Az alábbi verseket Decsiné Kiss Márta olvasónktól kaptuk.
Mécses fonta koronád
Uram! Elmélyülten néztem heteken át,
Oltárodon a mécses köré font koronád.
Nyugalmat és reményt adott,
S időnként megborzongatott!
Aki ismer Téged Uram, az tudja,
Hogy Dicsőség volt feltámadásodnak útja.
S tegnap! Leszállt az éjszaka, szenvedésed éjszakája,
Mi ott voltunk veled, segítettük vinni gyötrelmedet,
S te Uram, előttünk estél el háromszor kereszteddel.
Megborzongtam újra és újra!
Véres verejtéked gyöngye akkor betakarta a Földet!
S ránk terítetted véres szemfödődet.
A fájdalom és a gyász függönye földig ért!
Bizakodom, talán nem én vagyok a Júdás?
S holnap után, a Földön minden újra nő,
Fű fa virág és a szerető megbocsátás.
Tőled várom Uram! Tőled.
A templomi kereszt
Félhomály van, esik, dörög.
Sír a nép és emlékezik.
Kicsiny Templomunk, fehér téglafalán,
Tizenkét állomás, szenvedés,
Fájdalom, mint a Golgotán.
Majd földre hullt töviskoronád.
Lábaidnál Anyád, aki elkíséri,
Szenvedő Fiát.
Pilátus, ezt akartad hallani!
Vagy hajlottál, mint a nád?
Elsodort a csürhe kavalkád?
Ma már tudjuk, föltámadott,
Harmadnap, mint mondotta.
És ő az óta is viseli érettünk,
A töviskoronát.
Hajolj le hozzám Uram,
Megtörölném vértől ázott ruhád.
Fotóinkon: A pusztazámori keresztút és stációk