Néhány napja megjelent cikkünk Dezső Lajos egykori iskolaigazgatóról sokak emlékezetében felidézte szeretett tanítójukat. Terdik Sándorné, Lajos bácsi egykori diákja megosztotta velünk emlékeit. Szavait Dr. Varga Dániel fotói kísérik.
Elmondhatom, hogy szerintem nincs olyan régi diák abból az időből, aki ne jó lélekkel emlékezne rá. Lajos bácsi a szó igazi értelmébe véve EMBER volt. Igen, így csupa nagybetűvel írva.
Ő volt az, aki a tanítványokkal megismertette a bélyeggyűjtés örömét, ezzel is rávezetve a gyerekeket egy hasznos hobbira. Sokan gyűjtők lettek. Azután ott volt az iskolai takarékbélyeg, amit forintonként összegyűjtve és beragasztva az arra való kis füzetbe, év végen beváltható volt a postán. Lajos bácsi ezzel is a spórolásra oktatott minket. Vásárolt az iskolának egy pinpong asztalt, minden felszerelésével együtt. Sokan éltünk a sportolás lehetőségével, amit szintén neki köszönhetünk.
Mivel nagyon jó sakkozó volt, megalapította a gyerekeknek szóló sakk-szakkört, tőle tanultunk meg sakkozni.
Kiváló pedagógus és nagyon jó igazgató volt. Nála nem létezett olyan, hogy ne értse meg a gyerek a matekot annyira, hogy megbukjon. Ha kellett, ezerszer elmagyarázta a példát. A síró, bánatos gyermeket megvigasztalta, segített a probléma megoldásában. Ezer felé tudott figyelni.
Évekkel később is, ha találkoztunk, felemelte orrához mutatóujját: “Várjál, ne mondd a neved” és egy percen belül mondta a nevemet. Fantasztikus emlékező- és felismerő tehetsége volt még 90 évesen is.
Én személy szerint ekkora koponyával, ilyen Istentől áldott, tehetséges, jóindulatú és segítőkész emberrel még nem találkoztam, mint amilyen Lajos bácsi volt.
Csak arra tudom kérni a Jóistent, hogy a legeslegjobb és legszebb pihenése legyen. Ha valaki, akkor Lajos bácsi megérdemli.
Tudom, vannak még hozzáköthető szebbnél szebb emlékek. Mindet én egymagam felsorolni nem tudom, lehetetlen lenne.
Emléke legyen velünk örökké.
Dr. Varga Dániel: 110 éves lenne Dezső Lajos iskolaigazgató, akinek fotóimmal állítok emléket. Lajos bácsi a betegséggel küzdő kisfiamat, Balázskát is tanította sakkozni, remélem odafönn is folytatják! Nyugodjanak békében!
Terdik Sándorné, azaz az egykori tanítvány, Viki
Fotók: Dr. Varga Dániel
Címkék: Dezső Lajos, Diósd, emlék
