1952 óta június első vasárnapján köszöntjük a pedagógusokat, óvónőket, tanítókat, tanárokat.
A pedagógus az ókorban rendszerint az a tanult rabszolga volt, aki a gyermekekre vigyázott, az iskolába elkísérte, néha tanította is őket. Ma a definíció kicsit másként hangzanék. Valahogy így:
A pedagógus az az ember (többnyire nő), aki ugyan tanult, de már hivatalosan nem rabszolga, feladatkörébe a gyermekek tanítása tartozik, óraközi szünetekben a felügyelete. Iskolába kísérésre a szülő hivatott, ám ettől függetlenül a pedagógus van a legtöbbet gyerekünkkel, úgy nagyjából napi nyolc órát. Munkaköri leírásában a tanításon kívül az ún. nevelés is szerepel, ami persze nem jelent(het)i a csemete szüleinek ez irányú tevékenység alóli felmentését. A pedagógus leterhelt, rosszul fizetett, ám jobbára áldozatkész.
Június első vasárnapján őket ünnepeljük. Gondoljuk meg, mit köszönhetünk nekik – akár a saját egykori óvónőnk, tanítónk, tanárunk, akár gyermekünk nevelője, osztályfőnöke jut eszünkbe.
Bányai Petra
(Diósdi Krónika, 2007. május)
Címlapkép: Facebook
Címkék: pedagógus, Pedagógus nap
