Érdekességek a helyi sajtó történetéből (2.)

A Diósdhéjban című havilap áprilisi számából kiderül, az önkormányzati lapot mostantól új kiadó és főszerkesztő jegyzi. A váltás kapcsán arra gondoltunk, érdemes volna visszatekinteni a diósdi sajtótörténet korábbi időszakaira. Közel tíz évig (1997 májusától 2006 decemberéig) szerkesztettem a helyi önkormányzati lapot, majd ezután az általam alapított Diósdi Krónika című újságot, melyet négy éven át olvashattak a diósdiak. Erről az időszakról osztom meg emlékeimet a midio.hu olvasóival egy háromrészes sorozatban. (A sorozat első része ide kattintva olvasható.) 

A laphoz érkező cikkeket, közleményeket, hirdetési szövegeket a szerzők ekkor még jobbára hagyományos írógéppel, de nem ritkán kézírással vetették papírra, a fényképek hagyományos papír képek voltak (amelyek visszaszolgáltatására különösen figyelni kellett), és azokat zömmel Kádas Fruzsina önkormányzati összekötő továbbította kézből kézbe, de volt, hogy a postaládánkba dobták be a szerzők borítékban. A szerkesztési feladatokat az eredeti kéziraton végeztem, majd a lapszám anyagát átadtam „beírásra” a kiadó gépírójának. Ennek megtörténte után még egyszer ellenőriztem a szöveget (a saját szerkesztési hibáimon túl a gépírás során keletkezett elütéseket is korrigálni kellett), és csak ezt követően ment tördelésre az anyag. A folyamatot két korrektúraforduló és egy „utánnéző” követte. Mindez nem kevés macerával járt, lévén hogy a lapot Budapesten, a XIII. kerületben tördelték. Ma, az internet világában lényegesen egyszerűbb és gyorsabb a folyamat; a szerkesztőnek fel sem kell keresnie a kiadót, ha neki úgy kényelmes, hiszen a teljes lapszám kéziratostul, fotóstul egyetlen óriásfájlban továbbítható.

 

 

A sikeres tanfolyam hatására a lap szerzői gárdája kibővült, megerősödött. 1992 októberében Hatvanhat hónap. Diósdi életképek címmel 100 oldalas kis kötetet állítottam össze és jelentettem meg – mintegy 13 cég, vállalkozó támogatásával – önkéntes munkatársaim legszínvonalasabb írásaiból. A könyvben Bányai Petra, Ettig Antal, Görögné Horváth Katalin, Rácz György, Rásóné Sinkó Ilona, Székelyhidi Attila, Albitz György, Pál Orsolya, Szőcs László és jómagam munkái szerepeltek. A kötethez Spéth Géza polgármester írt előszót.

A ’90-es évek elején-közepén szökkent szárba a civil mozgalom. A korábban laza baráti társaságként működő körök nagy része bejegyzett civil szervezetté alakult, részben azért, hogy elindulhassanak a különböző pályázatokon. Alapítványok jöttek létre, illetve régiek újultak meg, Egyesületté alakultak a helyi énekkarok (Diósdi Nőikar, Fidelio Kamarakórus, Diósdi Szent Gellért Vegyeskar), a Wágner Ferenc (később Podráczkyné Szöllősi Mária) vezette Diósdi Társaskör, az Orosz Imre (majd Görögné Horváth Katalin) irányította Diósdi Hagyományőrző Klub, a Bogó László elnökségével megalakult Német Hagyományőrző Egyesület, és még számos más klub, csoportosulás.

A Diósdi Baráti Társaság (különösen Natta Antal) és a (dr. Sarkadi Ádám, majd Nagy István elnökölte) Együtt Diósdért Alapítvány támogatásával elindult a diósdi családfakutatás, rangos zenei és képzőművészeti programok, irodalmi estek zajlottak (zömmel Podráczky Józsefné Marika szervezésében). A Német Kisebbségi Önkormányzat (melynek elnöki posztját Paszternák Lászlóné töltötte be) megalakulása lendületet adott a német testvérvárosi kapcsolatnak, de új partnerségi együttműködések (erdélyi, szlovákiai, kárpátaljai) is kialakultak. A helyi köz-, kulturális és művészeti élet programjairól rendszeresen beszámoltunk a helyi lap hasábjain, gyakran a szinte minden rendezvényen részt vevő családorvos, alpolgármester dr. Varga Dániel fotóival illusztrálva az eseményeket.

