Pedagógusokkal vagyunk! Ki fog holnap tanítani? Az utóbbi hetekben ilyen és számos ehhez hasonló üzenettel találkozhattunk. Sztrájk, demonstráció, kiállás, beszédek, versek, közös ének, kockás kendők…
Az első érzésem mindig a hála, hogy még van, aki lelkesen a pályán marad, erején felül neveli, fejleszti gyermekeinket. Amikor a gyermekem megkérdezi tőlem, hogy anya, „miért tanulsz?”, mondhatnám neki: az álmaimat valósítom meg. De ez csak félig-meddig igaz, hisz egy gyermekkori álmom, hogy óvó néni legyek, már teljesült. Sokat tanultam az óvodás gyerekektől, életem „leggazdagabb” évei voltak. Amit tőlük kaptam, megfizethetetlen: értékes pillanatok, boldog mosolyok és ölelések, sírások, támogatás, elfogadás…
Óvodapedagógusként gyakran a mesék világában élek. Talán a jelen oktatás-nevelés helyzetének is jól jönne egy varázspálca: hopp, egy tornaterem, számítógéptermek, rendezett bérezés. A sárkány pedig elfújhatna néhány tankönyvet, néhány tanórával együtt.
De a valóság sajnos nem mesés.
A diósdi óvodákban saját bőrünkön tapasztaljuk a pedagógushiányt. Gyakran felteszem a kérdést: vonzó vajon ez a pálya a mai fiataloknak? Alacsony bérek, a társadalmi megbecsültség hiánya, sajátos nevelési igényű gyermekek integrálása szaksegítség nélkül, magas létszámú csoportok, rengeteg adminisztráció, valótlan minősítési rendszer. Kérdésemre a válasz kiderül 5-10 éven belül, mert nagyon sokan készülnek jelenleg is nyugdíjba.
Számos kérdés merül fel az oktatással kapcsolatban is. Helyi iskolánkra gondolva például: Van-e elég pedagógus? Mindenki helyettesíthet mindenkit? Használható-e a tudás? Hol van a tornaterem, és merre vannak a megfelelő informatikai eszközök? Milyenek a tankönyvek? Miért jár sok tanuló pénzért különórákra?
A magyar népmesék három kívánságát számban meghaladják a sztrájkolók kérései: új korszerű nemzeti alaptanterv, használhatóbb tudás, a jövőbeni munkákhoz szükséges kompetenciák megszerzése, kevesebb óraszám, minőségi idegennyelv- és digitális oktatás, megfelelő tárgyi feltételek. A fejlődést segítené a megfelelő párbeszéd a pedagógusokkal, egy önállóan működő Oktatási Minisztérium. A szabad tankönyvválasztás, a kevesebb adminisztráció és a megfelelő pedagógusbérek mind-mind az oktatási rendszer, vagyis a gyermekeink jövőjét szolgálnák.
A diósdi pedagógusok egy része kiáll a nevelési-oktatási rendszer változásai és a megfelelő bérek rendezése mellett. 2022 márciusában és októberében pedig többször sztrájkhoz is folyamodtak. Mi szülők, többen úgy éreztük, ebben melléjük kell állnunk, a gyermekeink jövője érdekében is.
A rendszer még működik, hisz életben tartják a lelkes, szívvel-lélekkel dolgozó pedagógusok és segítőik. Olykor maszkban, betegen, fáradtan, bárhogy is… De vajon meddig?
Körmendiné Szelp Vera
Fotó: A szolidarítás szalagjai a „kisikola korlátján (a szerző fotója)
midio.hu
Címkék: #midióVera, oktatás, pedagógus