Idén lesz 25 éve, hogy Diósdon lakom. Bár a népnyelv szerint „gyüttmentek” vagyunk és maradunk a férjemmel együtt, mégis már hosszabb idő óta élünk Diósdon, mint a korábbi szülőhelyünkön. Így aztán szép lassan, ha nem is őslakossá, de lokálpatriótává váltam.

„Szeretem nézni, ahogy épül-szépül a község, már magamnak is támadnak jobbító ötleteim” – írtam 1999 (!) novemberében a Diósdhéjban hasábjain. Azóta mit sem változott a helyzet. Lelkesedésem töretlen, pedig az eltelt 22 évben nem változott a település központja annyit, amennyi – számomra legalábbis – jószívvel elvárható lett volna.

Mert lehetőség éppen volna benne!

A község néhány éve várossá lett, a lakók száma több mint duplájára nőtt, a városvezetés pedig nem győz lépést tartani az infrastruktúra fejlesztésével, iskola-óvoda bővítéssel. Folyamatos kihívások elé állítja képviselőinket az úthálózat, a csapadékvíz-elvezetés, a szennyvízhálózat, stb. kiépítése, rekonstrukciója. Biztos vagyok benne, hogy nem unatkoznak. Tanárként azt is tudom, hogy nem lehet mindenkinek egyaránt megfelelni. Én nem is erről beszélek.

Pusztán úgy érzem, hogy ezekből a jószándékú erőfeszítésekből viszonylag gyakran – ahogy Madách Az ember tragédiájában fogalmaz- „hiányzik az összhangzó értelem”.

Semmiképpen sem szeretném az eddig elért eredményeket degradálni, sőt abszolút örülök minden egyes apró sikernek. Célom inkább az, hogy a jövőbe tekintve „Luciferként” felhívjam a figyelmet új, inspiráló szempontokra.

Tegnap például átautóztam a tőlünk 20 km-re lévő Martonvásáron. Nem mondom, hogy nem irigykedtem. Mit láttam? Rendezett központi részt szép, egységes épületekkel, kiépített piaccal, ápolt parkkal és sok-sok virággal. Lám, lehet így is. És meg kell mondjam, jártamban-keltemben a magyar vidék távolabbi szegleteiben is gyakran tapasztalok szemet gyönyörködtető kistelepüléseket harmonikus, igényesen kialakított összképpel. Vajon mi lehet a titok?

Gyakorló háziasszonyként nyilván azzal is tisztában vagyok, hogy nem minden pusztán pénzkérdés (bár elismerem, nem elhanyagolható tényező). Némi tudatosság, előre tervezés, csipetnyi stílusérzék a legszegényesebb lakást is képes meleg otthonná varázsolni.

Álmaimban Diósd is ilyen kis ékszerdoboz – lehetne.

Lássuk csak: a Kesztyűgyárnak immár hűlt helye, amennyire tudom, lakópark épül a helyére. A városháza fölött megállt az idő. Talán megérdemelne Diósd egy új hivatali épületet. A központi „park” a kerek tavacskával egy korábbi rekonstrukció eredménye, csakhogy méreténél fogva messze nem kelti az üdítő zöld felület ligetes hangulatát. Pedig ott van mellette a hajdanvolt Dióskert, a „szépemlékű” konténerovi helyén. Jelenleg a rajta lévő épület a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat otthona. Olyan szépen meg lehetne csinálni Diósd központját szinte a katolikus templomtól indulva egészen le a Dióskertig.

Diósd

A Kesztyűgyár hűlt helye… Nem mindegy, mi kerül a helyére a város szívében (Fotó: midio.hu)

Pusztán akarat kérdése, hogy egységes – a főépítész által felügyelt – tudatosan megtervezett koncepció mentén alakítsák a jövőben a város szívét. Remek, többfunkciós közösségi teret kapnánk.

Nem kellene lezárni az utat a piac miatt sem, be lehetne vinni az egykori “kisovi” kertjébe. Esetleg a könyvtár helyet cserélhetne a Családsegítővel, így kulturális központ jelleget is ölthetne. Nem ördögtől való a boltok, üzletek elhelyezése sem, a Baross Kert cukrászda például szépen belesimul a környezetbe. Néhány épületfelújítás (pl. a sarki hentesé) persze nem tenne rosszat az összképnek.

A tervezésben az sem elhanyagolható kérdés, hogy milyen volt régen városunk. A helytörténeti adatok rendelkezésre állnak, csak meg kell nézni.

Diósdnak arculatot kellene adni, meglehet, sváb jellegűt (kezdetnek az új városháza is megtenné). Talán még pályázati pénzeket is bevonzana a projekt.

Tudom, rajtam kívül is laknak itt álmodozók. Láttam a termálfürdő terveit, a kőbánya hasznosítására tett erőfeszítéseket, lelkes civilek raklapbútorait a közterületeken, és még hosszan sorolhatnám.

Diósd Kőbánya

Természeti értékünk, a diósdi kőbánya egy része (Fotó: midio.hu)

Jó ötleteknek tehát nem vagyunk híján, s ha a városvezetés összefogná, és hatalmánál fogva érdemben (egységesítő szándékkal) felkarolná az ügyet, szebb hely lehetne Diósd.

Bányai Petra

Borítókép: a régóta üresen álló, egykori óvoda udvar Diósd központjában

midio.hu