A lapszerkesztés mellett több kisebb kiadványt is megjelentettünk. A 185 éves diósdi iskola című emlékfüzet elkészítésében szerkesztői munkámmal segítettem Varga Ikdikó igazgatót, míg Diósd és a németországi Alsbach–Hähnlein partnerkapcsolat 10 éves évfordulójára magam adtam ki egy 52 oldalas emlékfüzetet (A barátság tíz éve – Zehnjärige Freundschaft, 1999) a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, Diósd Község Önkormányzata és a Kornétás Kiadó támogatásával. A 15 éves jubileumra szintén megjelentettünk egy, oldalszámban szerényebb terjedelmű kiadványt.

2000-ben egy személyes sikert is köszönhetek a Diósdhéjban című lapnak. 1999 őszén elutaztunk a frankfurti könyvvására kollégámmal, az ő és az én fiammal. Az útról Együtt Európában címmel írtam riportot, amely a helyi lap novemberi számában jelent meg. Ez időben hirdetett pályázatot a frankfurti evangélikus médiaakadémia kelet- és közép-európai újságírók részére, Hoffnung für Osteuropa címmel, melynek tematikájába beleillett a téma, így postáztam az írás német fordítását. 2000 tavaszán kaptam az értesítést: küldjek magamról fotót és rövid bemutatkozást, mert a 2. helyet szereztem meg a pályázaton, és a díjazott munkákat egy kiadványban megjelentetik. A díjjal komoly pénzjutalom járt, melyet hamarosan át is utaltak részemre. Elmondanám, így még ember nem örült 2. helynek, jobban mondva annak, hogy nem az első díjat nyerte el egy pályázaton. Az első hellyel, a magasabb díjazás mellett, egy három hónapos ösztöndíj is járt egy berlini napilapnál. A pályázati feltételek között ugyanis követelményként szerepelt a jó német nyelvtudás, amit  nagyvonalúan “megelőlegeztem” magamnak… A kiküldött szöveg persze kiváló németséggel íródott, lévén hogy a Neue Zeitung német anyanyelvű lektora, fordítója, Orosz Györgyné Irma fordította. Ezúton is köszönet érte neki.

Az újság köré csoportosuló szerzői csoport is egyesületté alakult 2002-ben, Diósdi Sajtóklub Közéleti, Kulturális és Művészeti Egyesület néven. A szervezetnek három „szekciója” működött: az újságírócsoport, a Vadvirág énekegyüttes (a Rásó testvérek és kisebbik lányom, Zsófi részvételével), valamint a rövid ideig működő Imp-Rock együttes (melynek fiam, Márk is tagja volt). Az egyesület közel tízéves működése során számos, a helyi közösség számára hasznos munkát végzett. Így – a Pest Megyei Területfejlesztési Kht. Pályázati támogatásával – kialakítottuk (lakásunk alagsorában) a diósdi EU-sarkot, ahol egyebek mellett ingyenes internetezési lehetőséget biztosítottunk az érdeklődőknek (ami akkoriban korántsem volt általános), képzőművészeti pályázatot hirdettünk a térségünkben élő gyermekeknek. Környezettudatos gondolkodással az Európai Unióba címmel előadás-sorozatot hirdettünk neves szakemberek részvételével (Mészáros Péter, Rudnai Péter, Haraszthy László, Beliczay Erzsébet, Lukács András, Csorba Viktória), melynek anyagát kis füzetben külön is megjelentettük (2003).

Úgyszintén pályázati segítséggel (Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara) és a helyi vállalkozások, vállalkozók támogatásával jelent meg a magyar millennium évében, 2000-ben az Élni és vállalkozni Diósdon című kötet, melynek az volt az üzenete, hogy a lakosság, a civil szervezetek, az önkormányzat és a helyi vállalkozások együtt gondolkodjanak, cselekedjenek és viseljék a felelősséget a közös célért, a fenntartható fejlődésért és az egészséges környezetért. A kötethez Spéth Géza polgármester írt előszót, és – mások mellett – Korányi Pál biológus, Ring Anita építész, Dózsa Lajos történelemtanár, Rásóné Sinkó Ica tanító, a Görögné Horváth Katalin – Wágner Mátyás szerzőpáros, dr. Sárközy Dezső, Kisfalvi István jegyző, Reinhard Wennrich alsbach–hähnleini polgármester és Kupcsok Lajos, a megyei kereskedelmi és iparkamara titkára írt tanulmányt, cikket. A kötetben – színes és fekete-fehér fotókkal illusztrálva – bemutatkoztak a diósdi intézmények és civil szervezetek és vállalkozások.

(Folytatjuk)

Kiss Zoltán

midio.hu

Borítókép: A szerző gondozásában kiadott helyi kiadványok egy része

Címkék: #midióZoltán, Civilek, Diósd, Diósdhéjban, Diósdi Krónika, Helyi sajtó