A veszteség megélése hatalmas trauma egy házaspár számára. Lehetséges felállni a legnagyobb veszteség után is? Hogyan lehet feldolgozni egy traumát: együtt vagy külön? Ha külön indulunk, lehetséges, hogy az utak összeérnek? Mi tarthat meg a legnagyobb próbák idején? A magyar jezsuita provincia által meghirdetett Közösség éve gondolatköréhez kapcsolódva a Párbeszéd Háza Családban maradva címmel dokumentumfilm-sorozatot készített, öt házaspár életébe engedve bepillantást. A sorozatban nehézségeken, kríziseken átjutott párok osztják meg személyes és praktikusan is használható tapasztalataikat. A harmadik részt egy diósdi házaspárral, Zsuzsival és Attilával forgatták. Balogh Attila gondolatai következnek.
„Amikor kimondom ezt a szót: családom, valami jó édes íz van a számban. Család nélkül az ember semmi. Bogáncs a szélben.” /Wass Albert/
Néhány hónapja, egy nagyon kedves srác megkeresett minket a Párbeszéd Házától, részt vennénk-e egy dokumentumfilm-sorozatban, mely a családról szól. Pontosabban olyan családokról, melyek élete nem hétköznapi, nem könnyű, vagy éppenséggel egy tragédia történt a család életében, és ahelyett, hogy az elválást választották volna, együtt maradtak. Megerősödve, megszépülve.
Természetesen igent mondtunk, tisztelettel megköszönve a felkérést.
Ha a történetünkkel akár csak egy családnak is segítünk, és együtt maradnak a nehézségek ellenére, már megérte. Mert családban élni jó… Akkor is, ha férj és feleség vagyunk, és akkor is, ha anya, apa, gyerek. Azt hiszem így teljes. A nehézségeket meg lehet oldani. Szeretet, tisztelet, elfogadás és hit szükségeltetik hozzá “mindössze”.
Nagyon köszönjük a stábnak, hogy részt vehettünk ebben a csodálatos küldetésben! Az együtt töltött hosszú órákból valami gyönyörűségeset alkottak, igazi értéket teremtettek. Köszönöm a feleségemnek, a kislányaimnak és a kisfiamnak, hogy vannak nekem!
És köszönöm Istennek… Mindent köszönök.
Balogh Attila
A teljes sorozat a Párbeszéd Háza youtube-csatornáján tekinthető meg.
A filmek párok és közösségek számára is lehetőséget teremtenek arra, hogy saját kérdéseikről beszélgessenek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a filmekből akkor is sok értékes szempontot kaphat a néző, ha az adott epizód fő témájául szolgáló kérdéskörrel nem volt dolga. A megküzdési technikák, az őszinte megosztások sok hasznos szempontot és kérdésfelvetést kínálnak.
A film megtekintése utáni közösségi vagy páros beszélgetéshez szakemberek szempontjai:
- A kisgyermek elvesztése hoz krízist a család életébe. Végig lehet gondolni, hogy a veszteségnek és fájdalomnak hogyan mutatkozik meg a szétválasztó ereje. És van-e összetartó ereje? Hogyan lehet megtalálni?
- A külön megjárt utak szenvedés és fájdalom elkezd egybe érni, azaz megosztható. A kinek fáj jobban, kinek van joga a gyászhoz gondolata csapda!
- A mélyen lappangó bűntudat hol hallható? Például az édesapa azon mondatában, hogy: keveset voltam a gyerekkel. Az édesanya pedig kevésbé tudott hinni a gyermek gyógyulásában stb.
- Mit kell azért tenni, hogy igaz legyen az a mondat, hogy a veszteség jobbá tesz?
- Döntés egymás mellett: a válás árulás lenne, inkább a szövetségre tekintenek.
- Újrakezdés szépsége. Fontos megfigyelni hova tudott a pár visszanyúlni, hogy képesek legyenek egymás felé közeledni.
/A videó alatti szöveg forrása: Párbeszéd Háza/
Borítókép: Balogh Zsuzsi és Balogh Attila – Bogika, Boróka és Boldizsár szülei
Címkék: Balogh Attila, Bátor Kicsi Lélek Alapítvány, Család, Diósd, Dokumentumfilm, Együtt maradni, Gyász, Gyerekek, Halál, Házasság, Házasság hete, Lelki táplálék, MiDió, Nem csak rózsaszín, Párbeszéd Háza, Szerelem, Szeretet, Talpra állni, Videó
