Vidámságot és kultúrát hozott az emberek életébe – 90 éves lenne Mészáros József

Vidámságot és kultúrát hozott az emberek életébe – 90 éves lenne Mészáros József

A kis Zoli 12 éves volt, amikor a helyi Ki mit tud?-on olyan sikerrel énekelte el a Bicska Maxit, hogy az előadás után szülei vettek neki egy gitárt. „Neki köszönhetem, hogy zenész lettem” – vallja az egykori kisfiú, Zoller Zoltán. Mészáros Józsefre – vagy ahogy mindenki hívta, Jóskára – gondol, aki a Ki mit tud? vetélkedőkön kívül mozit, színdarabokat, táncmulatságokat, kulturális klubot is szervezett az 1960-as években Diósdon.

„Mikor a kezembe veszem a gitáromat, mindig a Mészáros Józsi jut eszembe” – mondja Zoli, akinek nemcsak az ezer forintért vásárolt spanyolgitár volt óriási ajándék akkoriban. Fantasztikus élményt jelentett, hogy élőben láthatta és hallgathatta többek közt Kibédi Ervint, Zalatnay Cinit, Kovács Katit, Cserháti Zsuzsát és Korda Györgyöt. „Akkora kultúrát teremtett itt ez az ember annak idején, hogy hihetetlen” – ezt már nemcsak Zoli, hanem beszélgetőtársai is mesélik.

A kis társaság a Zoller házaspár, Zoli és Erika invitálására gyűlt össze, hogy megemlékezzenek a Csapágygyár (Magyar Gördülőcsapágy Művek) egykori kultúrosáról. Az asztal körül Mészáros József özvegye, Piroska és a Tátrai házaspár, mellettük Erika 90 éves édesanyja. Jóska is épp ennyi idős lenne.

Fényképek is segítik az emlékezést – Tátrai Antal, Zollerné Szász Erika, Mészáros Piroska, Zoller Zoltán (balról jobbra)

Erika 17 évesen indult a Jóska által szervezett Ki mit tud?-on. „Én írok levelet magának – Kell több? Nem mond ez eleget?” – Tatjána levelét szavalta Anyeginhez, és olyannyira lenyűgözte a hallgatóságot – hosszú másodpercekig néma csönd követte az előadást, ezután tört csak ki a tapsvihar –, hogy első helyezettként Lengyelországba utazhatott két hétre, életre szóló élményeket szerezve ezzel.

„Még mindig dohányzol, Anti?” – csóválja fejét mosolyogva Piroska. „Igen, ’hál Istennek!” – érkezik a válasz Tátrai Antaltól és a rég nem látott ismerősök egymásra nevetnek. Az akkor 21 éves fiú különleges ajándékot kapott Jóskától születésnapjára: a Fradi-napló most kézről kézre jár az asztalnál. Ekkor lett ugyanis a Ferencváros focistája a diósdi fiatal. A füzet mára értékes ereklye, pótolhatatlan fotókkal, képeslapokkal, újságcikkekkel, aláírásokkal.

Tátrai Antal a Fradi-naplóval

A labda mögött az ifjú Tátrai

Jókívánságok a barátoktól a Fradi-naplóban (Legfelül Mészáros József aláírása)

Józsi később a Csapágy klubjába is meghívta a sportolókat, itt járt a Fradi teljes csapata, dr. Lakat Károly mesteredző, Boskovics Jenő aranytollas sportújságíró, Papp Laci és edzője, Adler Zsiga bácsi is. „A temetésre is eljöttek, ha nem volt ezer ember, akkor egy se. A régi aranycsapat, Puskás, Grosics, mind itt voltak” – emlékszik vissza Anti.

Boskovics Jenő, Adler Zsiga bácsi és Papp Laci mögött Mészáros József (a képen középen)

Mészáros József tragikusan fiatalon halt meg, perforált vakbél miatt. 1971. március 18-án 41 éves volt, amikor felesége kihívta hozzá a diósdi háziorvost, Kovács Csaba doktort. Sokszor fájt a hasa, de mindig elviccelte: „szülési fájdalom” – mondta, meg hogy „a sportemberek nem betegek”. Aznap nem tudott lábra állni a fájdalomtól. „Csaba már akkor tudta, hogy nagy a baj, mentőt hívott hozzá, de mondta nekem, hogy nem jön már ki a kórházból” – Piroska nyolc- és másfél éves gyermekeikkel maradt egyedül 31 évesen. „Azt hittem, megőrülök” – a beszélgetés alatt most először lesz csönd az asztal körül.

