatt ide vitték a kastély értékeit (többek között az értékes porcelánokat), melyek a front alatt szétszóródtak. Szép gesztenyefasor kötötte össze az 1890-ben, klasszicista stílusban épült új kastéllyal.
Barcza Károly
Nagyalásonyi Barcza Károly 1798-ban Mentler Jozefával kötött házassága révén kerül Pusztazámorra. A települést a Barcza család tovább fejleszti. 1870-ben iskola létesül, melynek a Barcza család a fenntartója, hasonlóképpen támogatják a Knupfer András által alapított helyi római katolikus plébániatemplom működését. A Zámoron letelepedett első Barcza unokája, Barcza Károly (1858–1919) kultúrmérnök igen tehetséges műszaki érzékkel megáldva már ötödéves egyetemista korában egy kettős szélkereket szerkesztett és a budai Ganz gyárban be is mutatta Mechwart Andrásnak. 1888-ban leleményes találmánya révén, felhasználva a Zámori-patak 2,5 méteres esését, hidraulikus kosok segítségével gazdasági vízvezetéket hozott létre, mellyel kielégítette a kastély és major ivóvízszükségletét, a vetésterületek öntözését, 80 szarvasmarha itatását, a tavak és a fürdő táplálását, valamint a veteményeskert és 40 holdnyi rét öntözését. A gazdaság egy szép külső homlokzatú, két emelet magas gőzmalommal is rendelkezett. 1892–1897 között a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének vezérigazgatója, 1895-ben a Hitelbank igazgatója, a Földművelési, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium kötelékébe tartozó kultúrmérnöki ügyosztály kerületi mérnöke, majd az Országos Kultúrmérnöki Hivatal főmérnöke volt. Emellett számos vállalat, részvénytársaság és szövetkezet igazgatóságában látott el vezető tisztséget.
1887-ben feleségül vette Zalabéri Horváth Irmát (1863–1944), kinek ükapja báró Dévay Pál (1735–1800) tábornok, aki 5 éven keresztül harcolt a napóleoni háborúkban és mindvégig kitűnt nagyszerű katonai szaktudásával, bátor, hősies vitézségével. 1890-ben a Barcza család új kastélyt építtetett a Zámori-patak északi oldalán eklektikus klasszicizáló stílusban. A régi Mentler-kúria és az új kastély között kialakított kertet tovább szépítették és kis tavat klasszicista stílusú kerti fürdőházzal, halastavat és a díszkert szögletében kis sarokbástyát építettek.
A kastélypark tóval és fürdőházzal
Barcza Károly 1912. karácsonyának kegyeletes hangulatában elhatározta élettörténete leírását és a következő szép gondolatokat hagyta fiainak örökül:
„Talán nem lesz érdektelen Nektek, sőt talán utódaitoknak a lemúlt világba visszapillantani, mert ezen félszázad alatt óriásit haladt a világ, a kocsin utazástól a légbevaló repülésig, a faggyúgyertyától a villamos világításig stb. Másrészt – és ez a fontosabb – néhány consequenciát mégis lehet levonni életemből, mert hálásan elismerem is a Sorsnak, hogy boldogulásomban sok szerencsével működtem, mégis arra mindig munkásságom nyújtott alapot, amelyet sok tanulással és iparkodással bírtam csak elsajátítani. Boldogságomban elősegített a tiszta becsületen felül a feltétlen igazmondás is. Hála Istennek soha senki sem kételkedett szavamban, mert megszokták tőle, hogy még a részletekben sem tértem el soha az igazságtól. Ez volt a legkönnyebb, mert az igazmondónak sohasem kell gondolkodni a történteken. Harmadik tulajdonságom volt alkalmazkodási képességem és főleg nyugodt viselkedésem minden nehéz helyzetben. Higyjétek el kedves Fiaim, mentül nehezebb viszonyok közé jut az ember, annál higgadtabban kell a megoldást keresni, mert aki felhevült és ideges lesz, rendesen túllő a célon és maga ront a dolgon. Tűrni kell az életben sokat mindaddig, míg egyéni becsületünk csak megengedi. Nem öndicséret, hanem tanácsként kívántam ezeket hangsúlyozni jövőtök érdekében. Neveléstekben édes jó Anyátok törekvése volt, hogy Nálatok a jó modor, magasabb gondolkodás, minden szép iránti érzék fejlődjön, míg nekem jutott a feladat jellemetekre hatni, komoly tanulásra, munkásságra utalni benneteket és lehetőleg olyan pályára irányítani működésteket, amelyen életkedvvel találhatjátok fel boldogulástokat. Isten segélje törekvésteket!
