Úgy alakult (én is így kezdem, ahogy az első rész szerzője), hogy a karantén rákényszerített a távoktatás – szigorúan csak alapfokú! – elsajátítására. Nem mondom, hogy terveim között szerepelt korábban, bár egyre gyakrabban figyelmeztetett a hétköznapi munka digitális hiányosságaimra.

Iskolánk (egy XII. kerületi gimnázium) beépített projektorokkal, órára vihető laptopokkal, tabletekkel és természetesen korlátlan internettel segíti a minél korszerűbb és – valljuk be – a gyerekek számára izgalmasabb oktatást. Az élet most rátett egy lapáttal, és megmutatta, hogy igenis lehet személyes jelenlét nélkül is tanítani. E mondatot szívem szerint még egyszer leírnám, csak most kérdőjelet tennék utána. Akinek iskoláskorú gyereke van (nekem is kettő), az szerintem pontosan tudja, miért. Én tanári és szülői perspektívából egyszerre szemlélem az eseményeket. Remélem, utóbbiról majd beszámol mondjuk egy három gyereket nevelő anyuka.

Én most tanárként próbálok a felszínen maradni. Mik a lehetőségeim? Például képtelen vagyok lemondani az „élő”, magyarázós óra hangulatáról, minek következtében egy nem nyilvános YoutTube-csatornára töltögetem fel a diákoknak a saját kis előadásaimat. Így születnek Arany-ballada-elemzések vagy felvilágosodásról szóló összefoglalók. Aztán egy platform kínálta videókonferencia lehetőségével is élek, igaz, az egyik lányom példáján látom, más kolléga ezt profibban csinálja. Mint ahogy a tesztgyártás fortélyainak elsajátítása is még előttem van (az ötödikes gyerekem már felajánlotta a segítségét). No és a házi feladatok ellenőrzése, az se kutya! Az összes diák összes írásbeli munkáját minden alkalommal elküldi (füzetét befotózza vagy géppel írja), és csak ömlik a rengeteg e-mail. Szó szerint a nap 24 órájában.

Én pedig olvasok, javítok, értékelek, visszaküldök. Hogy több lett-e a szabadidőm – ahogy azt igen bátor közszereplőnk megállapította? Nem. És most egyáltalán nem panaszkodom. Azt azonban halkan megjegyezném, hogy két hete a laptopommal alszom. Ha már megspórolom az iskolába járás idejét, behozom az ágyamba az iskolát.

Tudják – ha a hegy nem megy Mohamedhez…

Bányai Petra középiskolai magyartanár digitális oktatás

Bányai Petra

Borítókép: Unsplash

Címkék: #midióPetra, Iskola, Koronavírus, pedagógus