„Az 1920-as évek közepén jártunk. Éltük a diósdi családok átlagos életét. Én, mint legkisebb gyerek, több éven át csak szemlélője voltam a karácsonyi készülődésnek. Már a decemberi rorátékkal kezdődött. A mama kézen fogott, és a szomszéd nénikkel együtt mentünk minden nap a hat órakor kezdődő hajnali misére.”
Mrázikné Albecker Terézia, azaz Rézike visszaemlékezését a régi karácsonyokra, adventi várakozásra Katica néni könyvéből osztottuk meg korábban. (A teljes írás ide kattintva olvasható.)
Már a decemberi rorátékkal kezdődött – írja Rézike. De mi is az a roráte? Régen aranyos misének vagy angyali misének is hívták az adventi hajnali szentmiséket. Fekete István így ír róluk Roráte című novellájában:
„A tegnap gondja mintha még aludna, a mai még nem ébredt fel. S a falu csak tiszta önmagát viszi a hajnali misére. Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs. A külső mozgás bekúszik a templomba s megnyugszik. Suttog egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: »Harmatozzatok, égi Magasok«.”
A roráték pirkadat előtt, hat órakor kezdődnek. A hajnali szentmisék szép hagyománya Diósdon is sokáig élt, és idén adventben újjáéled. Nem mindennap és nem hat órakor, de idén újra lesznek roráte misék Diósdon: advent első vasárnapját követő csütörtök és péntek reggelenként 6.30-kor a Szent Gellért-templomban.
A mindent elborító harsány, zajos, sokszor talán bántó karácsonyi fényárban a decemberi hajnalok sötétsége, a szentmisék békés homálya felmutatja advent igazi lényegét; csöndesen, csillogás és hivalkodás nélkül – írja a Magyar Kurír roráte szentmisékről szóló cikkében.
„Az adventi emberek remélnek, és várják a fényt.” (Kosztolányi Dezső)
Öröm, hogy ezt a csendes várakozást most megtapasztalhatjuk Diósdon is.
midio.hu
Illusztráció: Unsplash
Címkék: Advent, Diósd, Hajnali mise, Karácsony, Roráte