Szerető atyátok: Barcza Károly”
A Barcza házaspár négy fia közül ketten diplomaták lettek; Károly máltai követ, György pedig számos külföldi állomáshelyen dolgozott és munkássága külön figyelmet érdemel. Imre földbirtokosként vezette a gazdaságot. A Barczákra ma is tisztelettel emlékeznek Zámoron. Az első világháború után házhelyeket osztottak az uradalomban dolgozó napszámosok és cselédek részére, így folytatódott a falu egészséges fejlődése.
Barcza György
Dr. Barcza György 1888. július 2-án Pusztazámoron született. Középiskoláit a budapesti piaristáknál végezte és a pesti, majd a bécsi egyetem jogtudományi karán fejezte be tanulmányait. 1910-ben a külügyminisztériumba került, ahol letette a diplomatavizsgát. 1912-ben megházasodott. Felesége: báró Jeszenszky Alexa.
Dr. Barcza György
Diplomáciai pályafutását 1912-ben Athénben kezdte, majd Koppenhágában, Stockholmban és 1920 után Bécsben szolgált. Fontos beosztásban tevékenykedő, bizalmas küldetéseket végrehajtó diplomata. Művelt, széles látókörű, liberális gondolkodású, sok nyelven beszélő ember volt. 1924–1927 között a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője. 1927–1938 között rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter a vatikáni Szentszék mellett. 1938-tól 1941-ig a londoni követség vezetője. 1941-ben, amikor Magyarország belépett a háborúba, nyugdíjazását kérte. 1943 elején a Kállay-kormány meghatalmazásával Svájcba utazott, ahol megalakította a Követek Tanácsát, mely Magyarország 1944. március 19-én történt német megszállása után a nyugati hatalmak felé képviselte Magyarország érdekeit és szorgalmazta a háborúból való kilépést. A kiugrási kísérletről szóló titkos tárgyalásokat az angol küldöttséggel a pusztazámori Barcza kastélyban folytatták. Nem rajta múlott, hogy missziója nem járt sikerrel. 1951-ben családjával együtt Ausztráliába emigrált; ahol az „Ausztráliai Bevándorlók Egyesült Tanácsának, a sydney-i magyar r. kat. egyházi közösségnek és az Ausztrál–Magyar Társaságnak elnöke volt. 1961. április 20-án Sydney-ben hunyt el, a rookwoodi temető magyar részében helyezték örök nyugalomra. Leszármazottai szétszórva a világban élnek.
Barcza György önéletírásának címlapja
A méltósággal távozó emigráns magyart Sydney a „független Magyarország követeként” búcsúztatta. Két évvel halála előtt maga Barcza György szerényen, mégis a rá jellemző tanító távlatossággal tekintett vissza életútjára és egyben megadta az utókornak is a követendő irányt: „Hivatásomból kifolyólag 24 éves korom óta külföldön élek, bejárva Európa déli és északi országait. Az első világháború Görögországban talált, az első kommunizmus Dániában, Svédországban. Rómából szemléltem aggódva a háború felé hajló ingát és a »Blitz« Londonban zúdult a fejemre. De mindig és mindenhol megvolt a kapcsolatom Magyarországgal, munkám a magyar érdeket szolgálta.”
1994-ben megjelent Emlékirataiban így fogalmazza meg hitvallását: „A diplomata legelső kötelessége az igazságot jelenteni még akkor is, sőt főleg akkor, ha az nem kellemes, ha az kedvezőtlen, mert a kormány minél előbb értesül valamely készülő bonyodalomról vagy veszélyről, annál könnyebb számára idejében a szükséges elhárító intézkedéseket megtenni.”
„Én és a társaim a szabad, független, alkotmányos és európai értelemben vett demokratikus Magyarország ügyét szolgáltuk. Semmiféle idegen uralmat vagy elnyomást nem szolgáltunk, a németét éppoly kevéssé kívántuk szolgálni, mint bármely másét, így az oroszét sem. Magyarok voltunk, azok is akartunk maradni…”
2000 novemberében a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett Nemzetközi Kapcsolatok Specializáció hallgatói, társulva a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói csoportjával elhatározták, hogy önszervező módon létrehoznak egy olyan munkaközösséget, amely szellemisége révén képes úgy hatni, hogy ezáltal a nagyobb közösség, a nemzet épülését szolgálhassa. Így született a Nemzetközi Kapcsolatok Barcza György Köre, mely a kiváló magyar diplomata szellemi örökségét ápolja pártatlan és független nézőpontból, a mindenkori nemzeti érdekek figyelembevételével. Példaképük a barczai eszmény, miszerint „… a magyar szorgalom, tehetség, tudás azok a nemzetközi értékek, melyekkel rokonszenvet, elismerést szerezhetünk magunknak külföldön”.