Mészáros József özvegye, Piroska 31 éves volt, mikor férjét elveszítette

1960-ban ismerkedtek meg, következő év decemberében volt az esküvőjük, és két évre rá megszületett Tomi, majd ’69-ben Mónika. Jóska a megismerkedésükkor a Madách Színház díszlettervezője volt Budapesten, de albérletben Diósdon lakott.

„Az utcánkban csak nálunk volt kút, és két házzal lejjebb a Lengyel András bácsiék, a Rasch Ferkóék meg a Nagy néniék oda jártak vízért, és egyszer a Jóskát küldték el. A Nagy Lacival jött, én pont kint voltam az udvaron és meglátott engem. A végén mondja a Lacinak, hogy menjünk át, vigyük át a lemezjátszót. És akkor így jöttünk össze.”

A menyasszony, a tanúja és a vőlegény (Halász Piroska, Vörösmarty Margit diósdi tanítónő, Mészáros József)

Jóska a családalapítást követően felmondott a színháznál és Diósdra jött dolgozni. Gyönyörűen rajzolt (a színházban is ő készítette a plakátokat) és olyan jó nyelvérzéke volt, hogy bárkivel tudott beszélgetni. A Csapágyban a munkaügyi osztályra került, és közben ő lett a kultúrfelelős is, a „mindenes”. Ki mit tud?-ot és KRESZ-tanfolyamot szervezett, decemberben Mikulásnak öltözött és műsort csinált a gyerekeknek. Politikamentesen, de mindig ott volt a brigádtalálkozókon, az ünnepségeket úgy szervezte meg, hogy minden korosztály jól érezze magát, és saját kezűleg készítette a dekorációt. Ismert embereket hívott meg az ORION-ba, a Csapágy kulturális klubjába. Itt hatalmas élet volt akkoriban, lehetett zenét hallgatni, volt rexasztal és minden szerdán halászlé. „Kis Józsi bácsi főzte és a Medvácz Karcsi bácsi osztotta ki” – jönnek sorban az emlékek.

Nagy szervező volt…

… és gyönyörűen rajzolt

„Nagyon szeretek visszagondolni erre az időre” – mondja Piroska. A boldog évek után azonban nehéz időszak következett. „A temetésre morfiuminjekciót kaptam, hogy kibírjam”, aztán rengeteget dolgozott, hogy meg tudjanak élni, és öt év múlva idegösszeomlást kapott – mesél a tragédiát követő időszakról. De talpra állt és ma is Diósdon él a lakótelepi csapágygyári lakásban, amire Jóska halála után fizetett be.

„Annyi mindent hallottam Jóskáról, de én már nem ismerhettem” – Tátrai Bori, Anti felesége 1974-ben került Diósdra. „Színdarabot is csinált?” – nézegetjük a fekete-fehér fényképeket. „Ő rendezte! Az egész falu játszott benne” – mesélik a többiek. „Borzasztó eszes volt, ha olvasott egy könyvet és idézett belőle valaki, meg tudta mondani, hogy hányadik oldalon, melyik bekezdésből való”; „Mindig mosolygott, és az a kis jellegzetes lyuk az arcán! Vidámságot vitt az életbe, annyira jópofa volt!”; „Nagy szervező volt, soha nem tudott időben hazajönni, mindig ilyen izgő-mozgó ember volt”; „Elképesztő volt! Csak mosolyogva lehetett hallgatni!”; „Még a szeme is nevetett neki! Nagyon szerettük!” – úgy tűnik, ha Mészáros Jóskáról van szó, nem fogynak el az emlékek.

Színdarabokat rendezett és játszott is bennük (a kép bal oldalán Mészáros József)

„Akkora kultúrát teremtett itt ez az ember annak idején, hogy hihetetlen”

„Soha nem felejtem el, a Medvácz Panni esküvője volt, és előtte egy héttel halt meg a Laci apukája hirtelen. Gondolkoztak, megtartsák-e az esküvőt, hát aztán mégis megtartották, mert már meghívták a vendégeket, de olyan borzalmas volt a hangulat, olyan nyomott… És akkor az én Jóskám elkezdte! Gyerekek, amíg élek, nem felejtem el! Úgy nevettek az emberek, hogy az asztal alá mentek, majd megszakadtak, olyan humora volt!”

„Nagyon-nagyon szerettem őt…”

Anti, Erika és Zoli Piroskával: megőrzik Jóska emlékét

A múltidézéssel, fényképnézegetéssel, beszélgetéssel elszalad a délután. „Végtelenül örülök, hogy itt volt velünk Piri néni és látjuk annak a csodálatos embernek az aranyos feleségét” – Zoli szavai után búcsúzik Piroska: „Nagyon-nagyon szerettem őt…”.
És búcsúzunk mi is…

Mészáros Józsefre (1929. augusztus 21. – 1971. március 18.) emlékezve.

 

Szendéné Kiss Nóra