Görögné Horváth Katalin neve azoknak is ismerősen csenghet Diósdon, akik nem ismerik őt személyesen. Katica nénitől sokszor idézünk a MiDión, honlapunk egyik ihletője, múzsája ő. Hogy miért? Erre ad választ az alábbi írás.
Görögné Horváth Katalin édesanyja tősgyökeres diósdi családból származott. Életének nyolcvannyolc éve alatt híven szerette faluját, s ezt a szeretetet akarva-akaratlanul lányába is átörökítette. Katica néni így mesél erről Az én Diósdom című könyve előszavában.
Katica néni édesanyja és lánya, a kis Éva
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám…” (Radnóti Miklós)
A hosszú, sötét téli esték, az ünnepnapok, de a mindennapi történések is alkalmat adtak a múlt felidézésére, a szülőktől, nagyszülőktől hallott események továbbadására.
Édesanyja, Albitz Katalin katona férjének küldte el ezt a képet 1940-ben: „Hogy mindig nálad lehessünk”
1941 karácsonyán
Iskolásként 1951-ben
Idős édesanyámat egy verőfényes októberi délutánon elkísértem a 7-es út–Hunyadi út kereszteződéséhez. Az emelkedőn megállva szó nélkül, hosszan nézett a rádióadó felé, majd körbefordulva, szemével percekig szinte ölelte a tájat, faluját. Hazafelé sétálva csendesen megszólalt:
„Úgy szeretném átadni az utókornak a faluról azt a sok tudást, ami hosszú életem során felhalmozódott bennem.”
Egy hónap múlva nem volt többé. Ekkor értettem meg messzeségbe révedő tekintetét. Ekkor sejtettem meg, mi játszódhatott le a lelkében. Nem volt beteg, mégis, talán megérezte rövid hátralévő idejét, s így búcsúzott falujától.
A diósdi 7. osztályosok 1953-ban: a felső sorban balról a harmadik Horváth Katica
Elvesztése után agyamban állandóan ott doboltak szavai: „Úgy szeretném átadni…”
Horváth Katica, a diósdi néptánccsoport tagja (1956)
Valami belső kényszer hajtott, hogy az akkor már megjelenő helyi újságban egyszer-egyszer leírjak édesanyámtól hallott, vagy saját magam által átélt történeteket. Miután kedvező visszajelzéseket kaptam, állandó munkatársa lettem a lapnak. Mintegy szülőpótlás gyanánt felkerestem az idősebb diósdiakat. Velük beszélgetve újabb és újabb történeteket hallottam. Láttam, éreztem, mennyire igénylik az idős emberek a velük ilyen formában való törődést.
Fiatal hölgyként 1954-ben
Közben nyugdíjas lettem, több időm lévén rendszeressé váltak ezek a látogatások. (S milyen jó, hogy akkor megtettem – ma már egyre többen a temetőben alusszák örök álmukat.) Mivel érdekelt, egyre jobban belemerültem a múlt kutatásába. A régi Diósddal foglalkozó írásaim hónapról hónapra megjelentek a helyi újságban. Felmerült a gondolat: össze kellene gyűjteni egy kötetbe. Sőt, meg kellene írni Diósd történetének folytatását.
Portré Katikáról egykor…
… és néhány éve, a diósdi iskola tornaterme előtt – mosolya semmit sem változott, a mai napig gyönyörű!
Így született meg Görögné Horváth Katalin könyve 2009-ben, Az én Diósdom címmel. A kötet szerkesztője honlapunk rovatvezetője, az akkori Diósdhéjban újság főszerkesztője volt. A munkakapcsolatból lett barátság a mai napig tart.
Nemrég megtudtuk, Katica néni – aki felnőve szülőfalujából Budapestre költözött – hazatért Diósdra, a Szent Anna Idősek Otthona lakója lett. Az utóbbi években az időskori betegség jeleit vélte felfedezni magán, egyre több mindent elfelejtett, nehezen jutottak eszébe szavak, gyakran megszédült, elesett. Tavaly januárban egy esés következtében combnyaktörést szenvedett; lánya, Éva ekkor keresett számára olyan helyet, ahol biztonságban lehet. Talán a Gondviselésnek köszönhető, hogy ez a hely épp Diósdon, az ősi szülői háztól és Éva lakásától nem messze, a katolikus otthon egyik szobája lett.
Egy fotó a közelmúltból: lányával a közeli pékség előtt
Itt él azóta Katica néni, lánya szerető gondoskodásával körbevéve. Néhány napja mi is meglátogattuk. Elmondtuk neki – és ő szavainkat mosollyal nyugtázta –, hogy mennyire sokat jelent, mennyire fontos, amit Diósdért tett. Megmutattuk, hogy szerzőink közt itt van velünk a honlapon, visszük tovább az írásait, és az internet segítségével megpróbáljuk minél több emberhez eljuttatni Diósd emlékezetét, mindazt, amit munkájával és értékrendjével adott nekünk.
Köszönjük, Katica néni!
Sz. K. N.
midio.hu
Borítókép: Katica néni és lánya Diósdon, 2020 nyarán
Fotó: diosdfa.hu, családi fotók, midio.hu-archív
Címkék: Diósd, Görögné Horváth Katalin, Katica néni