Gróf Széchenyi Emil
Gróf Széchenyi Emil (szül. 1865-ben) több éven át főispánja volt Sopron vármegyének és Sopron városának. 1920-ban a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági taggá, 1922-ben a Magyar Vöröskereszt-egyesület elnökévé választotta. IV. Károly koronázása idején főpohárnok-mester volt. Íme egy érdekes epizód ebből az időből: 18-fogásos ebéd 6 személyre terítve, melyen részt vettek: a király, a királyné, a hercegprímás, a kalocsai érsek, a miniszterelnök és a pápai nuncius. A teríték arany tányérokból, arany evőeszközökből és arany serlegekből állt. Gróf Széchenyi Emil arany korsóból tölti a bort. Az ebédhez azonban senki sem nyúlt. A király int, és a finom ételeket a legnagyobb hadikórházba vitette a sebesült katonáknak. Gr. Széchenyi Emil lánya, gr. Széchenyi Henriette (1900. február 22.–1969. november 6.) 1925-ben nagyalásonyi Barcza Imre birtokos felesége lett, aki 1926-ban kőfeszületet állíttatott a községben fia születésének és felesége teljes felgyógyulásának emlékére. Gr. Széchenyi Emil 1932-ben Pusztazámoron halt meg, amikor vendégségbe ment meglátogatni a lányát. Nagycenken temették el.
Kmoskó Mihály
Berniczei Kmoskó Mihály a hittudományok doktora, Esztergom főegyházmegyei áldozópap, pápai kamarás, a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem hittudomány dékánja, orientalista, a Magyar Tudományos Akadémia és a Szent István Akadémia tagja 1876. augusztus 29-én a Nyitra megyei Illaván született. Egyéniségéről sok szép emlék maradt fenn. Édesapja pedagógus volt, édesanyja hat gyermeket nevelt fel: 3 fiút és 3 leányt. Mihály volt a legidősebb, öccsei: István és György. István Vácon lakott családjával, György állatorvos lett. A három leányt Máriának, Erzsébetnek és Margitnak hívták.
Dr. Kmoskó Mihály
Középiskoláit Trencsénben végezte, s a papi hivatást választotta. Teológiai tanulmányait a bécsi egyetemen kezdte 1893-ban. 1898-ban pappá szentelték, s 1899-ben avatták ugyanitt a hittudományok doktorává. Mivel a keleti nyelvek érdekelték, ösztöndíjjal 1899–1900-ban Beirutban és Palesztinában, 1900–1902-ben pedig Londonban és Párizsban folytatott biblikus tanulmányokat. 1902-ben Pozsonyba nevezik ki, majd innen a budapesti papnevelő intézetbe kerül. 1909-ben a budapesti egyetem Hittudományi Kara megbízza az Ószövetség és Héber Nyelv Tanszék vezetésével. 1914-ben a Keleti Nyelvek Tanszékének vezetője lesz érdeklődési körének megfelelően. Az első világháború alatt 1916-ban a magyar egyházi és politikai körök megbízásából Kis-Ázsiába és Palesztinába utazik. 1918-ban a Hittudományi Kar dékánja lett és 1923-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába választják.
Pusztazámoron 1922-től volt plébános. Ezt a kis falut nagyon szerette, híveit támogatta. Plébániai fizetését soha nem vette fel, az híveinek adta. Néhai Békési Imréné Terike néni, a falu igazi helytörténésze büszkén mesélte, hogy nála volt elsőáldozó. Községünk tiszteletreméltó lokálpatriótája, Pádár Vilma hasonló büszkeséggel emlékeztet arra, hogy Bedő Vilma nagyanyját és Altmann Ferenc nagyapját Kmoskó Mihály lelkész eskette meg 1929-ben utolsó esketési szertartásaként Pusztazámoron.
Az ő idejében, 1924-ben renoválták a település templomát, melyet Barcza Imrével közösen szerveztek meg. A sok értékes dolog, amit templomnak vett, elveszett a háború alatt. Karácsonykor a falu minden iskolás gyermekét megajándékozta.
Pusztazámorról járt be az egyetemre heti 3-4 alkalommal előadást tartani. Szép könyvtára volt sok régi és értékes könyvvel. Volt köztük bőrre nyomtatott is. A gyűjteményt az egyetemre hagyományozta. 1923-tól haláláig a bölcsészettudományi karon a sémi filológia tanszéket vezette. Sok nyelven beszélt és publikált. Így például arab, szír, török, görög, hindi, perzsa, latin, olasz, angol, német, francia, spanyol nyelven. A Vatikánban is elismert bibliatudósként tartották számon.
Kmoskó Mihály Sumírek című könyvének borítója
Szakterületén belül főképpen ószövetségi szentírástudománnyal, ékirodalommal, őskeresztény szír és középkori arab irodalommal foglalkozott. Az orientalisztika területén elsősorban a szírológiában és sumerológiában szerzett nemzetközi hírnevet. A Kr. e. 5000 évvel ezelőtt élt sumer nép iskoláiban a gyerekek az írást megtanulták. A nebulók szigorú nádpálcabüntetést kaptak a késésért, a nem teljesen elkészített házi feladatért, gyűrött ruháért, ügyetlenségért, beszélgetésért, vagy ha valaki nem sumerül szólalt meg. A keserves iskolai éveknek azonban megvolt a jutalma, amit egy sumer találós kérdés így fejezett ki: Mi az, ahová vakon megyünk be, és tágra nyitott szemekkel jövünk ki onnan? Hát az iskola, ahol tudatlan gyerekből okos ember válik.
Dr. Kmoskó Mihály tudományos munkásságának jelentős műve Hammurabi törvénykönyve, melyet ő fordított le először magyarra és 1911-ben Kolozsvárott jelent meg. Hóman Bálint bírta rá Kmoskót, hogy készítse el honfoglalás előtti magyarságra vonatkozó muszlim források modern fordítását. A munkát el is végezte, de halála megakadályozta a mű megjelenését.
Tudományos munkássága három nagy területre irányult. Először főleg biblikus tárgyú témákkal foglalkozott. Példaképpen néhány tanulmányának címe: A zsidók politikai története a hellenizmus kezdetén, A sémi népek ősvallása, A Genezis őstörténetének forráskritikai elemzése katolikus szempontból, A bábeli nyelvzavar, Hol feküdt a paradicsom?
Az orientalisztika területén Kmoskó a szírológiában szerzett nemzetközi hírnevet, az őskeresztény szír irodalom feldolgozásában jeleskedett. Számos szír iratot tett közzé latin fordítással. A magyar vonatkozású mohamedán források tanulmányozására is vállalkozott.
Kmoskó kézirati hagyatéka 2180 kézzel írott oldalt tartalmaz, ami ugyanennyi nyomtatott oldalt tenne ki. Ebből 1610 oldal nyomdakész állapotban van, 570 pedig vázlatos formában. A kézirati hagyaték három monográfiát tartalmaz: 1. Szír források Gog és Magog népeiről; 2. Mohamedán írók a steppe népeiről; 3. Gardizi’s Abhandlung über die Stamme der Türken. (A Balassi Kiadó gondozásában megkezdődött a könyvek kiadása.
A tudós pap az iszlám hazai szakértője volt
„Kmoskó Mihály a húszas években – nemzetközi összehasonlításban is máig egyedülálló – nagy terjedelmű szöveggyűjteményben dolgozta fel a honfoglalás előtti magyar történet és az ehhez szervesen kapcsolódó eurázsiai sztyeppe-történet mohamedán és szír forrásait. Noha azóta az őstörténészek új generációi nőttek fel, Kmoskó Mihály munkája napjainkig alapvető forrás a korszak kutatói és a magyarság múltja iránt érdeklődő közönség számára” – szól a méltatás a Balassi Kiadó könyvlapján.
„Összességében elmondhatjuk, hogy Kmoskó kézirati hagyatéka páratlan értéket képvisel, hiszen ennyi anyagot senki nem gyűjtött össze s nem próbálkozott meg kritikai feldolgozásával. Több mint fél évszázaddal a szerző, Kmoskó Mihály halála után kiadásra került művei időtállónak, magyar viszonylatban páratlannak és követők nélkülinek bizonyult.” (MTA – Balogh László).
Kmoskó Mihály életéről Ormos István írt monográfiát
Dr. Kmoskó Mihályt 1931. április 8-án érte a halál Pusztazámoron. A Fiumei úti temetőben a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként díszsírhelyet kapott volna, de kívánságára ebben a kis faluban temették el. Sírkeresztje egyszerű sóskúti mészkőből készült, márvány betéttel, körbe a beton lábazat kövekkel, kavicsokkal van kirakva; rajta kb. 30 cm magas kovácsoltvas kerítés, ma is szép állapotban van. A sírt hűséges zámori hívei ápolják és gondozzák. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya 2002. október 21-i ülésén hozott határozatában Dr. Kmoskó Mihályt utcanévadásra javasolta.
A falu jeles történelmi személyiségeinek emlékét méltón őrzik a község utcanevei.
Forrás: Pusztazámor Krónikája. Helyismereti kézikönyv (Összeállította és szerkesztette: dr. Fekete Zsuzsanna) Zámori Kör Egyesület, 2011
Kiemelt kép: A pusztazámori Barcza-kastély légifelvételen
midio.hu
